Új értelmet nyer a zöld arany

A rendszerváltás óta szinte közhelynek tűnt kimondani és leírni, hogy erdeink jelentik a zöld aranyat. Az eszement erdőirtások és fatolvajlások évtizedei alatt az erdő minden volt, csak zöld arany nem. A könnyű pénzszerzésre szakosodott erdőmaffia zavartalanul működhetett, legfennebb a legutolsó láncszemen, a sorból kilógó erdei munkáson csattant a törvény szigora, akit ritkán ugyan, de példastatuálás kedvéért megbüntettek. Mindeközben több százezer hektár erdő tűnt el nyomtalanul, és a közvélemény azt hitte, a rémtörténet addig folytatódik, amíg a Kárpátok és a szelídebb dombság lankáiról teljesen eltűnik az élő fa. Ehhez talán pár esztendő kellett volna még. Szerencsére mégsem ez történt. Talán a huszonnegyedik órában következett be a változás, amikor rendőrségi és csendőrségi alakulatok kezdték átfésülni a falopásból élő települések maffiahálózatát, és az egymást követő letartóztatások még a legbiztosabb lábakon álló „fakereskedők” jól menő üzleteit is felszámolhatják. Ennek ára van: egy év alatt megugrott mind a tűzifa, mind az építő- és bútoripar számára kínált nyersanyag ára.

Európa nyugati féltekéjén a bőséges erdőségekkel rendelkező országokban sem olcsó a fűtés, sőt, más tüzelőanyagokkal összehasonlítva a tűzifa kimondottan drága alternatíva. Faipari felhasználása szintén nem olcsó mulatság, így nem véletlen, hogy az olcsó faáru miatt Romániában telepedtek meg Európa legnagyobb fafeldolgozó vállalatai.

A régóta várt óvintézkedés tehát nálunk is megtörtént: ha a zöld aranyat többé nem lehet illegálisan kitermelni, idővel helyreáll erdőségeink közösségeltartó képessége, megnyugodhatnak a környezetvédők, és mindazok, akik eredeti szépségében szeretnék látni továbbra is kirándulásaikon erdeinket.

Úgy gondolom, most jön el az ideje azoknak az erdei közbirtokosságoknak is, amelyek évszázadok hagyományait újjáélesztve kínálnak gazdasági támpontot a helyi közösségek számára. Ha az erdei fának valódi, igazi értéke lesz, ha az erdő élettérként és nem lepusztítandó, gyors meggazdagodási forrásként marad fenn a köztudatban, akkor új értelmet nyer az erdő- és vadgazdálkodás. Legyen az magán vagy állami erdő, ha mindenhol betartják és betartatják a törvényt, az nemcsak hosszabb, hanem rövidtávon is a teljes közösség érdekét, jövőjét szolgálja, és nem csupán néhány fafeldolgozóét, akik most ország-világ előtt tiltakoznak a dráguló nyersanyag miatt.

Ha eddig olcsó volt a faanyag, az csak azért történhetett meg, mert az erdő természetes önfenntartásához képest kétszer-háromszor több fát vágtak ki. Úgy tűnik, most ennek vége szakad.