Tolerálni vagy kockáztatni?

Az idő múlásával egyre nagyobb méreteket ölt a menekülthullám. Mind többen emelik fel szavukat a tarthatatlan helyzet miatt, nő a tanácstalanság, az európai honatyák közötti véleménykülönbség. A felháborodás jogos, hiszen naponta érkeznek borzalmas, de igaz történetek arról, mire képesek a hazájukból elvándorló menekülők. Mielőtt még bárki szélsőségességgel vádolná meg a háborgókat – ahogy az EU-ban liberális „toleráld-a-más-kultúrát” felkiáltással szokták –, elég, ha a Földközi-tengeren átevickélő lélekvesztőkben ülő keresztyénekre gondolunk, akiket nem egy esetben már a tengeri út során a vízbe dobtak. De folytatni lehet a Milánóban a vasúti ellenőr karját levágó személyekkel, a nőkkel erőszakoskodó férfiakkal, a nyugat-európai utakon rostokoló kamionokat kifosztó csoportokkal. És még nem értünk a felsorolás végére.

Nem kell összeesküvéselmélet-pártinak lenni ahhoz, hogy lássuk, a bankok által néhány évvel korábban okozott gazdasági válságból kievickélő Európát újabb veszély fenyegeti: a háttérhatalmak által kirobbantott háborúk elől – és nem csak – menekülő, más kultúrával rendelkező, más etikai kódokkal működő emberek sáskahadként akarják ellepni (ellopni?) a vén kontinenst. És míg a hétköznapokban az emberek saját bőrükön érzik a menekültek részéről megnyilvánuló fenyegetettséget és erőszakot, addig az unióban sok esetben tanácstalanul és felkészületlenül állnak a kialakult helyzet láttán. Mert a saját maguk „liberális szellemben” hozott illogikus és önmagukból kifordult szabályait kellene megszegniük. No meg azt a több évtizedes politikát felrúgni, amely lehetővé tette, hogy a dolgozni nem akaró, „alantas munkát” nem végző, apadó helyi lakosság helyébe befogadják a gyarmatokról és sok más helyről érkezőket.

Igaz ugyan, hogy az unióban a keresztyénségnek egyre kisebb szelet jut, hogy az egyházak szerepe csökken, de a vezetőknek látniuk kell: a jelen helyzetben már nemcsak vallási különbözőséggel, megélhetési és egészségügyi problémákkal vagy beilleszkedési gondokkal kell szembenézni, hanem biztonságpolitikai és kockázati tényezőkkel. Vagy éppen ez lenne a cél? Remélhetőleg nem, s akkor pedig az óra ketyeg…