Mi is üzenünk Brüsszelnek

Tőkés Lászlót megkérdezték Kolozsváron, hogyan vélekedik Brüsszel 1956-ról? Milyen a hangulat az Európai Parlamentben a világszerte ismert magyar forradalom hatvanadik évfordulójával kapcsolatban? Mit gondol rólunk a nagyvilág, mit gondol a pesti srácokról, akik életüket adták azért, mert megelégelték a vörös kalapácsot és a sarlót? Kiderült, hogy finoman szólva is magasról tesznek rá.

Függetlenül a világ mai megítélésétől vagy közömbösségétől, a magyar forradalom 1956-ban elindított valamit: a szembeszegülés lehetőségének kapuját nyitotta meg Kelet-Európa számára, az usánkás diktatúra alóli felszabadulás erős igényét hintette el. Hatvan évvel ezelőtt még magyarok és románok együtt lelkesedtek, bár már gyökereiben elfojtották a forradalmi kezdeményezéseket. Aztán jött a prágai tavasz. Ha még hosszú évtizedekig nem is sikerült kimászni a gödörből, a létrafokok már épülőben voltak. A kezdő lépcsőfok magyar letéteményeseit ünnepelték volna idén Budapesten, ahova meghívták az európai vezetés számos neves alakját, azonban a magyar szervezők csak a várakozással maradtak. És itt most nem az Orbán-párti vagy az Orbán-ellenes politikai hozzáállásról van szó. Ki-ki a maga kedve szerint ítélheti meg a magyar migránspolitikát. Ezúttal teljesen másról van szó: 1956 jelentőségét nem lehet megkérdőjelezni. Vagy mégis? Csak azért, mert a kerítéspolitika miatt hirtelen ősellenséggé vált a magyar vezetés? Ezért kell ideiglenesen nemzetközi süllyesztőbe gyömöszölni az 1956-os forradalom eszméjét, amely egész Európa álomszuszék pártjait is képen törölte, hogy ébredjenek, és ismerjék fel a hideg Szibéria telét.

Ezt a magyar kiállást „köszöni” meg ma (is) Európa, miközben az Európai Parlamentben véleményterrorral akadályoznak meg minden ellenvéleményt. Ha valaki nem a brüsszeli migránspolitikával ért egyet – ha csak egy pontban is eltér a véleménye –, akkor erkölcstelen, fasiszta, nacionalista elveket vall. Úgyhogy inkább hallgat a képviselő. Vagy szorgalmasan egyetért. Aztán a folyosón ismeri el pironkodva, hogy nem mondott igazat. A folyosóbeszélgetések egészen más hangulatban telnek. Mint kiderült, sokkal többen értenek egyet a kerítéspolitika egyes alapelveivel, mint amennyire azt a hivatalos szereplések mutatják.

Hogy mennyire helyénvaló ez a kettős beszéd, mindenki maga döntse el. Így azonban csak találgathatunk, hogy az egyre inkább csődös uniós vezetés tagjai milyen oldalon foglalnak állást. Talán reménykedjünk abban, hogy az EP-gyűléseken enyhülni fog a nyugati agresszivitás a magyarokkal szemben. Különben 2019-ben kiteljesedhet, ha Románia ül be az EU soros elnökségi székébe.