Házasulási kedv a számok tükrében

A Házasság Hetében egyre több statisztika, grafikon lát napvilágot a család intézményéről, a fiatalok házasulási és gyerekvállalási kedvéről. Örvendetes, hogy legalább ilyenkor kap némi sajtónyilvánosságot a társadalom alapsejtjeként emlegetett család.

Magyarország szerencsésebb helyzetben van a Kárpát-medencében, ami egyértelműen összefüggésbe hozható az utóbbi évek családbarát kormánypolitikájával. Mintegy húszévnyi szabadesés után az 1990-től rohamosan csökkenő házasságkötések száma 2011-től ismét emelkedni kezdett: a 2010-es mélypontnak számító 35,5 ezer esküvő 2016-ra már jóval meghaladta a 46 ezret, közelítve a kilencvenes évek elején nyilvántartott 48 ezerhez. Nyilván ez még messze van az 1970-ben jegyzett csúcstól, amikor szinte százezer magyarországi pár esküdött hűséget egymásnak. De az irány bíztató, és jelzi, hogy az utóbbi fél évszázadban megváltozott szokások és társadalmi berendezkedés körülményei között is a házasság intézményének népszerűsítésével és a családbarát kormányzati döntésekkel jelentősen befolyásolható az emberek házasulási kedve.

Romániában szintén az 1990-es években került szabadesésbe a házasság intézménye. 2007-ben az addigi folyamatos csökkenés után – 2002-ben országosan 120 ezer frigyet jegyeztek – a 190 ezer házasság rendszerváltás utáni rekordnak számított. Szakemberek kimutatták, hogy a hirtelen megnövekedett házasulási kedv a 2006/396-os törvény jótékony hatásának az eredménye. A pénzügyi támogatást nyújtó családbarát jogszabály mégis rövid életű volt, mert a következő kormány az államkassza anyagi megterhelésére hivatkozva 2010-ben hatályon kívül helyezte. Következményei rögtön meglátszottak: az évente jegyzett házasságok száma ma már százezer körül mozog, ami szinte a fele a hét évvel korábbinak és töredéke a harminc-negyven éves adatoknak. Egy gyors ütemben elöregedő ország életében mindez lesújtó hír, amit az is súlyosbít, hogy a megállíthatatlannak tűnő elvándorlás elsősorban a fiatal szülőket érinti leginkább, akiknek itthon kellene családot alapítaniuk és gyerekeket nevelniük.

E két példából egy tanulság vonható le: családbarát kormánypolitika nélkül az amúgy is sok veszélynek kitett házasság intézménye egyre mélyülő válságba kerül. Míg Magyarországon ezt a trendet sikerült megfordítani, a romániai politikusok egy olyan sikeres törvényt számoltak fel, amely hosszú évek után mozdította el jó irányba a házasulási kedvet. Az ország romló demográfiai helyzetét ismerők számára mindez intő példa kellene hogy legyen. Amíg nem késő.