Az ismeretlen ismerős

Választások közeledtek. Új arc tűnt fel a listán. Ismerős volt, és mégis ismeretlen. Ismerős, mert sok pártban megfordult már. Itt is politizált, ott is politizált. Feltűnt itt, feltűnt az ellentáborban is. Közéleti szereplő volt, sok mindenbe belefogott. Így hát az emberek ismerték. De listán még nem szerepelt, így ott új személyként, egyesek számára talán üdítő színfoltként jelent meg. Ráadásul sokat beszélt, meggyőző volt, imponáló hangja és jó dumája. Már aki vevő volt rá.

Egykori osztálytársai, közeli barátai és ismerősei ugyan tisztában voltak vele, hogy ki ő voltaképp. De elmondani nem tudták, jobban mondva nem merték. Mert jó sajtója volt: pozitív színben tűnt fel mindenhol. Amúgy is: ki hitt volna a károgóknak? – Biztos csak a rosszindulat beszél belőlük – mondták volna az emberek, így minden a szőnyeg alá volt seperve.

– Én csak azért megyek el, mert ő ott van, a listán, befutó helyen, nem tehetem meg, hogy ne menjek el szavazni – mondták többen is. S a listát végül megszavazták. Az ismeretlen ismerőssel. Teltek a hétköznapok, a hónapok és az évek is. Időközben kiderült, az ismeretlen ismerős is csak olyan, mint a többi. Nem dolgozik semmit, sőt. Talán mégis azoknak volt igazuk, akik a lista megjelenésekor csóválták a fejüket, de nem mertek nyilvánosan semmit sem mondani, mert féltek. Kiderült, ismerősünk annak idején azért volt jelen mindenhol, azért fogott bele mindenbe, azért vállalt el mindent – a listát is –, mert tulajdonképpen nem értett semmihez. Ezért lett politikus. Becsületes szakmája sem volt, diplomáját is valahol külföldön vehette.

Most már mindenki bánja: a listát készítők és a szavazók is, az ismerősök és az ismeretlenek is. De már úgyis mindegy, eltelt egy ciklus. És készülhet az újabb lista. Sokan már kiábrándultak az egészből, elegük lett a listából és semmiről sem akarnak hallani. Mások várják az új listát. De csak megszokásból. Mert hátha egy újabb ismeretlen ismerős bukkan fel. És akkor…