Akikért eljön a fekete kocsi

A szociáldemokrata kormánypárt holdudvarához köthető egyik bukaresti tévéadó beszélgetőműsorában hangzott el az elnökválasztás két fordulója között: úgy vadászik manapság a DNA, mint a sztálinista korszak idején az áldozataiért járó fekete kocsi. A meghökkentő kijelentés ellen senki nem tiltakozott, mi több, a kerekasztal-beszélgetés egy-két korosabb tagja egyetértően bólogatott. Pedig hát ha a fiatalabb korosztálynak nem is, egy ötvenes embernek illene tudnia, hogy azóta bizony sokat változtak az idők. Már a kommunista rendszer „lájtosabb” Ceauşescu-érájában sem holmi köztörvényes ügyben érkezett áldozatáért a fekete kocsi: a rendszer feltételezett ellenségeiként a másként gondolkodókat szállították az állambiztonság nyirkos, sötét pincéjébe egy előjátéknak számító kiadós verésre.

A politikuskörökben egyre gyakoribb, pártállástól független vád szerint a korrupcióellenes ügyészség egyféle politikai rendőrséggé alakult, ami azt sejteti, hogy az államadminisztrációs hierarchiában a csúcson álló személy – Traian Băsescu óta ez az államelnök – kezében futnak össze a szálak. Az erre tett gyakori utalások kiagyalóit az sem zavarja, hogy az ország legerősebb és legbefolyásosabb emberének tartott államfő testvérét is elvitte a „fekete kocsi”. Ebben a logikában tehát valami azért hibádzik.

De játsszunk el a gondolattal: ha a DNA hálójába került RMDSZ-politikusok politikai leszámoláselméletének bármiféle valóságalapja lenne, és a DNA a magyar közösség elrettentése miatt hurcolna meg magyar embereket, akkor miért éppen az RMDSZ-szel kezdené? Nem volna logikusabb választás a következetes autonómiaharc erdélyi vezéregyéniségeit, Tőkés Lászlót, Izsák Balázst vagy Toró T. Tibort pellengérre állítani, és valamilyen mondvacsinált ürüggyel kirakatper keretében elítélni? Ha valóban így működne a példátlan módon megerősödött román bűnüldözés és igazságszolgáltatás, az elmúlt húsz év során alakult autonómiaszervezetek és az önrendelkezésért folytatott tüntetések folyamatosan feljelentett vezérarcai már rég a börtönben lennének. De nem ez történt. Az EMNT és az SZNT megalakulása óta tett számos ügyészségi feljelentés soha nem talált táptalajra. Volt persze itt még más világ is a kilencvenes évek elején, amikor az osztrák titkosszolgálat Éva Maria Barki tudomására hozta, hogy Tőkés Lászlóval együtt a román titkosszolgálat halállistáján szerepel. Igaz, akkoriban a köztörvényes politikusbűnözök pártállástól függetlenül, szabadon élhették zavartalan hétköznapjaikat.

Negyedszázad alatt ez a trend teljesen megfordult. És egyértelműen jó irányba.