A politikus kincstári optimizmusa

Neményi József Nándor

Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel jelent meg interjú az Erdélyi Napló múlt heti számában. Az RMDSZ-politikus kincstári optimizmusa kapcsán egy történet jut eszembe: 1998 telén a Moldovai Köztársaság egyik miniszterével fél éjszakán át a GDP makromutatóiról beszélgettünk. Azt állította, hogy a mezőgazdaság GDP-beli részarányát úgy manipulálta, hogy belefoglalta az önellátó kisgazdaságok legelőn tartott teheneinek és tinóinak súlygyarapodását és trágyatermelését, de még a legelő vízkészletét is, ami a kért kimutatások szerint papíron magas tejfogyasztást eredményezett. A manipulált gazdasági adatokat egy olyan politikus készítette, akinek nemcsak Moszkvában, hanem az Egyesült Államokban is megszerzett doktorátusa volt. A gazdasági mutatókból tehát bármit ki lehet hozni, de ennek ellenére Moldvában 3 euró körüli az órabér, Bulgáriában 4, Romániában pedig 5 euró, míg Finnországban 33 és Luxemburgban 36 euró. Ez a hatalmas lemaradás teljes nemzeti jövedelmünk tükörképe is egyben. Romániában, ahol a reálgazdaságot szétverték – a termelőszövetkezetektől a nagy kísérleti állomásokig és a gyárakig szinte minden eltűnt –, nehéz úgy talpon maradni és gyarapodni, hogy a bankrendszer 85 százaléka külföldi kézben van (osztrák), ahol az órabér 32,5 euró, azaz hat és félszerese a hazainak. Mindezt azért írom le, hogy aki politikusként gazdasági témákban megszólal, az ne legendákból éljen. Amíg a lengyelekhez vagy a csehekhez hasonlóan a múlt bűneit nem tudjuk feldolgozni, esélyünk sincs az építkezésre.

Ma Romániában a régi rendszer kiszolgálói és haszonélvezői vígan gyarapítják magánvagyonukat, és ezért nem vonják őket felelősségre. Az országban egyedül a DNA próbálja „modernizálni” a teljes mértékben illegitim elitet. Amennyiben az ország politikusai nem a közérdek és a közjó érvényesítése mellett állnak ki, továbbra is marad a mai tarthatatlan helyzet, ahol a lakosság öt százaléka uralja a gazdaság 95 százalékát. Ezért történhet meg, hogy ma minden területen a hazugság diadalát ünnepeljük: a valóság értelmezése helyett a kincstári optimizmusra hagyatkozunk.