A különbségek Európája

Az Európát elözönlő menekültek válsága jó ideje elvonja a figyelmünket arról az exodusról, amely Európán belül, Keletről Nyugatra tart. Ez nem annyira újkeletű, mint az afrikai és ázsiai menekültáradat, azonban a kibocsátó országok számára nemcsak hosszú, hanem középtávon is tragikus következményekkel fog járni. Nem kell ahhoz váteszi képesség, hogy a jelenlegi trendek alakulása alapján megjósolja az ember: a hazai munkaerő-utánpótlás ilyen szintű elszivárgása mellett akár egy-két évtizeden belül is összeomolhat a nyugdíjrendszer. A folyamatosan csökkenő aktív munkavállalói réteg egy idő után egyszerűen nem lesz képes fenntartani a nyugdíjas kort megérők egyre népesebb táborát.

Ebből a szempontból az erdélyi magyarság helyzete még inkább aggasztó. Az évtizedenként mért kétszázezres nagyságrendű fogyásunk önmagában is rémisztő számadat, a mögötte rejlő közösségi önfeladás azonban ennél is súlyosabb folyamat. Amit az Erdély-szerte szórványosodó magyar közösségeink élni akarása ma még ellensúlyoz, a fiatal nemzedékek exodusa miatt ez már rövid távon is lehetetlenné válhat.

A helyben maradást ösztönző helyhatósági és egyéb közösségi próbálkozások a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban rendre mind csődöt mondtak. A kilencvenes évek célországának számító Magyarország az erdélyi magyar kitelepülők számára a szerencsésebb megoldás volt, hiszen a magyar nemzettestben maradva vállalhatták új környezetükben magyarságukat. A mai trend, a gazdagabb nyugat-európai országokba történő kivándorlás már nem kecsegtet ennyi jóval, hiszen a sokszínű nyugat-európai olvasztótégelybe ők is éppúgy beolvadnak, mint a más vidékről érkezett tömegek. Kérdés, hogy a jobb anyagiak reményében hosszabb távon ez mennyire marad vonzó az erdélyi magyar identitást feladni készülők számára.

Román szociológusok szerint a több millió román vendégmunkás esetében a szülőföldhöz, a „röghöz” való kötöttség egyre inkább ismeretlen fogalommá válik. Ma már azok jelentik a Nyugaton szerencsét próbáló munkavállalói kisebbséget, akik egy idő után visszatérve, idehaza próbálnak szerencsét. Éppen a hazatért barátok, ismerősök itthoni, negatív tapasztalatai tántorítják el a viszonylagos nyugati jóléthez szokott honfitársainkat attól, hogy itthon kezdjenek új életet.

A megoldás egyelőre a jövő ködébe vész. Vannak persze elképzelések Európa keleti térségeinek a teljes felzárkóztatására, de ahhoz Nyugaton meg kellene állnia az időnek, hogy a keleti részeken a 20. század történelmi viharai okozta különbözőségek végleg eltűnjenek.