Szózat Egressy módra

A kétszáz éve, 1814. április 21-én Sajókazincon született Egressy Béni eredeti neve egressi Galambos Benjámin volt, ám ahogyan Rejtő írná, ez nem tartott sokáig. A Galambos testvérek szülőatyja történetesen református lelkész volt, és nem nagyon imponált neki, hogy fiai vándorszínészetre adták fejüket. Mivel a család amúgy is viselte az „egressi” előnevet, az apa és a fiúk között igencsak korrekt kompromisszum született: ha már szégyent hoznak őseikre, legalább ne Galambos néven, hanem a kevésbé ismert Egressyként tegyék azt. Persze az apa akkor még nem tudhatta, hogy mindkét fiú a maga módján halhatatlanná válik…

Ameddig Gábor bátyja sorozatosan szökött el otthonról, hogy vándorszínésznek csapjon fel, Béni becsülettel kijárta Miskolcon és Sárospatakon az iskoláit. Mindeközben testvére megszállottsága a színészet iránt volt az, ami Bénit is lenyűgözte: rövid tanítóskodás után előbb Kassán, majd Kolozsváron lett színész. De a sokoldalú tehetség többre vágyott, szabadidejében zeneelméletet és nyelveket tanult. Titokban operaénekes szeretett volna lenni, ezért 1838-ban gyalog indult el Olaszországba, hogy a canzonetták országában énekelni tanuljon. Itt aztán kiderült a fájó valóság: Bénit az olasz mesterek felvilágosították, hogy van hangja ugyan, de az nem éneklésre való. Egressy még eldanolgatott egy ideig a Nemzeti énekkarában, de aztán belátta, jobb, ha ő írja a hangjegyeket, mintsem a másét énekelje.

1843-ban pályázatot írtak ki Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének megzenésítésére. Az elbíráló bizottságban maga Vörösmarty és Erkel is benne volt; a húsz arany összegű pályadíjat az akkor még névtelen kórista Egressy Béni nyerte el, és volt szerencséje munkahelyén, a Nemzeti Színházban bemutatnia – óriási sikerrel.

A Szózat megzenésítőjeként valószínűleg sokunknak beugrik Egressy Béni neve, de operalátogató legyen a talpán, aki kapásból megmondja, hogy ő írta Erkel Ferenc három nagy operájának, a Báthori Máriának, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak a szövegkönyvét. Utóbbinak a bemutatóját már nem érte meg, Melinda megőrülésének a jelenete is befejezetlen maradt.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy Egressy Béni zenésített meg először Petőfi-verseket, a Nemzeti dal az ő feldolgozásában hangzott el 1848. március 15-én. De csárdások, körmagyarok, magyar nóták is fűződnek a nevéhez, azonban a nép körében az igazi népszerűséget a Magyar dalvirágok című gyűjteménye hozta meg számára. Ez a következtetés abból is levonható, hogy manapság is sok Egressy-dal hangzik el úgy, hogy előadója megesküdne, népdalt ad elő. Cigánybandájával járta az országot, pihenésképpen népszínműveket zenésített meg, hangszeres betéteket komponált.

Egressy Béni műfordítói tevékenysége is jelentős. Nyolc olasz művet fordított le köztük Verdi Nabuccóját, és Donizetti operáit is.

Munkássága alig több mint egy évtizedig tartott: 1851-ben, 37 esztendős korában tüdőbajban halt meg.