Radarjelek a Holdról

Dénes Ida 2015. július 26., 19:27

Bay Zoltán neve főként a fizikusok körében közismert, pedig a magyar természettudós érdemes széleskörű elismertségre is. Radarjelek a Holdról, fénycsövek, fotoelektron-sokszorozó, fénysebességre alapozott méterdefiníció és megmentett mérnöktársak – képek egy elüldözött tudós életéből.

Radarjelek a Holdról
galéria

Bay Zoltán Lajos fizikus 1900. július 24-én, azaz 115 éve született Gyulavárin (a település ma Gyula város része) református lelkészcsaládban. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. A művészet is vonzotta, és sokáig nem tudta eldönteni, hogy természet- vagy a társadalomtudományokkal foglalkozzon. Végül Eötvös Loránd fizikus munkássága nyomán döntött úgy, hogy azt a pályát választja, így a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult tovább. Egyetemi évei alatt végig tagja volt az Eötvös-kollégiumnak. Doktori fokozatát a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg, négy év berlini ösztöndíj után – mialatt a városban dolgozott Max Planck, Albert Einstein és Erwin Schrödinger is – 1930-tól 1936-ig a Szegedi Egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének elméleti fizika professzora lett. Ezután a Tungsram Egyesült Izzó Laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta pályafutását. Ezen időszak alatt több találmányára is szabadalmat kapott, a nagyfeszültségű gázcsövek, a fénycsövek és elektroncsövek mellett fotoelektron-sokszorozót fejlesztett ki, de ő vezette azt a csoportot is, amelyiknek sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról 1946-ban. Igaz, hogy Amerikában ugyanezt egy hónappal korábban sikerült elérni, ám Bayék igencsak nehezebb körülmények között jutottak hasonló és korszakalkotó eredményre.

Bay Zoltánt mai napig a radarcsillagászat atyjának tekintik. A fizikus már gyermekkorában érdeklődött a csillagászat iránt, saját visszaemlékezése szerint „aHoldat ott láttam elsétálni a torony mögött, s azt kérdeztem a felnőttektől: ha felmásznék a toronyra meg tudnám-é tapogatni a Holdat?”. Tízévesen láthatta a Halley-üstököst – amit mi legközelebb csak 2061-ban láthatunk, mivel keringési periódusa 76 év és legutóbb 1986-ban már járt Földközelben –, és egyetemistaként is érdeklődött a világűr iránt. Számos érdeme ellenére 1948-ban emigrációba kényszerült. Előbb az amerikai George Washington Egyetemen lett a kísérleti fizika professzora – együtt dolgozott Neumann Jánossal és Szent-Györgyi Alberttel – majd a Nemzeti Szabványügyi Hivatalban az atomfizikai részleg elnöke volt 1955-től 1972-ig. Kezdeményezésére vált elfogadott mértékegységgé a fénysebesség, ő javasolta ugyanis, hogy a métert alapozzák a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre.

De Bay nemcsak kiváló fizikus volt, hanem nagyszerű ember is: 1944-ben 13 mérnök és fizikus munkatársát sikerült megmentenie a Tungsram műszaki igazgatójaként arra való hivatkozással, hogy munkájuk szükséges a német adócsőprogram működtetéséhez. Bay Zoltán és Szent-Györgyi Albert egyenesen ellenállási mozgalmat szerveztek, ám fegyvereket nem sikerült szerezniük, s valószínűleg ennek köszönhette Bay, hogy viszonylag rövid fogsággal megúszta. Amikor a Kállay-kormány Szent-Györgyi Albert segítségével tárgyalásokat kezdeményezett a háborúból való kiugrás érdekében, Bay Zoltán üzemeltette a titkosított rádiókapcsolatot Londonnal.

A rendszerváltást követően 1989-ben az MTA helyreállította a fizikus teljes jogú tagságát. 1992-ben Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították és Gyulaváriban temették el. Nevét fizikaverseny és kisbolygó is őrzi, továbbá a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. Különböző szakágai is a fizikus emlékének adóznak munkájukkal.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.