Hogy a butaság ne fájjon

2016. szeptember 22., 09:36
Hogy a butaság ne fájjon
galéria

Néha eszembe jut az a mondás: ha a butaság fájna, sokan jajgatnának. Nevetni szoktunk ezen, de a butaság valóban okoz lelki fájdalmat. Csak éppen nem tudjuk, mi a bajunk.

Amikor helytelenül gondolkodunk, és rossz döntéseket hozunk, ennek következményeként gyakran szenvedünk. Másrészt az egészséges életmód mai szemléletének egyik divatos témája a szervezet detoxifikációja. A test és a lélek kapcsolatában elképzelt ember magában hozza a gondolatot, hogy a test detoxifikációja mellett szükség van a lélek megtisztítására, mondhatnánk: a lelki salakanyagok kiürítésére. Ezt a célt szolgálja sok elismert és hatékony pszichotechnika.

Ellentétes értékek között

Mindennapi döntéseinkben gyakran két ellentétes érték közül kell választanunk: vagy keményen dolgozom akkor is, amikor már nagyon kifárasztottam magam, vagy pihenek, mert szükségem van rá; vagy megvédem az igazamat, és emiatt agresszívnak fognak nevezni, vagy hagyom, hogy átgázoljanak rajtam, és akkor gyengének hisznek – amit majd kihasználnak ellenem. Vagy kitartok a szándékaim mellett és fanatikusnak neveznek, vagy feladom a célomat, és akkor határozatlansággal vádolnak. Olyan ez, mintha mindig veszítenék valamit: vagy a jó társas megítélést, vagy a személyes kényelmemet. Pedig mindkettő fontos nekünk. Ez történik mind a munka-, mind a társas kapcsolatainkban is. Ez a folyamatos vesztés egy idő után terhelővé válhat. Hogy emiatt egy életen keresztül ne szenvedjünk, rendszerint nem vállaljuk a lehetőségeket, és elkezdünk ilyen helyzetekben automatikusan viselkedni. Ilyen ő, mondják rólunk. Vagy már nem érdekel, mit gondolnak rólunk és önzővé válunk, vagy az nem érdekel, hogy mi történik velünk és magunkat sanyargatjuk. És persze ezt meg is magyarázzuk magunknak: „az emberek mindig gonoszak”, „ha valaki kedves hozzám, csak érdekből teszi”, „a munkában semmiképpen nem tévedhetek”, „én kell legyek a legjobb” stb.. Egyrészt tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz, de mégis elmondjuk, hogy megsértünk vele másokat vagy saját magunkat gyötörjük vele.

Automatikus fogyasztó

Másrészt az is igaz, hogy a fogyasztói társadalom is rájátszik erre. Automatikusan gondolkodó fogyasztókat keresnek. „Húzószavaknak” nevezik azokat a kulcskifejezéseket, amelyekre az emberek automatikusan reagálnak. A „te is megérdemled” úgy tűnik, hogy mindig egy jó reklámstratégia marad. A múlt század harmincas éveiben a nők státusigényére alapozva elérték azt, hogy a nők is tömegesen dohányozzanak. Először olyan reklámanyagokat gyártottak, melyeken hatalmat és szabadságot jelképező dohányzó férfiakat ábrázoltak, akik láthatóan nagyon elégedettek voltak az élettel. A nők is szabadnak és erősnek akarták érezni magukat, mint a férfiak. Elég volt a férfi szabadságot a dohányzó férfi képével asszociálni, és a nők is elkezdtek dohányozni. A dohányipar megduplázta eladásait. És csak arról volt szó, hogy sok nő erősnek és önállónak akarta érezni magát. Mind emberek vagyunk, és mindannyian megérdemeljük a technológia nyújtotta kényelmet és a lazítást. Jól jön a jó autó, a nagyobb lakás, az eldobható pelenka, de mindent akkor sem tudok megvásárolni. Érdekes ellentmondás alakul ki: nem akkor leszek szabad és önálló, ha mindent megveszek magamnak, ami kényelmet és szabadságot biztosít nekem, hanem akkor, ha felismerem a saját anyagi korlátaimat és meg tudok közöttük maradni. A személyes határt akkor tudom meghatározni magamnak, ha tudatosítom azt, hogy anyagi szempontból nem csak magamért vagyok felelős. Amíg gondoskodom róla, hogy másokról is gondoskodjak, addig kontroll alatt tudom tartani a költségeimet is. És tegyük hozzá a gondolkodásom torzítását, mert hiába érdemlem meg, ha nem mindent engedhetek meg magamnak.

A helytelen gondolkodás fájni fog

A kognitív pszichológusok minden lelki szenvedés gyökerét a helytelen gondolatokban látják. Ha fekete–fehérben látom a dolgokat, ha azt hiszem, hogy velem csak jó (vagy csak rossz) dolgok történhetnek, ha azt hiszem, hogy értem, mit gondolnak mások, az oda vezet, hogy a döntéshelyzetekben mindig egyoldalúan fogok dönteni, és amint erről szó volt: ezzel valamit mindig vesztek. Egy ponton túl már képtelen leszek elviselni a veszteségeket. A helytelen gondolkodás fájni fog. Az egzisztencialista pszichológusok ellenben azt tartják, hogy az életben az értékeket akkor tudjuk helyesen meghatározni, ha van egy abszolút referenciánk: és ez az élet értéke. Az élet minden esetben halállal végződik, és ha ezt veszem figyelembe és ezt tartom szem előtt, akkor értékelni tudom, hogy itt és most a mai napot vagy ezt az órát miként tölthetem el a leghasznosabban. Mert minden óra az életemből megismételhetetlen, és így minden döntésünkkel az életünket tesszük teljessé, vagy végérvényesen elvesztünk belőle egy kis darabot. A buddhista filozófiából kölcsönzött „Mindfullness” fogalom (a megfelelő magyar fordítás a „tudatosság” lenne) az állandó figyelemre hívja fel a figyelmet: mindig legyek tudatába az élet fő értékeinek, és akkor tudok helyes döntéseket hozni. De ugyanígy használhatóak lehetnének a középkori keresztény szerzetesek lelkigyakorlatai is, melyekkel a földi materialista világszemléletétől próbáltak elszakadni. Meglepő, hogy ezek az „ősi” technikák mennyire aktuálisak a mai világ problémáira nézve.

Folyamatosság és kitartás

A lelki megtisztulás vagy lelkünk karbantartása nem lehetetlen vállalkozás tehát, az értékekre való odafigyelés és a lelki erőfeszítés vállalása egyaránt hangsúlyos. Figyelnünk kell, hogy gondolataink ne legyenek egyoldalúak, mérlegelnünk kell a tettek fontosságát. Máskor megálljt kell parancsolni az illúzióinknak, cserében jobb és vállalhatóbb döntéseket tudunk hozni. Az is közös ezekben az „utakban”, hogy mindegyik figyelmeztet bennünket arra, hogy a helyes gondolkodás feltétele a folyamatosság és a kitartás. A helyes gondolkodást nemcsak megtanulni kell, hanem állandó gyakorlattá is tenni.

 

A szerző pszichológus

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.