Egy halva született összeesküvés

Nánó Csaba 2015. május 16., 11:02

Kétszázhúsz éve, 1795. május 20-án végezték ki Martinovics Ignácot és négy társát, a magyar jakobinus összeesküvés vezetőit. A kaszálót, ahol a jakobinusok halálukat lelték, később Vérmezőnek nevezték el.

Egy halva született összeesküvés
galéria

A magyar jakobinus mozgalom a francia forradalom politikai eszméinek, a lengyelországi reform- és függetlenségi mozgalomnak, illetve I. Ferenc abszolutista törekvéseinek hatására 1794-ben szerveződött titkos mozgalom volt. A Martinovics Ignác vezetése alatt zajló szervezkedés rövid életűnek bizonyult, hiszen tényleges társadalmi támogatottsággal nem rendelkezett.

A mozgalom vezetője, Martinovics Ignác ferencrendi szerzetes, egy ideig bukovinai tanító, majd tábori lelkész volt. 1781-ben bejárta Nyugat-Európát, ahol tudós társaságokkal és szabadkőműves szervezetekkel került kapcsolatba. 1782-ben II. József a lembergi egyetem kísérleti fizikai tanárává nevezte ki. Filozófiai írások című 1787-es munkájában fejtette ki nézeteit, ez az első következetesen materialista, ateista magyar filozófiai mű. A magyar nemesekhez 1790-ben írt röpiratában az oligarchia és az egyház hatalmának megdöntésére, polgári reformok bevezetésére buzdított. Karrierje érdekében a bécsi titkosrendőrség besúgója lett, II. Lipót idején főleg a szabadkőművesek tevékenységéről jelentett, ugyanakkor vezetőjükkel, Gyurkovics Ferenccel mégis jó kapcsolatot ápolt.

Martinovics besúgói szolgálata idején is jelentetett meg bíráló cikkeket a bécsi udvar politikájáról és a birodalmi cenzúráról, melyek főleg magyar és francia lapokban jelentek meg. Publicisztikáinak köszönhetően a jakobinusok megkeresték egy társaság alapításának ötletével, így kezdődött aztán 1794-ben a magyarországi mozgalom szervezése.

Köztársaság vagy diktatúra

Martinovics a főigazgató szerepét maga vállalta, az igazgatói tiszt a reformereknél Sigray Antal gróf, a másik társaságnál Hajnóczy József, Laczkovics János és Szentmarjay Ferenc feladata lett. Közülük Hajnóczy tekinthető jelentékeny gondolkodónak, aki ügyvédi diplomával rendelkezett, s Széchényi Ferenc titkára, majd Szerém megye alispánja is volt. Röpirataiban bírálta a feudális alkotmányt, az örökváltság és a jobbágyok birtokjogainak törvénybe iktatását, a nemesség megadóztatását, az egyházi javak szekularizációját, a közteherviselést és a sajtószabadságot követelte. 1793-ban barátai közt a latinra fordított jakobinus alkotmányt terjesztette. A Sigray-féle Reformátorok Társasága valamivel mérsékeltebbnek tekinthető. Ez a csoport egy nemesi köztársaság kikiáltását, a jobbágyi rétegek részleges felemelését tűzte ki célul – jogegyenlőséget adtak volna nekik, de tulajdonjogot nem –, míg a Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János által vezetett Szabadság és Egyenlőség Társasága a francia forradalom mintájára egy diktatórikus rendszert akart kialakítani. Ma már tudjuk, hogy a hangzatos tervek ellenére a két szervezkedés nem jelentett valós veszélyt a Habsburg Birodalomra nézve.

Bár Martinovics 1794 áprilisában megkezdte a tagok toborzását, a mozgalom három hónap után sem számlált több tagot 100 főnél. Általában a megyék vezető értelmisége csatlakozott, ugyanakkor az „összeesküvők” nagy része nemesi származású volt, köztük Kazinczy Ferenc vagy Verseghy Ferenc. Belépéskor esküt kellett tenni, hogy a társaság elveit terjesztik, s legalább két új tagot szereznek, tevékenységük a Reformátorok Kátéjának másolásában és terjesztésében merült ki.

Gyors bukás

A rendőrség hamar az összeesküvés nyomára jutott – a viszonylag kevés tag között is nem egy besúgó volt –, és 1794. július 23-án, majdnem egyidejűleg a párizsi jakobinusok bukásával, Martinovicsot és húsz társát Bécsben letartóztatták. (Egyébként az összeesküvést kortársaik nevezték gúnyosan jakobinusnak).

A fogságba került főigazgató a társaságok összes tagját elárulta és még fel is nagyította a szervezkedés jelentőségét. Martinovics vallomása nyomán rendőrkézre került a Szabadság és Egyenlőség Társaságának vezetősége is.

Az ügyben végül 52 ember került bíróság elé. Sigrayt, Szentmarjayt, Laczkovicsot, Hajnóczyt, s végül Martinovicsot 1795. május 20-án fejezték le a „generális kaszálóréten”, mely ekkor kapta a Vérmező nevet. Két további társukat, Szolárcsik Sándort és Őz Pált – akik nem tartoztak a vezetők közé, de nem láttak reményt „megjavulásukra” – június 3-án végezték ki ugyanott. Az összeesküvők közül 18-an kerültek a kufsteini, spielbergi és munkácsi várbörtönökbe, köztük Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc, Batsányi János és Szentjóbi Szabó László.

A kivégzetteket titokban temették el, sírjukat csupán 1914-ben találták meg. Hamvaik 1960-ban kerültek a Kerepesi temető díszsírhelyeibe. A magyar jakobinusokat a Vérmezőn álló emlékmű idézi, a közeli térnek is ők a névadói.

A szervezkedés és Martinovics alakja az 1848-as forradalom idejére jelentősen átalakult a köztudatban, a márciusi ifjak szellemi elődeikként és példaképként tartották számon a sikertelenül szervezkedő jakobinusokat.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.