Egy elfelejtett nyelvújító

Vergilius-fordításán nemzedékek nőttek fel, neve mégis kezd feledésbe merülni. Szabó Dávid Baróton született 1739. április 10-én, és a szlovákiai Virten hunyt el 1819. november 22-én.

Az úgynevezett rétori osztály (vagy alapvető képzés) elvégezése után, 1757. november 30-án belépett a jezsuita rendbe. Újoncéveit Trencsénben végezte, majd 1759–60-ban latin és ógörög nyelvtudását fejlesztette tovább. A székesfehérvári gimnáziumban vállalt tanári állást, majd 1760 és 1763 között filozófiát hallgatott Nagyszombaton, ajezsuiták híres egyetemén. Egy évet Kolozsváron, a gimnázium második osztályában tanított és a papnevelő intézet felügyelője volt. 1764–65-ben  költészetet tanított Egerben, valamint a tanulók vasárnapi hitszónoka lett. Teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között végezte Kassán, majd a nagyváradi gimnázium költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetírója volt.

1773-ban Mária Terézia eltörölte a jezsuita rendet, tagjai tanárnak mehettek. A nagy képzettségű és kitűnően tanító Baróti Szabót szívesen látta mindegyik gimnázium. Egy ideig Komáromban tanított, onnét került Kassára, ahol 1799-ig, nyugalomba vonulásáig köztiszteletben álló és közkedvelt tanár volt.

Állítólag tanártársai biztatták Baróti Szabót, hogy ne latinul, hanem magyarul írjon. Egy Rauch Ignác nevű német szerzetestársa megismertette őt az akkori új német költészetben divatossá vált újmódi hexaméterekkel. Baróti bátran nekivágott a feladatnak. Kezdetben szinte kerékbe törte a magyar nyelvet, hogy belekényszerítse az antik versformák kalodájába. Ki kellett találnia hozzá a magyar prozódiát. Hol helyesen ismerte fel a nyelv törvényszerűségeit, hol tévedett; hol a formát áldozta fel az értelemnek, hol az érthetőséget a formának; tájszavakat kevert újmódi kifejezésekkel... Ennek ellenére olyan új verselési ízeket hozott létre, amelyeket sohasem ismert a régebbi magyar költészet.

Irodalmi törekvéseinek jutalmaképpen Ferenc királytól 600 forintnyi nyugdíjat kapott és egykori tanítványa, Györkényi Pyber Benedekhez, Komárom vármegye főjegyzője fiához költözött Virtre, ahol élete utolsó két évtizedét töltötte. Baróti Szabó Dávidot itt is temették el. Szülőföldjén, a háromszéki Baróton iskola őrzi nevét.