A Szent Korona viszontagságai

Nánó Csaba 2014. október 10., 10:03

A Magyarország államiságát megtestesítő Szent Korona ezeréves története nem mentes a kalandos viszontagságoktól. Volt, hogy ellopták, országút szélén porosodott, elásták, de még zálogba is adták. Bethlen Gábor 395 eszendővel ezelőtt, 1616. október 15-én hozatta haza Pozsonyból.

A Szent Korona viszontagságai
galéria

A Szent Korona Magyarországra érkezéséről rengeteg elmélet született. A legismertebb szerint II. Szilveszter pápa küldte 1001-ben Szent István király megkoronázására. Más változat szerint István Grúziából rendelte magának, a legújabb vélemények szerint Attila hun király koronája volt. A Szent Korona 55 magyar király fejére került, a magyar államiság ezer éve alatt maga is kalandos történelmet élt meg.

Vándorló korona

Először III. András – akinek királyi származása meglehetősen bizonytalan volt – nevezte Szent István koronájának. A dinasztia kihalása után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám miután nem sikerült megszilárdítania a hatalmát, a koronát magával vitte Prágába. A bajor Ottó herceg, a következő önjelölt Magyarország felé menet megszerezte, majd útközben el is veszítette: a doboz, amelyben szállították, leesett a lóról, egy ideig az útmenti porban hevert. Állítólag ekkor ferdült el a tetején lévő kereszt. Az ékszer végül megkerült, de Ottó alulmaradt Károly Róberttel szemben, aki – a magyar történelemben egyedülálló módon – harmadszor is megkoronáztatta magát. Habsburg Albert király halála után, 1439-ben felesége, Erzsébet elraboltatta a koronát Visegrád várából, fiának, V. Lászlónak. Amikor 1444-ben Jagelló Ulászló elesett a várnai csatában, Hunyadi kormányzósága mellett László lett az uralkodó, de közben anyja 8 ezer aranyért elzálogosította a koronát a császárnál. Mátyás királynak csak 1463-ban – immár 60 ezer aranyért – sikerült visszavásárolnia III. Frigyestől.

Kevésbé ismert, hogy a Szent Korona Kolozsváron is megfordult – legalábbis Bethlen Farkas 17. század végi beszámolója szerint. Miután 1540 nyarán Szapolyai János király meghalt, kiskorú fiának gyámja, Fráter György az ország egyesítése érdekében megkötötte Ferdinánddal a gyulafehérvári békét. Ennek értelmében 1551. július 21-én Izabella királynénak a koronát át kellett adnia a Habsburg-házból származó Ferdinánd király megbízottjának, Giovanni Battista Castaldónak. Az eseményre a kolozsvári Szent Mihály-templomban került sor. Castaldo a koronát Dobó Domokos, somlyai Báthori András és bedegi Nyári Lőrinc főurakkal, több száz fegyveres kíséretében Kassára küldte, ahol átadták Serédi György felső-magyarországi főkapitánynak. Tőle Sforza-Pallavicini herceg, a bécsi Hadi Tanács tagja vette át, és vitte a koronát Pozsonyba, majd Bécsbe. A legenda szerint Izabella levette a koronán lévő keresztet fia számára, majd elkészíttette a korona mását, az úgynevezett lengyelországi magyar koronát is, amit aztán sokáig a lengyel kincstárban őriztek.

Idegen földön

A Szent Koronát a továbbiakban a Hofburgban őrizték, és csak Miksa, majd Rudolf királlyá avatásakor szállították át Pozsonyba, ahol ettől kezdve a magyar királyok koronázása zajlott. Rudolf hamarosan áthelyezte székhelyét kedvenc városába, Prágába, oda került a korona is. Bocskai István felkelést szervezett 1606-ban az önkényuralom ellen, és kapott egy koronát a törököktől, ám nem volt hajlandó királlyá koronáztatni magát. Viszont fő követelései közé emelte a Szent Korona Magyarországra hozatalát, amire a bécsi békében Rudolf ígéretet is tett, de nem állta a szavát. Rudolf 1608-ban kénytelen volt lemondani a koronáról öccse, Mátyás javára. Utóbbi egy ideig Bécsben tartotta a koronát, javításokat is végeztetett rajta. Később egy országgyűlési tárgyaláson megegyezés született arról, hogy a koronát ezentúl Pozsonyban őrzik.

És máris elérkeztünk Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez, aki 1619 őszén harcot indított a Habsburgok ellen, eltökélte, hogy hazaviszi a Szent Koronát. Birtokba vette a pozsonyi várat, amikor pedig vissza kellett vonulnia, magával vitte a koronát is. Bethlent – aki egyébként nem koronáztatta meg magát – a magyar országgyűlés királlyá választotta. A koronát Zólyomba, majd Kassára, végül az ecsedi várba szállították. 1622-ben Bethlen lemondott királyi címéről és a koronát Kassán átadta a Habsburgoknak. Az ékszer Pozsonyban pihent egészen 1644-ig, I. Rákóczi György Habsburgok ellen intézett támadásáig. Egy ideig Győrben is őrizték, majd 1647-ben, IV. Ferdinánd megkoronázásakor ismét Pozsonyba szállították. 1683-ban Bécs utolsó török ostroma előtt Pozsony is hadműveleti terület lett, ezért a koronát előbb Bécsbe, majd Linzbe, végül Passauba menekítették. A török vereség után visszaszállították azt Pozsonyba. A Rákóczi-szabadságharc kezdetekor, 1703-ban villám csapott a koronának otthont adó pozsonyi vártoronyba, tűz keletkezett, ezt követően a koronát Bécsbe szállították, s csak 1711 után került vissza.

A Szent Korona legveszedelmesebb kalandja 1849. augusztus 23-án kezdődött, amikor a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan Orsova környékén elásta a koronázási jelvényekkel együtt. A négyéves „bezártság” ma is látszó fizikai nyomokat hagyott a koronaékszereken. Az utolsó magyar koronázás napja 1916. december 30-a volt: ekkor koronázták meg Budapesten IV. Károlyt és feleségét, Zita hercegnőt.

A nyilas hatalomátvétel után, 1944. novemberében a koronát védelem alá helyezték, Veszprémbe, Kőszegre, majd Velembe szállították, 1945 márciusában az ausztriai Mariazellbe, majd onnan Mattseebe vitték, és ismét elásták. Júliusban a németországi Augsburgba, onnan Frankfurtba került, majd 1951-től az Egyesült Államok Texas államában lévő Fort Knox katonai támaszponton őrizték csaknem három évtizeden át. A koronázási jelvényekkel együtt 1978. január 5-én került ismét magyar földre. Két évtizeden át a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki, jelenleg a Parlamentben csodálható meg.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.