A hetedik kontinens

Ötvenötödik éve kiáltotta ki függetlenségét Madagaszkár a gyarmatosító Franciaországgal szemben, de az Afrikai kontinens délkeleti partjánál található sziget – a hozzá tartozó számos kisebb szigettel együtt – történelmének nem ez a legérdekesebb periódusa. 88 millió évvel ezelőtt vált le a mai Madagaszkár Indiáról, előtte aGondwana ősi szuperkontinens része volt. Mivel a sziget ilyen korán elvált minden más kontinenstől, növény- és állatvilága teljes elszigeteltségben fejlődött, ezért a madagaszkári élővilág igen egyedinek számít. Ennek mentén egyes vélemények szerint önálló kontinensnek tekinthető, mivel élővilágának 90 százaléka endemikus élőlénynek számít, azaz sehol máshol a Földön nem található meg. A Madagaszkár című animációs film-szériából ismert gyűrűsfarkú makik (képünkön) például csak a fosszáktól félnek: ez ugyanis a sziget legnagyobb ragadozója. Ez a macskaalakú elbújhat Afrika oroszlánjai mellett: mindössze 5-10 kilogrammos. Csak Madagaszkáron élnek még például a leguánok és kaméleonok, mérges kígyók viszont nincsenek.

A valamivel több mint félmillió négyzetkilométeres fősziget és a számos kis szigetecske lakossága 22 milló. A legutóbbi álláspont szerint Kr. előtt 800–500-ra teszik az emberek megjelenését a szigeten. Őshonos népnek a malgasok számítanak, mellettük jelentős szerepet töltöttek és töltenek be a bevándorló arabok, afrikaiak, de európaiak is.

Franciaország a 19. században annektálta Madagaszkárt, a gyarmatosítók az akkor már a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait Algériába száműzték. Érdekes adalék, hogy létezett egy úgynevezett „Madagaszkár terv”, melynek értelmében a németek valamennyi zsidót az országba deportálták volna, ám mint tudjuk, erre soha nem került sor. A független állam kikiáltása után Malgas Köztársaságnak nevezték az országot, 1992 óta Madagaszkári Köztársaságról beszélünk, a parlamentáris köztársaság fővárosa Antananarivo.

Madagaszkár természeti kincseivel joggal dicsekedhet, gazdaságával kevésbé. Lakosságának közel 90 százaléka kevesebb mint napi 2 dollárból él, a fő foglalkozások a mezőgazdaságban adódnak. A szigetről jelentős mennyiségű borsot, szegfűszeget, vaníliát, kávét, dohányt és cukornádat exportálnak. A lakosság harmada analfabéta. Madagaszkáron az őskultusz a legfontosabb hagyomány, sokszor többet foglalkoznak a sírok megépítésével, mint a lakóházakéval.

A sziget magyar vonatkozása vadregényes: benyói és urbanói gróf Benyovszky Móric világutazó volt az indiai-óceáni sziget első európai uralkodója. A helybéli lakosság választotta 1776-ban királlyá a kiváló szervező és emberséges vezető Benyovszkyt, aki francia megbízatásra gyarmatosította a szigetet. Munkája nem keltett osztatlan sikert riválisai körében, így halálát is egy közeli francia sziget kormányzójának bosszúhadjárata okozta 1786-ban.