Szinte nem múlik el év, hogy ne lennénk tanúi csodacsapatok tündöklésének és bukásának. Különösebb hagyományok nélküli egyesületek bukkannak fel, futnak be villámgyors sikerpályát, hogy aztán – esetenként akár a csúcsról – a semmibe zuhanjanak. A legújabb fajsúlyos áldozatnak az előző idényben még a férfi kézilabda Bajnokok Ligája csoportkörei után az EHF-kupa négyes döntőjéig jutó HCM Constanţa együttese tűnik, amely egyelőre épp a konstancai önkormányzat gyorssegélyének köszönhetően próbál talpon maradni.
Fáziseltolódások
A furcsa libikóka a romániai sportfinanszírozás rendszerének „egyensúlyproblémáira” vezethető vissza. A szponzortörvény megalkotásának több mint másfél évtizedes késlekedése oda vezetett, hogy a céges finanszírozások hosszú időn keresztül szinte kizárólag érzelmi alapon működtek, s a gyakorlat rossz reflexek kialakulásához vezetett. Ezt a késztetést aztán nagyban visszavetette a 2008-ban kitörő pénzügyi válság.
A pályázati alapon működő önkormányzati támogatások azért mentek sok esetben „mellé”, mert míg az önkormányzati költségvetések a naptárival egybeeső pénzügyi év struktúrájában működtek, addig a különböző bajnokságok – elsősorban a csapatsportokban – őszi-tavaszi rendszerben zajlottak. A különböző önkormányzatok csak megszavazott költségvetés birtokában hirdethették meg a pályázataikat, de még inkább: csak azt követően kezdhették el utalni a megítélt összegeket. A klubok finanszírozandó tevékenysége viszont igazából megszakítás nélküli, az egyik pénzügyi csúcs pedig éppen a naptári év első két-három hónapjára esik. Részben arra az időintervallumra, amikor az önkormányzati költségvetések többnyire még sehol sincsenek – nem egy esetben a központi költségvetés jóváhagyásának késlekedése miatt. A hasonló kritikus periódusokat túlélendő kerültek a klubok különböző kölcsönök felvételének kényszerébe, amiből aztán sok esetben végzetes adóssági spirálba sodródtak. Gyakran ez magyarázza az országos élvonalhoz tartozó csapatok eltűnését egyik napról a másikra.
A hiányos törvény áldozatai
A jelenlegi jogszabályi környezetben az önkormányzati tulajdonú egyesületek létrehozása tűnik a legjárhatóbb útnak. Az elméleti lehetőség korábban is létezett, valamiért mégis csak a sport iránt elkötelezett vezetőkkel „megáldott” önkormányzatokban éltek vele. A megoldás egyetlen hátrányának az tűnik, hogy kivitelezhetetlen a különböző, eddig más struktúrában szereplő csapatok gyors kooptálása, még akkor is, ha az egyesület alapszabályzatában szerepel az illető sportág. Ehhez ugyanis képviselő-testületi döntés, bírósági határozat, költségvetés-kiegészítés szükséges, ami több hetes, esetenként hónapos procedúra – közben pedig már javában zajlik a bajnokság. Ezért aztán legalább egy idénnyel korábban kell elkezdeni a tervezett változtatásokkal kapcsolatos procedúrákat.
A sportminisztérium – ma már sportállamtitkárság – irányítása és finanszírozása alá tartozó, esetenként olimpiai felkészülési központi státussal is felruházott Municípiumi Sportklubok nevükkel ellentétben semmilyen módon nem tartoznak az illető város hatáskörébe. Két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a hosszú éveken keresztül afféle pénzmosási célzatú kifizetőhelyekként működő szervezetek decentralizálása már csak hónapok kérdése, a folyamat azonban megtorpant. Akadtak ugyan klubok, amelyek esetében néhány ingatlan tulajdonjogát átruházták a helyi önkormányzatra, ám a dolog egyelőre elakadt. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az Alkotmánybíróság a maga egészében elkaszálta a bírák megítélésében roppant hiányos decentralizációs törvénytervezetet. A visszaküldött jogszabálycsomag fél éve várja a parlament javító beavatkozását, de erre már csak az államelnök-választás után kerülhet sor. A sporttársadalom többségének szándéka azonban töretlen: a klubok belátható időn belül kerüljenek önkormányzati tulajdonba. Nem utolsósorban azért, mert az állam már nem nagyon képes finanszírozni a verseny valamennyi szegmensét.
Szakemberek szerint azonban önmagában nem is lenne elegendő a központosítás lebontása, párhuzamosan a sporttörvénykezést is az új helyzethez kell idomítani. Ennek elsősorban a vállalkozók sporttámogatási szándékának ösztönzését kellene szolgálnia, de a szerencsejátékból befolyt összegek egy részének kanalizálását is a sport felé. Az oktatás önkormányzati hatáskörbe való utalása is nélkülözhetetlen lépésnek tűnik, hiszen csak ilyen módon lehet összehangolni a sportiskolák oktatási struktúráját az illető település vagy régió sportstratégiájával. Már ahol létezik ilyen...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.