Palack a gatyán

Megmondom őszintén, váratlanul ért. Amikor először láttam a játékvezetőt, hogy lekap egy palackot a gatyája hátsó feléről, azt hittem, borotválkozni fog a tizenhatos tájékán. Aztán fehér habot fújt a zöld gyepre a védők lába elé, ez pedig a rajzfilmekre emlékeztetett. De aztán megértettem a dolog hasznos oldalát is. A vonal ugyanis tekintélyt parancsoló nagyúr az ember életében. Mindig akadnak vonalak, amiket nem illik átlépni. A vonal fegyelmez. A vonal a határ. Idáig, mondja a vonal, innen nincs tovább. A sorfalat álló játékosok ledermednek a vonal láttán. Még a kis lépések politikáját is elfelejtik. Meg sem próbálnak előbbre araszolni. Akár egy fegyelmezett pártaktivista, állnak bénán a habon túl. Persze a hab egy idő után elpárolog. Miként a spanyol válogatott…

A világ futballvezetői szabályok ügyében nehezen mozdulnak. Ezen a világbajnokságon azonban mindjárt két újítást is bevezettek. A mágikus vonal mellett kamerákat szereltek a gólvonal környékére. No, ezt már – mint annyi mindent a történelemben – jórészt magyarjainknak is köszönhetjük. Áttételesen. Két évvel ezelőtt ugyanis a Vak kettő néven elhíresült Vad II. István úgy elnézett az alapvonalról egy méteres gólt, hogy a leghiggadtabb szabálycsinálók is a fejükhöz kaptak, és hirtelen felgyorsították az eseményeket. A kameráknak máris hasznát vették egy-két, emberi szemmel nehezen eldönthető gól kapcsán. Csak a mérkőzést közvetítő magyar riporter nem nagyon hitt a kameráknak. De a szemének sem. Pedig a kamerák észrevettek, amit száz Vad II. sasszeme sem látott volna meg…

Itt egy vonal reguláz, ott a kamera. Ám egyes játékosoknak a világbajnokságon tapasztalt romló idegállapotát elnézve el tudom képzelni, hogy egyszer majd a bíró előkapja a könnygázpalackot, és azzal fújja le a visszaesőket. Netán színes lapocskák helyett gumibottal tart fegyelmet a pályán. A foci útjai ugyanis kifürkészhetetlenek, szurkoló testvéreim az Úrban…