Menny és pokol kapujában

Somogyi Botond 2015. szeptember 11., 16:59

Döntetlenekkel zárult a magyar és a román csapat legutóbbi két mérkőzése, ezzel az F jelű labdarúgó Európa-bajnoki selejtezőcsoport kimenetele továbbra is nyitott marad, a végső sorrend kialakulásáig minden bizonnyal az utolsó októberi fordulóig kell várnunk.

Menny és pokol kapujában
galéria
Fotó: MTI

Továbbra is egyetlen vereséggel áll a magyar csapat az Európa-bajnoki selejtezőcsoportjában, mégsem lehet elégedett. A budapesti magyar–román mérkőzésre – a két ország történelme és a korábbi összecsapások körülményei miatt – mindkét együttes megkülönböztetett figyelemmel és odaadással készült. Bernd Storck szövetségi kapitány először ült le a magyar kispadra, és a tét valószínűleg nemcsak a játékosok, az ő vállát is nyomta. A mérkőzésen ugyanis nem sok játékot láthattunk. Az első félidőt követő nyomasztó román fölény a másodikra alábbhagyott, a magyar játékosoknak sikerült néhány átadást összekötni, ennél többre azonban nem voltak képesek. A kilencven perc alatt alig lehetett egy-egy nagyobb helyzetet feljegyezni: az összecsapás a középpályán folyó meddő küzdelmet hozott, amelyben a román játékosok sem brillíroztak. Az lehetett az érzésünk, hogy egyik csapat sem akar, nem képes többet játszani. Mintha igazolni szerették volna, amit a szakemberek megjósoltak és az edzők is fél szájjal elfogadtak: jó a döntetlen mindkét fél számára.

„A nem túl acélos román csapatot nem sikerült megvernünk, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen állapotban voltunk, elfogadható eredmény a döntetlen, főleg a mérkőzés képe alapján – utalt rá Tőzsér Dániel, hogy többen is meccshiánnyal küzdenek a válogatottból. – Emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Ha mindenki a legjobb állapotában lett volna, megverhettük volna ezt a román csapatot.”

Futball helyett Oktoberfest

A román játékosok is saját szemszögükből értékeltek, és jelentős mezőnyfölényt emlegettek, de azért elismerték, hogy nem voltak sokkal jobbak. A szakemberek is az ötlettelen játékot emelték ki, ugyanakkor örültek, hogy ismét olyan mérkőzést játszottak, amelyen nem kaptak gólt, és továbbra is sikerült a magyar csapatot három pontnyi távolságra tartani maguktól. Cornel Dinu korábbi válogatott játékos és szövetségi kapitány semmiféle tervszerűséget nem fedezett fel a nemzeti együttes játékában. „Ebben a felállásban nem tudtunk többet elérni, pedig a magyarok olyan nehézkesek voltak, mint valami tornyok, folyton az ellenfélhez passzoltak, és összevissza vagdosták a labdát. Az edzőjük pedig inkább az Oktoberfesttel foglalkozott, mint a futballal” – kommentálta Dinu a meccset.

„Nagyon nehéz mérkőzést játszottunk. Nem volt ideális a felkészülésünk, többeknek nincs klubjuk, három csoportban edzettünk, volt két sérültünk is. Aztán Juhász Roland sérülése miatt cserélnünk is kellett. Mindezeket figyelembe véve elégedett vagyok. Szerettünk volna nyerni, remélem, ezt a szurkolók is látták, a végén már három csatárral játszottunk. Megvoltak a helyzeteink, de Király Gábor védéseire is szükség volt. Ebben a meccsben, sajnos, ennyi volt” – nyilatkozta a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Bernd Storck. Nyilatkozatával azonban csak részben lehet egyetérteni, a német szakember ugyanis – ha valóban három csatárral szeretett volna támadni a románok ellen egy jobb eredmény érdekében – nem a 88. percben cserélte volna be Priskin Tamást, hanem legalább egy negyedórával hamarabb.

A budapesti döntetlent követően nagy fogadkozások mellett készültek mind a magyarok, mind pedig a románok a hétfő esti találkozóra. Győzelem esetén a románok is ünnepelhettek volna, hiszen hatalmas lépéssel kerültek volna közelebb a hőn áhított továbbjutáshoz. A magyaroknak egy győzelemmel reális esélyük lett volna harcba szállni a második helyért, mindkét csapaton túltett azonban az északírek magabiztossága, akik a Feröer-szigetek ellen hétvégén begyűjtött három pontjuknak köszönhetően a csoport élére ugrottak, és a magyarok elleni győzelmükkel már a franciaországi repülőjegyet is a zsebükben érezhették volna. „Gyakorlatilag a franciaországi Eb-szereplésért játszhatunk, és bevallom, nem tudom elképzelni, hogy a srácok neéljenek az eséllyel” – mondta mély meggyőződéssel az északír kapitány, Michael O’Neill. Erre kontrázott rá Bernd Storck is, aki a szigetországba való elutazás előtt kijelentette: együttese a győzelemért utazik Belfastba.

Az utolsó percek átka

A két fél nagy akarása közepette a mérkőzés első félideje északír dominanciát hozott jelentősebb helyzetek nélkül, a magyar csapat megelégedett azzal, hogy előrevágja a labdát, ahogy tette azt a román mérkőzés jelentős részében. A második félidő azonban teljesen más képet mutatott: a magyar csapat elkezdett játszani, helyzetekig is eljutott, és a hátul magabiztos Guzmics elöl megvillant: a lefújás előtt egy negyedórával – feledtetni kívánva a néhány évvel ezelőtti bukaresti 3-0-s meccs első két percét – az északír kapus hibáját kihasználva megszerezte a vezetést. Erre tett rá egy lapáttal a mérkőzést kiválóan vezető török bíró, aki nem sokkal később piros lapot mutatott fel az egyik hazai játékosnak. Miután Dárdai Pál kapitánysága alatt a csapat az utolsó percekben is képes volt higgadt maradni, valószínűleg sokan hátradőltek a karosszékben. Ami ezután történt, az csak a leghorrorisztikusabb forgatókönyvekben szokott előfordulni. Az ötperces hosszabbítás utolsó momentumaiban szöglethez jutott a hazai csapat, és a magyar futballtársadalom újra átélhette az évekkel ezelőtt többször tapasztalt utolsó percek átkát: mennyből a pokolba.

„Szokták mondani, aki dolgozik, annak szerencséje van. Nos, mi küzdöttünk, csúsztunk-másztunk. Az ellenfél sem csinált semmi különöset, csak rugdalta előre a labdát, és a végén lett belőle nekik egy pont. Próbálnék pozitív maradni, de ekkora lehetőséget elszalasztani… Arról beszélhetnénk, hogy ha otthon nyerünk Feröer ellen, felrobbanhatott volna a stadion, és ünnepelhettük volna, hogy hosszú idő után kijut valahova a válogatott. De megint az maradt, hogy számolgatnunk kell, és várni a többi eredményt” – mondtaaz 1-1-es döntetlennel zárult mérkőzés lefújását követően
Dzsudzsák Balázs.

Bernd Storck kapitány is rendkívül csalódott volt, elmondása szerint az egyenlítő gólt katasztrófaként élte meg, mégis gratulált csapatának, mert a nehézségek ellenére jól játszott. Azt azért érdemes lenne megkérdezni tőle, hogy emberelőnyben, 1-0-s vezetésnél, amikor meg kellene tartani a labdát a középpályán, miért cserélte le a technikás, labdát megtartani tudó Németh Krisztiánt a hátvéd Vanczák Vilmosra, aki svájci csapatában már régóta a kispadot koptatja.

Csatár kerestetik

Ami nem sikerült az északíreknek és a magyaroknak, nem jött össze a románoknak sem. Újabb gólnélküli döntetlent jegyeztek, sorozatban a harmadikat, ezért máris megkongatták a vészharangokat, és góllövő csatár után kiáltanak. A szakemberek szerint a román válogatott ötlettelenül játszott a görögök ellen, koncepció nélkül szaladgáltak a pályán. Ezzel együtt rendkívül örültek az északírek magyarok elleni góljának, mert ez szerintük leegyszerűsíti a csoportban a számításokat. Tény, hogy a román válogatott helyzeti előnyben van: hazai pályán a finneket fogadja, idegenben Feröer-szigetek ellen játszik, míg az északírek a görögöket látják vendégül, majd a két legutóbbi meccsüket megnyerő finnekhez utaznak. Ezért aztán Magyarországnak októberben győznie kell Budapesten Feröer-szigetek ellen, Athénból pedig valamennyi pontot el kell hozni. A magyarok számára egy budapesti győzelem minden bizonnyal a harmadik helyet jelenti, ami azonban még kevés a boldogsághoz, hiszen csupán a pótselejtezőt jelenti. Arról pedig nincsenek jó emlékeink…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.