Brassó, az alakuló hokifőváros

Csinta Samu 2014. március 28., 13:44

Hétéves fennállása talán legsikeresebb idényét tölti a Brassói Corona Wolves jégkorongcsapata: a Farkasok a Mol-liga döntőjében hat mérkőzésre kényszerítette a végső győztes Érsekújvár csapatát. A brassóiak a bajnokságban is legalább döntősek szeretnének lenni, de elérkezettnek látják az időt arra is, hogy megnyerjék történetük első bajnoki címét.

Brassó, az alakuló hokifőváros
galéria
Fotó: Halmágyi Zsolt

Alaposan megizzadtak a brassóiak a bajnoki elődöntő első, gyergyószentmiklósi mérkőzésén, de a 4–3-as vendéggyőzelmet hozó találkozó kiegyenlítettsége azzal is magyarázható, hogy a Farkasok a Mol-liga döntőjének fáradtságával léptek jégre. A magyar–román–szlovák hokiliga döntőjének „tervezett” forgatókönyvét ugyanis rendesen felborította a Kari Rauhanen által vezényelt kék-sárga együttes. A címvédő és alapszakaszgyőztes Dunaújvárosi Dab.Docler ugyanis öngólt rúgott azzal, hogy a brassóiakat választotta elődöntőbeli ellenfélnek, a Cenk-alattiak 3–1-es összesítéssel intézték el a korábbi sokszoros magyar bajnokot. De megszenvedett a Coronával a világelithez tartozó szlovák jégkorong képviselője, az Érsekújvár is a döntőben. Miután 3–1-es vezetésnél saját csarnokába várta a brassóiakat, szinte mindenki elkönyvelte, hogy ott ér véget az idei Mol-ligás menetelés. A vendégek azonban 3–2-es győzelmet arattak, még egy brassói kiszállásra kényszerítve ellenfelüket. Akiket zsúfolt ház, 2500 néző fogadott a döntő hatodik mérkőzésén, s immár inkább a mindent eldöntő hetedik mérkőzésnek állt a zászló. Óvatosan, de ebben reménykedett a meccs előtt Olti Zoltán, a brassóiak menedzsere is. „Az előzetes terveinket már bőven teljesítettük a döntőbe jutással, de nem tagadom, időközben megnőtt az étvágyunk. A csapat felnőtt a feladathoz, s talán az sem mellékes, hogy jóval fiatalabbak vagyunk, mint az érsekújváriak, így a regenerálódás is könnyebben mehet” – fogalmazott a csíkszeredai származású sportvezető, aki két szezonja vette át a klubirányítást a másik „alapító atyától”, Miklós Ervintől.

Ezúttal azonban még a rutin diadalmaskodott az elfogódottság fölött, a mérkőzés közepénél a felvidéki gárda már 3–0-ra vezetett. A hazai csapat a második harmadban szépített, de több gólra már nem futotta erejükből. Két és fél perccel a vége előtt a Corona Polc kapus helyett is mezőnyjátékost küldött a jégre, az egyenlítés azonban nem sikerült, az érsekújváriak pedig az utolsó másodpercekben betaláltak az üresen hagyott brassói kapuba (4–1). „Talán érthető, hogy kicsit most csalódott vagyok, de holnapra biztosan másként érzek majd” – mondta a találkozó utáni percekben a Corona finn szakvezetője.

Ez a lelkiállapot jellemezte Olti Zoltánt is. „Szép lett volna győzni, de a körülmények ismeretében cseppet sem lehetünk elégedetlenek – mondta. – Ez a csapat ma már meghatározója a hazai hokinak, s most az a célunk, hogy megtörjük a Csíkszeredai HSC hegemóniáját.” A célkitűzés sportszempontból is figyelemre méltó, ám még inkább az, ha az együttes történetét és jelenlegi összetételét is bevesszük a pakliba. A Coronát ugyanis hét éve csupa olyan csíki és gyergyói játékosokból verbuválták, akik már pályafutásuk vége felé közeledtek, vagy nevelőegyesületük nem tartott rájuk igényt. A helyzet generálta feszültség mára sem illant el teljesen. A székelyföldi klubok az utánpótlás nevelés anyagi és erkölcsi szempontjait emlegetik, ám ennyi idő alatt a világ legjobb játékosneveldéje sem lenne képes teljes generációt jégre küldeni. No meg amúgy is ritka holló a teljes mértékben saját nevelésű csapatok esete. „Sokkal fontosabb, hogy Brassó egyre inkább a magáénak érzi a csapatot, a játékosok pedig egyre jobban érzik magukat Brassóban – tartja Olti. – Az idei szereplésünk alapját a korábbi edzőnk, a svéd Greg Lindquist által végrehajtott nyári fizikai felkészülés képezi, idén sokkal kevesebb volt a sérültünk, ezért folyamatosan lehetett építeni a csapatjátékot. A játékosként is meghatározó Piszarenko vezényletével immár közel 300 főt számláló gyerek- és ifjúsági csapataink vannak, Brassóból, Sepsiszentgyörgyből, de még Kézdivásárhelyről is járnak hozzánk hokizni.”

Plusz a brassói közönség is átmegy lassan a színházi nézelődő státusából hokiszurkolóba. Amit – tekintve a sportág cseppet sem egyszerű szabályrendszerét – jégkorongberkekben a fejlődés kétségbevonhatatlan jeleként tartanak számon.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.