Könnyűnaszádként kell elindulni

Demeter Zsuzsa 2015. november 24., 19:33

Erdélyben új könyvkiadót alapítani, fenntartani, rentábilissá tenni nem könnyű feladat, főként, ha magánvállalkozásként próbálnak működni – mondja Gálfalvy Ágnes, a marosvásárhelyi Lector Kiadó szerkesztője. A nemsokára hároméves születésnapját ünneplő kiadó szépirodalmi és tudományos jellegű munkák megjelentetésére egyaránt vállalkozik.

Könnyűnaszádként kell elindulni
galéria
Fotó: Báint Zsigmond


– Több tucat kiadó vesz részt az idei marosvásárhelyi könyvfesztiválon, köztük talán az egyik legfiatalabb, a Lector Kiadó. Mit kell tudni a kiadóról?

– 2013-ban indultunk, magánvállalkozásként. Ha megnézzük az erdélyi kiadók intézményi hátterét, ez nem túl gyakori eset. Hiszen az erdélyi kiadók többsége vagy valamely intézménynek a kiadójaként vagy alapítványi háttérrel működik. Szőcs Katalin kolléganőmmel indítottuk, elsősorban azért, mert megszűnt az a keret, amelyben addig könyveket szerkesztettünk, s ezt próbáltuk pótolni. Másrészt úgy éreztük, szükség van Vásárhelyen egy ilyen típusú kiadóra.

– Milyen könyvek kiadására szakosodott a kiadó?

– Szépirodalmi és tudományos könyvek kiadását terveztük. A szépirodalmi a magától értetődőbb, hiszen egy tudományos kiadó kialakítása és működtetése mindig bonyolultabb művelet. A tudományos műhely kialakítása nehezebb feladat, de szükség van rá, mert a tudósoknak eleve szűkösebbek a közlési lehetőségeik: a szakperiodikák száma csekély, sokszor a könyvkiadók nyújtanak ehhez keretet. Mi úgy láttuk, szükség van olyan könyvkiadóra, amely tudományos művek kiadását is vállalja. Persze, nehéz a kutatók bizalmát megnyerni. Berekméri Árpád- Róbert hadtörténeti munkája az első ilyen jellegű kötetünk, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtunk ki, s remélem, ennek a vállalkozásnak lesz folytatása is. Azt, hogy csak egy-egy kiadvány erejéig fogunk ilyen kiadványokkal foglalkozni vagy tudományos szerkesztőség is kiépül majd, eldönti a jövő. De a változatosságra mindig szükség van. Egyelőre az arculatépítés folyik, már jól látszik az arculata is a kiadónak – kevés könyvet adunk ki, de igyekszünk odafigyelni a szerzőre, a szövegre és a terjesztésre egyaránt.

– Mennyire lehet rentábilis egy magánvállalkozásként induló kiadó?

– Azok a kiadók, amelyek magánvállalkozásként működnek, többnyire a 90-es évek elején indultak. Könnyebb dolguk volt, mint most ma, nekünk. S igen fontos tényező, hogy ezek legtöbbjének saját nyomdája is volt, amely jelentősen megkönnyíti a könyvkiadást. Nekünk két év után feltehetően a harmadik születésnapunkra sikerül nullszaldóssá válni.

– Mi kell ahhoz, hogy nullszaldós legyen egy erdélyi könyvkiadó?

– Ami a két év távlatából egyértelműnek látszik: könnyűnaszádként kell az egészet megtervezni, minél kevesebb alkalmazottal. Gyurgyák János ezt francia alapú könyvkiadásnak nevezi, ahol egy főszerkesztő és egy titkárnő irányít mindent, a szerkesztők dolga menedzselni a könyv sorsát a nyomdáig. Ők tartják a kapcsolatot a szerzővel, a tördelővel, a nyomdával. Mi ugyan nem épp ennek mentén dolgozunk, de egészen az utóbbi időkig külső szerkesztőkkel dolgoztunk – amiben az a jó, hogy meg tudjuk válogatni, kit milyen könyv szerkesztésére kérünk fel. A másik tényező a könyvterjesztés: egyenként kell minden könyvesbolttal tartani a kapcsolatot, a könyvterjesztőkkel is nagyon-nagy munka a kapcsolattartás. Másrészt azt is tudomásul kell vennünk, az emberek nem nagyon térnek be a könyvesboltokba. Mi ezért igyekszünk személyesen is jelen lenni könyvbemutatók formájában Budapesttől Marosszentgyörgyig, Székelyudvarhelytől Kolozsvárig mindenhol. Fontos a személyes jelenlét, s úgy tűnik, a kisebb közösségeknek igenis szükségük van arra, hogy időnként élő íróembert lássanak, hogy friss könyvekhez jussanak. Még akkor is, ha nem lehet kizárni a személyes tényezőket sem – Nagy Attila verseskönyvének marosszentgyörgyi bemutatója jó példa arra, mennyire meg lehet mozgatni egy közösséget akkor, ha személyesen is érintve érzi magát. Érdemes kimozdulni, mind a kiadó, mind a közönség számára nagy élmény – gyakorlatilag a hetvenes évek hagyományához nyúlunk vissza, az egykori író-olvasó találkozókhoz, s még él a közösség egy része, akik ezeken a könyvbemutatókon nevelkedtek.

– Milyen közönséget céloz meg a kiadó? Elsősorban erdélyi olvasókra számítanak, vagy igyekeznek jelen lenni a magyarországi könyvpiacon is?

– Szerzőinkkel igyekszünk természetesen jelen lenni nemcsak Erdély nagyobb városaiban, de kisebb településein is, könyvbemutatókat szervezni, a könyveinket eljuttatni a könyvesboltokba. De ha szükséges, megyünk Bukarestbe is. Budapest már egy másik világ, oda muszáj elmenni, a könyvvásáron, a könyvfesztiválon ott kell lenni, képviselni kell magunkat, könyvbemutatókat kell tartani, a szakkönyvüzletekbe, az Írók Boltjába és a nagyobb könyvterjesztők üzleteibe is el kell jutni a könyvekkel.

– Mennyire nehéz bejutni a magyarországi könyvpiacra?

– Ez elsősorban könyvterjesztői probléma. Meg kell találni a megfelelő könyvterjesztőt, jól kell vele tárgyalni. Két könyvterjesztőnk is van Magyarországon, mindkettő megbízható, s fontos, hogy minden nagyobb könyvesboltban ott legyünk megjelenés után rögtön a polcokon. Ez persze nagyon-nagy munkát is jelent, tárgyalni kell, megállapodást kötni, de nem lehetetlen vállalkozás.

– Mennyire fontos a reklám?

– Fontosak a recenziók, nem csak nyomtatott sajtóorgánumban. De ehhez is kellene egy külön szakember, aki kizárólag csak ezzel foglalkozik. Mivel a magyar irodalom elsősorban folyóirat-kultúra, a nagyközönség elsősorban folyóiratokon keresztül értesül egy-egy újabb könyv megszületéséről. S természetesen nem elég csak postázni a könyveket, kapcsolatokat kell építeni, el kell érni, hogy a könyvről belátható időn belül kritika, recenzió is szülessen.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.