Huszonegyedik századi levélregény

Könnyed, hétvégi kikapcsolódásra alkalmas könyvet ajánlok a kedves olvasó figyelmébe, a sikeres osztrák író Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című regényét. A szépirodalom és a lektűr határán egyensúlyozó 21. századi levélregényben két ember egymáshoz írt emailjeiből bontakozik ki egy nem mindennapi szerelem története. Emmi Rothner és Leo Leike egy elgépelt elektronikus postacím miatt kezdenek levelezni. A humoros, évődő, netes flörtnek induló, majd egyre komolyabbá váló levelekből ismerjük meg őket és ők is egymást. Egymás virtuális lényébe szeretnek bele („kétes fantomképeket festünk a másikról”): Leót lenyűgözi Emmi szellemessége, csapongó, szabad lénye, igényes nyelvhasználata, Emminek meg egy lehetőség Leo, hogy igazán önmaga legyen. „A magához írt e-mailjeimben olyan sokszor és olyan őszintén lehettem az igazi Emmi, mint máskor soha. (...) Magával, kedves Leo, mertem olyan spontán lenni, mint amilyen belül, a lelkemben vagyok. Nem mérlegelem, hogy mit vár el tőlem és mit nem. Egyszerűen csak írok, mégpedig örömmel.” Valódi életükről, mindennapjaikról csak azt tudjuk, amit elárulnak egymásnak: Emmi férjezett és gyerekei vannak, Leo szingli nyelvészprofesszor, aki az email jelentőségét kutatja az érzelmek átvitelében, mindketten ugyanabban a nagyvárosban laknak.

Izgalmas kérdéseket vet fel a regény: hogyan szerethet egymásba két ember? Valóban a titok, a félig ismeretlen a legnagyobb vonzerő, ahol a fantázia szabadon pótolhatja a hiányzó információkat? Valódi szenvedély vagy csak a szerelem illúziója köti össze őket?

És a legnagyobb: lesz-e bátorságuk utánajárni ennek (egyébként végigkíséri a regényt az erről való beszélgetés), vagyis találkoznak-e személyesen vállalva a kockázatot, hogy talánvégleg szertefoszlik a felépített, izgalmas online fantomkép – és egyben a szerelem varázsa is.

Glattauer, Daniel: Gyógyír északi szélre, Park Könyvkiadó, 2010. Fordította Kajtár Mária