A jó bábjáték kézenfogja a gyereket

Zsók Enikő 2014. szeptember 19., 19:39

Szülő, bábszínész, pedagógus és kulturális programszervező felé fordulva ugyanaz volt a kérdésem: mit gondol a bábjáték gyereknevelő hatásáról?

A jó bábjáték kézenfogja a gyereket
galéria

Nagyon nem mindegy, mi történik apró kortól a gyermek lelkével. Földbe döngölik az iskolapadban vagy egész pici kortól érik pozitív – bábszínház, gyermek táncház, kézműves foglalkozások – fejlesztő behatások, amelyek formálják, csiszolják ízlését, kialakítva benne egyfajta esztétikai érzéket, aminek a segítségével különbséget tud tenni a képzőművészet és a giccs között. Szülő és pedagógus egyaránt felelős azért, hogy megfogja-e azt a pici kezet, hogy elindítsa egy kultúrát szerető és értő felnőtt közösség felé, vagy hagyja magában bolyongani.

Egy, bábszínházasok, pedagógusok, szülők részvételével tartott kerekasztal beszélgetésen egyik vélemény igencsak megütötte a fülemet. Nagy Lázár József bábszínész pár mondatban mindent összefoglalt, miért alapszükséglet a gyereknek a bábjáték. „A Tündér Szép Ilonában a szereplő átbucskázik a fején és varjúból királykisasszony lesz, illetve tündér és vissza. Ha a gyerek ezt elfogadja, tényként kezeli, utána már nem csodálkozik, hogy Witkiewicznek a Vizityúk című darabjában a szereplőt lelövik az első felvonásban és a harmadikban visszajön ugyanő. Egyébként a mesén vagy a bábszínházon keresztül megtapasztalni valamit teljesen más. Az, hogy elolvasod a gyereknek a mesét, egy dolog, de az, hogy láthatja a mese szereplőit élőben, az a bábjáték egyik legfontosabb eszköze. Később megérti az abszurdot.”

Vitéz László esete a gonosz szellemmel

Abban, hogy mit vált ki a nézőből a bábszínház hatásmechanizmusa, nem igazán különbözik a színház vagy egyéb műfajok hatásától. Ahogy a felnőttben is felold feszültségeket a színház és elgondolkoztatja őt problémáin, a gyerekekben lévő feszültségek levezetésére is kiváló dolog a bábjáték – vallja Lukács Emőke bábszínész. Hozzáteszi, a vásári játékok kapcsán például a Vitéz Lászlóról sok pedagógus részéről elhangzott: túl erőszakosak a jelenetek. Ugyanis Vitéz László az ördögöt, a szellemeket nemcsak jól elnáspágolja, de meg is öli. De, mint mondja, épp ebben van a megoldás. A gyerek, ha megnézi az előadást, utána nem kezdi a padtársa haját cibálni, a füzetét összetépni, mert „kiüvöltözi” magát a bábszínházban, drukkol Vitéz Lászlónak, hogy sikerüljön neki elbánni a szellemmel. És nem mellékes, hogy a bábjátékban Vitéz László sem a pajtásaival végez, hanem a gonosz szellemmel – mutat rá a lényeges különbségre a bábszínész.

A bábszínház, mint nevelőeszköz

A bábjáték nagyon fontos, mert a kisgyerek képzeletvilágát igencsak „kiszínezi” és a bábszínháznak köszönhetően egy olyan képi világ alakul ki benne, amely sehol máshol nem található. Azt vettem észre, hogy a bábszínházban látott figuráknak megmarad a nyoma – meséli egy óvodáskorú kisfiú édesanyja. A bábszínházi világnapon megnéztük a bábkiállítást és a fiam felismerte, hogy ki mit csinált a régebb látott előadásokban. Legutóbb a Mátyás királlyá koronázása bábjátékot látta és most, hogy belegondolok, a rajzaiban is megjelent egy-két részlet: a korona, a királyfi.

Incze Beáta Waldorf-pedagógus véleménye szerint általa minden gyereknek beindul a fantáziája, olyan folyamatokat indítva el, amelyeknek a későbbiekben nagy szerepe van az érzelmi intelligencia fejlődésében is. Hosszú távon megvan az a hozadéka, hogy nyitott és színházra igényt tartó felnőttekké váljanak. „A gyerekek teljesen más viselkedést produkálnak egy bábelőadás után, mondhatni igénylik, hogy megbeszéljük ezeket az előadásokat. Mindenki az alapján kérdez és dolgozza fel a kapott információkat, hogy leginkább melyik szereplővel tud azonosulni. Nagyon sokat számít az is, hogy aznap milyen hangulatban találkoznak az adott bábjátékkal, ugyanakkor azt látom, hogy sokat segít a problémák feldolgozásában, és szívesen öltik magukra az adott szerepeket. Fantáziájuk még igen erős, így azt előszeretettel használják akár a mindennapi életben is. Sajnos manapság nem divat a bábszínház, de remélem, hogy ismét divatba jön, és a gyerekek megtanulnak a szó valódi értelmében játszani és nevetni.”

Ha a kamasznak ciki a bábmese

Fontos, hogy jó minőségű előadást kínáljanak a bábosok, olyat, amit maguk is szívesen játszanak, mert értéket közöl. Lukács Emőke, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház bábszínésze elmesélte egy emlékét, amikor ifjaknak játszott. Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikáját megnézték például egyetemisták, ami számára is hatalmas élmény volt. „Nyilván, hogy másképp kellett játsszam, és természetesen másabb szint is, mint a kicsiké: másképp értelmezték, más poénok voltak viccesek. Ha valaki megütött valakit, nem volt akkora poén, de ha szerelmet vallottak, az már egy kicsit érdekesebb volt.”

Péter Orsolya a Regős Egyesület vezetőjeként (a Cimborák Bábszínház közönségszervezésének lebonyolítója immár második éve) és a Kovászna Megyei Művelődési Központ művelődésszervezőjeként kettős minőségben nyilatkozott a bábjáték és a kamaszok kapcsolatáról. Szerinte fontos, hogy a kényes időszak mellékszereplői – így a szülő, a pedagógus, a bábszínész – egyenként egy-egy picit tegyenek hozzá a bábjátékba csalogatás fondorlatához, hogy céljukat elérjék. Tény: bábszínházba jönni nem szégyen, erre nagyon jó példa a Kire ütött ez a gyerek? kamaszmonológ. A kamaszok elérésében (is) tehát kulcsszó a jó bábjáték és a következetesség.

 

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.