Az életre keltés csodája

Leopold Erika 2014. április 11., 16:25

Nagydíjjal jutalmazták a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának elsőéves magyar mesteri színészhallgatóinak To bee or not to bee című előadását a horvátországi Diakováron rendezett Dioniz Fesztiválon. Palocsay Kisó Katával, az előadás rendezőjével a díjról, bábszínházról, hitről és szabadságról beszélgettünk.

Az életre keltés csodája
galéria


– Teljesen természetes, hogy egy nemzetközi, színiakadémiáknak szervezett fesztiválon bábszínház is kaphat fődíjat?

– Számomra igen, én nem érzem annyira éleseknek ezeket a határokat. A díjat megosztva kaptuk egy osztrák előadással, amely stílusában, eszközeiben teljesen más volt, mint a mi előadásunk. Ez is annak a bizonyítéka, hogy ez a fesztivál – nem tudom, mennyire tudatosan – minél különbözőbb alkotások felsorakoztatására törekszik. Nyitott és változatos, értem ez alatt az előadások tematikáját, valamint megvalósítását. A Dioniz eddig a bábszínház világnapján kezdődött Eszéken. A fesztivál első négy napján bábos műhelymunkák és vizsgaelőadások mutatkoztak be. Innen költözött át Diakovárra, ahol a színészek következtek, az ő munkáikat és vizsgáikat láthattuk, majd a színházi világnapon zárt a szemle. Ez a számomra nagyon szimpatikus szerkezet idén megváltozott: a rendezvény kizárólag Diakováron zajlott. A jelenlévő akadémiák többségének tananyagában szerepel a bábozás, majdnem valamennyi előadásban jelen volt valamilyen formában az animáció, sőt, az eszéki, a prágai, a karlováci előadásokban klasszikus bábtechnikákat is használtak. A szó legegyszerűbb értelmében színházi fesztivál ez, ahol legfeljebb egyetlen határt lehet meghúzni: működik-e vagy sem az előadás?

– Honnan kezdve bábszínház a színház?

– Semmiképpen sem akkor, ha színészek helyett bábok szerepelnek benne. A bábszínházhoz is színházra, de mindenekelőtt színészre van szükség. Technikailag annyi különbséggel, hogy ha animál a színész, a súlypontját át kell helyeznie. Vagy egy testrészébe, legtöbbször a kezébe helyezi át mindazt, amit színészként megél, vagy még tovább, a fizikai testén kívülre, egy tárgyba irányítja. Ez a tárgy egyáltalán nem biztos, hogy azért jött létre, hogy megelevenedjen. Az is lehet, hogy a színész minden eszközének csak az árnyékát vetíti ki. A bábszínház másik lényeges eleme a bábu. De mit nevezünk bábunak, mi a bábu? Mindannyian láttunk már olyan bábokat, tárgyakat, amelyek szinte önmaguktól életre keltek, de meggyőződésem, hogy a legfantasztikusabb bábuval sem történik meg ez a csoda, ha az őt mozgató színész képtelen a megelevenítésre. Azt hiszem, akkortól beszélünk bábszínházról, amikor egy előadás szókincse, eszköztára vagy bővül a bábszínház sajátos nyelvezetével, vagy teljes mértékben azon a nyelven fogalmazza meg mindazt, amiről az alkotók beszélni szeretnének.

– A bábok mozgatásához szükséges technikai tudáson kívül mi a különbség bábszínész és színész között?

– Szerintem a jó színész jó bábos is. A bábmozgatási technikát bármikor el lehet sajátítani. A jó bábosnak olyan a keze, mint a jó sebésznek vagy a jó zenésznek, lehetnek vele született adottságai, de a kéz is fejleszthető tornával, gyakorlattal. Minden színésznél megvan az a „más tudás” is, hiszen a bábos nyelvet mindenki beszélte gyermekkorában: hajókázott a kádban szappantartóval, játszott a csavarokkal úgy, hogy azok voltak a nép, a rozsdás szeg meg a király. A hétköznapi életben is beszéljük öntudatlanul is, hiszen sokszor előfordul, hogy elképzelünk dolgokat, hogy játszunk. Ha ezt a passzív tudást felelevenítik és tudatossá teszik, akkor már minden megvan ahhoz, hogy jó bábos váljon egy színészből. A kiváló bábosok, de „nem jó színészek” szerintem még nem érzik jól magukat a saját testükben, vagy egyszerűen nem fontos számukra ez a fajta színpadi jelenlét is. A jelenlegi színészhallgatók közül azokból, akiket érdekelt az animálás, akik komolyan kísérleteztek, dolgoztak, kíváncsiak és kitartók voltak, jó bábszínész is lett. Kolozsváron ennek nagy hagyománya van, Péter János, Balló Zoltán, Tiberiu Stoi hivatalosan bábosok voltak, de kiváló színészek is, amit annak idején a Kovács Ildikó előadásaiban be is tudtak bizonyítani. A címkék nagyon hasznosak a fűszerpolcon, hogy évek múltán is tudjuk, melyik a só, a cukor, hiszen azok mindig megmaradnak ízesítőknek, az ember azonban változik. Bármikor meglephet, bármikor megmutatkozhat egy olyan, eddig ismeretlen oldalról, amelyre talán ő sem számított.

To bee or not to bee – bábjáték szöveg- és korhatár nélkül
To bee or not to bee, most ez itt a kérdés. A méhek kicsik, csíkosak és legtöbbször menekülünk előlük, mert szúrnak. Kb. ennyi. Meg mézet gyűjtenek nekünk. Valóban nekünk? S ha már megpróbálunk méhecskéül gondolkodni, miért is akarnak minket megszúrni? No, meg milyen lehet az arcuk? Hogyan kevernek koktélt maguknak? Miként érkeznek szerdán munkába? Hogyan edzenek, udvarolnak, mi a hobbijuk? Hogyan érzik magukat, amikor megjelennek közelükben azok a hatalmas, két lábon járó csuklyás sárgák? Ha jönnek, akkor egy biztos: a „tragedy”, és akkor szólnia kell a Bee Geesnek! Ha pedig vége a játéknak, ne feledjünk el felelős emberként gondolkodni: a méheket valós kipusztulási veszély fenyegeti. És ez már nem játék.
A produkció alkotói: Baricz Xénia, Ferencz Nándor, László Réka, Molnár Rudolf, Rácz Endre, Udvari Tímea és Vass Zsuzsanna – I. éves színész szakos mesteri hallgatók; Lukász Liane – bábok; Sinkó Ferenc – mozgás; Miron Vilidár Vivien – grafika. Technikai munkatárs: Almási Attila. Rendező-tanár: Palocsay Kisó Kata. Az előadás áprilistól kezdődően újra látható lesz az Ecsetgyárban.

– Mit kell tudnia egy mai jó bábelőadásnak?

– Nekem akkor tetszik egy bábelőadás, amikor a létrehozók szakmailag megfelelők, és az előadáson látszik, érződik, hogy az alkotóknak volt elképzelésük, gondoltak valamit róla. Nagyon fontos továbbá, hogy meglepjenek engem, mint nézőt. Olyan konvenciót ajánljanak, amelyben nézőként biztonságban érzem magam, ugyanakkor folyamatosan aktív részese vagyok annak, amit látok, meg tud születni bennem az illúzió. Hiszen az előadást én egészítem ki az előzetes tudásommal, fantáziámmal és érzéseimmel. Amikor a mi nagyon is hús-vér emberi világunknak szokatlan formában tud tükröt mutatni. Amikor magamban is érzem a végtelen szabadságot, hitet és játékkedvet. Amikor átemel egy másik dimenzióba. A csoda gyerekkel és felnőttel is megtörténhet, a jó előadásban minden korosztály megtalálja, ami neki szól. Kislányként például láttam egy román nyelvű előadást, a címére nem emlékszem, de volt benne három bábu, három királykisasszony: annyira tetszettek, hogy évekig csak olyan tündéreket és hercegnőket rajzoltam. A jó előadásokra, erre a királylányosra, illetve azokra például, amelyeket Kovács Ildikó rendezett, a Karnyónéra, a Szentivánéji álomra vagy az Übüre a mai napig emlékszem, hatottak rám, alakították az ízlésemet.

– Tökéletes lehetőséget a kísérletezésre, a gondolataim újra- vagy megfogalmazására. Szabad és boldog vagyok, ha bábszínházzal foglalkozom, amikor egy bábot készítek, vagy amikor alkotótársaimmal együtt csodálkozunk rá a világra.– Mit jelent önnek a bábszínház?

– Bábelőadásai eltérnek sok hazaitól, tágabban értelmezi a bábszínházat. Minden életre kelhet, mindenből bábot csinál? Tényleg bábszínház az egész világ?

Palocsay Kisó Kata
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa. Kolozsváron született 1968. december 21-én. A Brassai líceumban érettségizett, a BBTE Színház és Televízió Karán végezett 1997-ben. 2006-ban doktorált a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, 2001 óta bábszínészetet és beszédtechnikát oktat a BBTE Színház és Televízió Karán. Díjak: a kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján a fesztivál fővédnöke, a köztársaság elnökének különdíja Sára Sábelszkij szerepének megformálásáért (1997).

 – Tényleg. Minden tárgy magában rejti a bábuvá válás lehetőségét. Hogy megtörténik-e az életre keltés csodája, csak rajtunk múlik.

– Az előadás plakátján az olvasható, hogy korhatár nélkül. Szükség van erre? Létezik csak gyerekeknek szóló bábszínház?

– Én kizárólag az alsó korhatárra gondoltam, arra, hogy egész kicsik is jöhetnek.

– Hogyan születnek az előadásai? Honnan meríti az alapötleteket?

– Esete válogatja. Legtöbbször egy tárgy vagy egy muzsika hoz létre bennem egy világot, indít el egy történést. Vannak témák, amelyekhez akaratlanul is mindig visszatérek többé-kevésbé tudatosan. A történetet már általában közösen alakítjuk a diákjaimmal. A To bee or not to bee című előadásunkhoz például fél éven át méhecskéül gondolkodtunk a diákjaimmal, az ő szemszögükből figyeltük, hogy mi is történik a világban. Ebből az élményből született az előadás.

– Az elismerés azt jelenti, hogy ami ma Kolozsváron készül, az bárhol megállja a helyét. Mit jelent ez önöknek?

– Hogy fogjak, fogjunk neki a következő ötlet megvalósításának. Nemrég mondtam: most először érzem, hogy szeretnék egy színpadi szöveget elővenni, és azon dolgozni. Lehet, eljött ennek az ideje.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.