Erdélyi Napló

Szilvapálinka a feketegazdaság árnyékában

A pálinkafőzés nem új keletű foglalatosság Erdélyben. A szilágysági szilvapálinka első említése 1540-ből származik. Az évszázadok során kialakult erdélyi pálinkafőzési szokásokat a kommunizmusnak sem sikerült beszüntetnie, legfeljebb korlátozni tudta. A rendszerváltás után Erdélyben elszaporodtak a pálinkafőző üstök, a háztáji főzést megengedő törvénykezés azonban a feketegazdaság vonzáskörébe taszította e jobb sorsra érdemes foglalkozást.
Pálinkát szinte minden gyümölcsből lehet készíteni, az igazi pálinka mégis szilvából lesz. Erdély számos vidékén főznek pálinkát, azonban az eperfahordóban érlelt szilágysági pálinkának aligha van párja. A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized mégsem vitte közelebb az erdélyi pálinkafőzőket a megérdemelt hazai és nemzetközi hírnévhez. A kiváló minőségű nedűt a kistermelő gazdák többsége hivatalosan nem tudja forgalmazni, a feketepiacon pedig – az árat alullicitálva – mindenki azt ad el pálinka gyanánt, amit nem szégyell. Az aprópénzért vesztegetett nedű A szilágysági Csórán a környék egyik leghíresebb pálinkafőző mestere, Păcurar Ioan arról mesél, hogy tavaly csőd volt a főző üzemeltetése. A nagy szárazság miatt kevés volt a gyümölcs, így kevés lett a cefre is. A magyar falvak közé ékelődött picinyke román falu pálinkafőzője jó rézüsttel dolgozik, amiből az elmúlt években rendszeresen csordogált díjnyertes pálinka is: a zilahi versenyekről Păcurar mester nem egy arannyal tért már haza. A falu határában eszkábált pálinkafőzője azonban úgy működik, mint száz évvel ezelőtt. Nem fektetett be korszerűbb épületbe, mert mint mondja, ma már nem éri meg. A tízszázalékos vám mellé némi pénzt is kér a főzésért, ebből fizeti a pénzügy által kirótt adókat. Ha a pálinkát el lehetne adni, mint régen, jó pénz jönne belőle, de – mindenféle próbálkozás ellenére – nem sikerült hivatalosítani forgalmazását, hogy számlával vendéglők, üzletek, italboltok is vásárolhassanak. A szomszédos Dobán Ladányi József vállalkozó évi három hónapon át melléktevékenységként foglalkozik pálinkafőzéssel. Ottjártamkor már lakat volt a csórainál kissé jobb állapotban levő helyiség ajtaján: nemrég fejezték be a szezon utolsó főzését. Legközelebb az idei termés cefréjéből lesz új pálinka. Ladányi József pálinkafőző múltja egy hatalmas büntetéssel kezdődött, ugyanis az általa megvásárolt telek mellett működő volt állami főzde úgy értelmezte a konkurenciát, mint amit jobb eltüntetni. Egy reggel pénzügyőrségi ellenőrzésre ébredt, és – a meglévő engedélyek ellenére – a karhatalmi erők olyan mérőeszközt kértek rajta számon, amiről nem is hallott. Az akkoriban nagy összegnek számító 25 millió lejes büntetés kifizetése után elindult megkeresni a furcsa nevű mérőkannát, mígnem Szatmáron akadt rá egy cég raktárában. Örültek neki, hiszen ő volt az első kliensük, aki ilyesmit vásárolt Erdélyben. Azóta a másik pálinkafőző bezárt, őt pedig többé nem zaklatták a zilahi pénzügyesek. A vállalkozó szerint ma két nagy baj van a pálinkafőzéssel: egyrészt nem sikerül olyan brénert találni, aki – pálinkafizetség ellenében – huzamosabb ideig dolgozna, másrészt pedig az emberektől kapott nagy mennyiségű italt maga sem tudja értékesíteni. A feketepiacon 15-20 lejért vesztegetik a legjobb minőségű szilvapálinkát is, miközben az áruházak polcain a zárjegyes erdélyi szilvapálinka litere akár a 60-70 lejt is eléri. Egyesületi harc a fináncokkal Észak-Erdély legtöbb megyéjében már a kilencvenes évek végére megalakultak a pálinkafőző kisvállalkozók egyesületei. Néhány éve ezek erdélyi érdekvédelmi szövetségbe tömörültek, hogy közösen képviseljék követeléseiket az állami szervekkel szemben. A szilágysági egyesület elnöke, Ardelean Grigore legjelentősebb sikerüknek azt tartja, hogy az Országos Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatalban tavaly kilencféle szilágysági pálinkát védtek le: ma már minden gyümölcsből készült pálinkájuk jogvédett, amit hivatalosan csak a 115 tagot számláló egyesület jóváhagyásával lehetne forgalmazni. Azért a feltételes mód, mert a mezőgazdasági minisztérium, illetve a Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatal által elismert státus még mindig nem elegendő ahhoz, hogy a kiváló minőségű szilágysági pálinkát hivatalosan is forgalmazni tudják. Az érvényben levő adóügyi törvény előírásai nem tesznek különbséget a szeszipari vállalkozások között. Az elnök szerint pálinkafőző kisvállalkozónak képtelenség versenyre kelni a szeszgyárakkal, akik rendszerint gabonából főzik az italt. A pénzügyminisztériummal folytatott több éves harc eddig nem vezetett sikerre, a pénzügy nem hajlandó kivételt tenni. A pénzügyesek elvárása szerint a pálinkafőző kisvállalkozóknak úgynevezett adóraktárt kell létrehozniuk, ahol pontosan kiszámítható a jövedéki adó, és nyomon követhető a teljes forgalmazási lánc. Ardelean Grigore szerint ennek a kívánalomnak kisvállalkozó nem tehet eleget, az egyesület pedig ilyen jogosítványt nem kaphat, legalábbis a pénzügy szerint. Az észak-erdélyi megyékben működik néhány pálinkafőző és -forgalmazó cég, amelyeknek sikerült minden szükséges pénzügyi engedélyt beszerezni. A szilágysági pénzügynél nem nyilatkoztak a kérdéssel kapcsolatban, azonban – egy neve elhallgatását kérő – alkalmazott szerint senki sem hajlandó a palackból kiengedni a szellemet. Úgy vélte, ha megszüntetnék a mai szigorú előírásokat, a jól beazonosítható zárjegyes ellenőrzést nem lehetne helyettesíteni. Kényelmesebb a félillegalitás A háztáji pálinkafőzést szabályozó román törvény családonként évi 50 liter 100 fokos pálinka kifőzését engedélyezi, ami ötven fokos átlaggal számolva családonként évi száz liter pálinkát jelent. Gyakorlatilag mindenki annyit főz, amennyit akar. Noha a törvény határozottan kimondja, hogy a teljes mennyiséget családi fogyasztásra lehet felhasználni – forgalmazni nem szabad –, a lapok apróhirdetési rovataiban egymást érik az olcsó pálinkát kínáló hirdetések. A termelők szerint így sem lehet eladni a nagy mennyiségű szilágysági pálinkát. Sok vendéglő szívesen forgalmazná a gazdák jó szilvapálinkáját, de ezt számla nélkül csak kevesen vállalják. A büntetések nagyok, így nem ajánlatos kockáztatni. Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-képviselő szerint az ügyben nem várható gyors megoldás. Érdeklődésemre elmondta: több éve próbálkoznak az adóügyi törvény idevágó előírásainak a megváltoztatásával, de ez rendszerint uniós normákba ütközik. Az igazi gond az, hogy Románia felvételének uniós tárgyalásai során nem hozták szóba a kisgazdaságokban is főzhető gyümölcspálinkát, ami más helyi termékhez hasonlóan külön megítélés alá esne. A képviselő szerint a téma továbbra is napirenden van Bukarestben, de a kormányok számára valószínűleg kifizetődőbb a félillegális állapot, mint olyan szabályozást hozni, amiből számos vita lehet az Unióval. A levédett magyar termék Magyarország beadványa nyomán a pálinka uniós védjegyoltalmi tárgyalásai több évig folytak, ugyanis Románia arra hivatkozva akarta megvétózni a magyar kérést, hogy Erdélyben is több évszázados hagyománya van a pálinkafőzésnek. A hosszú jogvita végül is Magyarország javára dőlt el. Az uniós védjegyoltalmi előírás kimondja, hogy a pálinka bejegyzett magyar termék, kizárólag gyümölcsből készül, és legalább 37,5 fokos párlatot jelent. Az immár hungarikumnak számító pálinka előtt nagy nemzetközi lehetőségek állnak, amivel a kiemelkedő magyar szeszipari vállalatok élnek is. A Zwack Unicum – Magyarország leghíresebb szeszipari vállalata – különféle gyümölcságyon érlelt pálinkái nem csak Magyarországon, hanem világszerte keresettek. A magyar pálinka védjegye az erdélyi termelők külföldi lehetőségeit jelentősen behatárolja, ilyen név alatt ugyanis – magyarországi beleegyezés nélkül – nem forgalmazható pálinka. Tekintettel az erdélyi magyar termelőkre, a Magyar Szabadalmi Hivatal beleegyezett abba, hogy székelyföldi termelők is használhassák a pálinka megnevezést, amennyiben azt összekapcsolják a származási hellyel. Kivitelre előállított más erdélyi tájegységek pálinkáihoz a magyar szakhatóság beleegyezése szükséges, amennyiben a termelő ezt a megnevezést szeretné használni. Ezt kerülendő, az erdélyi termelők a Ţuică megnevezést használják romániai forgalmazásban is, amely származásában és minőségében megegyezhet a magyarországi pálinkával.

A cikk az alábbi címen található:
http://www.erdelyinaplo.ro/gazdasag/szilvapalinka_a_feketegazdasag_arnyekaban

Ablak bezárása