Leves elvitelre

Dénes Ida 2014. december 19., 15:11

Kolozsvár bankfiókokkal, turkálókkal, gyógyszertárakkal kávézókkal, kocsmákkal és gyorséttermekkel teli központjában SoupeR névvel hódít egy kis bár. Semmi cécó, csak finom és megfizethető árú ételek, mégis hűséges törzsvendégeket szerzett másfél év alatt.

Leves elvitelre
galéria

Igen nagy a fluktuáció, az üzlethelyiségek sokszor cserélnek gazdát a kolozsvári Deák Ferenc (Eroilor) utca Főtér felőli végén. A SoupeR levesbár azonban kitartani látszik, sőt, terjeszkedni szeretne. Titka: jó minőség, jó árak, kedves és gyors kiszolgálás. És valami szokatlan: levesek elvitelre. A három szatmárnémeti magyar fiatalember levesbárja több mint ötvenféle levest kínál, legtöbbjük krémleves, de egyikben sincs liszt. Friss alapanyagokból készülnek, elfogyaszthatók a kicsi, de barátságos üzlethelyiségben, vagy elvihetők bárhová az e célra rendszeresített fedeles pohárban. Jár mellé plasztikkanál, krémleves esetén pirított levesbetét is, mindez hat lejért. De ha energiadús szendvicset is kérünk melléje, akkor sem kell 13 lejnél többet fizetnünk, míg a leves-saláta kombináció 18 lejbe kerül.

Központ neveli a vevőt

Bertóti Lóránt (portrénkon), a SoupeR társtulajdonosa majd minden betérőt ismerősként köszönt, beszélgetésünk alatt valaki az ottfelejtett telefonját is a helyiségben kapja vissza. „Mindannyian vendéglátósok voltunk, de szerettünk volna kitörni a pult mögül, előrébb lépni, saját céget nyitni. Ebből lett a gondolat, amit meg is valósítottunk, tavaly július végén nyitottunk. Az alapötlet Budapestről származik, ahol az utóbbi években nagyon elterjedtek a levesbárok” – mondja Bertóti. Az is szempont volt, hogy minél költséghatékonyabb befektetést vállaljanak. Egy étterem túl nagy falatnak látszott, kocsmát nem akartak nyitni, maradt hát a gyorsétterem, azon belül is a mifelénk még újdonságnak számító levesbár kategóriája.

S hogy miképpen kerülnek a Magyarországot, Angliát és Görögországot is megjárt szatmárnémeti fiatalok Kolozsvár ultraközpontjába? „Hárman adtuk az anyagiakat, további két barátunk segít munkával. Úgy gondoltuk, Szatmár még nem elég nyitott egy ilyen helyhez, ezért választottuk Kolozsvárt, mert európaibb, másként gondolkodnak az emberek és nagyobb város is. Helyismeretünk viszont nem volt. Idejöttünk, azt mondták, ez a központ, ennyi. 2014. július 5-én érkeztünk Kolozsvárra, július 26-án már nyitottunk is, gyorsak voltunk. De azok is kellett, hogy legyünk, mert nem indultunk nagy kezdőtőkével, nem engedhettük meg magunknak, hogy hónapokig nézzük a kibérelt helységet, hiszen a bérleti díj is igen magas. Voltaképp a hely sem kicsi, bár ez nem látszik rajta, mert a 62 négyzetméterből a vendég csak 20-22-t lát” – meséli a cégtulajdonos.

A központi helyszínt az is indokolta, hogy a fiatal vállalkozók eleve úgy számoltak, hogy a későbbiekben újabb SoupeR-állomásokat nyitnak, s ha a város szívében már megmutatták magukat, könnyebb lesz máshol is gyökeret verni. „Reklámra szinte alig költöttünk, egyetlen alkalommal jelentünk meg a Zile şi nopţi című programújságban. Hál’ Istennek szájról-szájra terjedt a hírünk. Az volt a reklámunk, hogy ha valaki kipróbált minket, legközelebb már az ismerősével, barátjával, rokonával jött vissza. A központi helyszínnel az volt a cél, hogy megismertessük a nevet, megalapozzuk a bizalmat, hogy ha bárhol nyitunk, bejöjjenek, ismerjék már a termékeinket” – vallja Bertóti Lóránt. A sikerek mellett azonban a kudarcot sem titkolják. A házhoz szállítással kapcsolatos elképzelésük ugyanis nem jött be. „Kiderült, még nem vagyunk készek arra, hogy komolyabb cateringet vállaljunk. Mivel mindenki dél és három között akar enni, helyben is rengeteg a vendég, s közben jöttek a rendelések is. De tervben van, hogy újraindítsuk a kiszállítást, dolgozunk a logisztikán” – vázolja a vállalkozó.

Kilencen dolgoznak az igencsak egyértelmű utalásos nevű SoupeR-ben. „Próbálunk a szolgáltatások terén kitűnni a tömegből. Csúcsidőben a bárban hárman, de akár négyen is dolgozunk, hogy minél gyorsabban ki tudjuk szolgálni a vevőket, és a konyhán is többen vannak ebben az időszakban. A csúcsórákon túl viszont kevesebben vagyunk” – mondja Bertóti Loránt, aki kiemeli, hogy mindig friss árut szolgálnak fel, leveseik valódi zöldségből és gyümölcsből, nem pedig porokból készülnek.

Itthon és otthon

„Nem vagyunk klasszikus értelemben vett főnökök, sokkal inkább ennek a helynek a rabszolgái. Nemcsak a pénzt számoljuk, hanem reggeltől estig nyomjuk. Az első nyolc hónapban például csak minden ötödik hétvége volt szabad. Egy ideje vasárnap már nem nyitunk ki, a forgalom kilencven százaléka úgyis hétközben születik. A leveseladás nagyban függ az időjárástól is: jó időben napi háromszáz adag levest adunk el” – mondja a SoupeR társtulajdonosa.

A levesbárba főleg a harmincas-negyvenes korosztály képviselői járnak, akik a központ közelében, illetve piaci versenyszférában dolgoznak. Visszatérők az egyetemisták és diákok is, de turisták is be-betérnek. S bár az idősebb osztály képviselői nem a városban étkezésről vagy az elvitelre készített ételek fogyasztásáról híresek, a SoupeR-ben hatvan-hetvenesekkel is találkozhatunk. Az is egyre sűrűbben előfordul, hogy kórházba viszik a leveseket a beteg hozzátartozónak.

„Vettünk egy nagy levegőt, és belevágtunk Kolozsváron. Ha újrakezdhetnénk, akkor is így tennénk. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de a cél az, hogy négy-öt éven belül már ne a konyhában pucoljuk a répát, gyártsuk a szendvicset, szaladgáljunk, hanem felügyeljünk, a háttérmunkára összpontosítsunk. Mindegyikünk dolgozott külföldön, mégis hazajöttünk. Persze, hogy nem rossz külföldön, de ha lehet választani a között hogy itthon élni normális életet, vagy külföldön valamivel jobban, akkor inkább itthon szeretnénk érvényesülni. Itt van a család, a barátok, ide köt a múlt is. Ezért megéri, még ha ez az ország nem is könnyíti meg” – összegez a fiatal vállalkozó.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.