Fóliázott eperálmok

Zahoránszki Brigitta 2014. július 04., 16:10

Csúcstermés esetén is a következő év kérdései foglalkoztatják az epertermesztőket. Tényleges előrelépést a nagyáruházak polcaira való bekerülés jelentené, ám a hathónapos áruházi jelenlét biztosítása jelentős beruházásokat feltételezne – ami viszont közösségi összefogást igényel.

Fóliázott eperálmok
galéria

Míg az előző években legfeljebb három hétig tartott az eperszezon, idén másfél hónapon át szedték az epret a Szatmár megyei Halmiban és környékén. Akadt olyan gazda is, aki 15 tonnás hektáronkénti termést takarított be, míg a korábbi évek hozama alig érte el a 10 tonnát hektáronként. Szatmár megyében ugyanakkor egyre nagyobb teret hódít a fóliás epertermesztés, ami legalább két héttel előbbre hozza az érést és szüretet, a gazdák így a csúcsszezon megkezdése előtt magasabb áron értékesíthetik a gyümölcsöt.

A piacokra kerülő romániai eper több mint 80 százaléka Halmiból és környékéről származik, ahol 600 hektáron piroslik. Az utóbbi években más régiókban is elkezdtek epertermesztéssel foglalkozni, ám a gazdák meggyőződése, hogy csak a szatmári klíma és a föld minősége képes biztosítani az egyedülállóan édes ízvilágot.

Korszerűsödő termesztés

Románia piacain már április végén, május elején megjelent az első eper – 15 lejes kezdőáron. „Ez elég jó, ám amikor megindul nagyban az eper, rohamosan zuhan az ára, és ez a gond. Mert rengeteg a munka vele: permetezni, locsolni, öntözni, kitakarni, betakarni. Fátyolfóliát húzunk ugyanis rá, hogy ilyen korán eper legyen” – ecseteli az egyik túrterebesi gazda. Régebben szalmát helyeztek a palánták alá, hogy az eper ne legyen sáros. Ezt a hagyományos megoldást ma is sokan használják, de egyre több helyen látni fekete fóliás ágyásokat. A fóliával letakart ágyásba ültetik a palántákat, majd áttetsző fátyolfóliával borítják le őket. Ezt a korszerű megoldást Németországból lesték el, ott az uborkát termesztik így. A nap ily módon hamarabb érleli a zöldséget és gyümölcsöket. A fóliázás ugyanakkor nagyobb befektetést igényel, hektáronként mintegy 10 ezer eurót, hiszen csepegtetőrendszert is kiépítenek. A fóliákat és a palántákat minden harmadik évben cserélni kell.

A szatmári termelők a fajták terén is korszerűsödtek. Egyre kevesebben foglalkoznak a Premial őshonos fajtával, holott például lekvárnak ez a legkiválóbb választás. Ízében, zamatában és illatában utolérhetetlen, szállításra viszont már kevésbé alkalmas. Egy nap után máris csöpögni kezd, és eladhatatlanná válik. Ezért kezdenek átállni a gazdák a külföldi, szívósabb fajtákra. Clery, Asia, Darselect – csak néhány azon spanyol és olasz fajták közül, amelyek egyre elterjedtebbekké váltak a szatmári településeken, és a hozamuk is bőségesebb az őshonos fajtáénál. Méretükben és formájukban is különlegesek, egyesek barack nagyságúak, mások szív alakúakra nőnek.

Kiszolgáltatott gazdák

A szatmári eper zöme viszonteladók révén kerül az ország piacaira, a helyi gazdák e tekintetben kiszolgáltatottak. Csúcsszezonban kétnaponta érkeznek a felvásárlók, egyesek a földeken várják, hogy a gazdák és napszámosok leszedjék az epret, mások a központban álldogálnak a kisbuszok körül, amelyekbe akár 3,5 tonna epret is beraknak. A legtöbb viszonteladó a moldvai megyékből érkezik, nekik az akár 1300 kilométeres út megtétele is megéri. Idén átlagban három lejt fizettek a gazdáknak egy kiló eperért. Több kisebb termelő a Nagybányát Szatmárnémetivel összekötő forgalmas országút mentén értékesíti az epret, mivel nekik már nem érdemes a szatmári piacra bevinni a gyümölcsöt. „Sajnos a viszonteladó kötelező rossz, nélküle nem tudnák eladni a gazdák az epret. A 600 hektárról legalább 6000 tonna termés származik, ekkora mennyiséget képtelen egy-két megye elfogyasztani” – fogalmaz Halmi polgármestere, Incze Lajos.

Pedig próbálkozások már voltak. A községben már évekkel ezelőtt bejegyezték a helyi epertermesztők egyesületét, hogy a viszonteladókat megkerülve a gazdák közvetlenül adhassák el portékájukat a nagy üzletláncoknak. A rengeteg papírmunka és a túlzott adóterhek miatt azonban a termesztők nem szívesen éltek ezzel a lehetőséggel, így az egyesületet időközben már fel is számolták. Fazekas József alelnök (portrénkon) szerint a halmi gazdáknak nagy előrelépést jelentene, ha az áru bekerülhetne a romániai szupermarketekbe, ahol még mindig csak az ízben messze alulmaradó import epret lehet vásárolni.

Bizonytalan piac

A halmi epernek azonban egyelőre azért is kevés a bekerülési esélye, mivel a nagyáruházaknak féléven át kellene epret szállítani, Halmiban viszont a legbőségesebb termés esetén sem ilyen hosszú a szezon. A gazda szerint a romániai fogyasztási szokások is különböznek, ugyanis itt ősszel senki nem vásárol szívesen epret, mint ahogy a szőlőt sem viszik nagy tételben tavasszal. „Hogy huzamosabb időn át teremjen az eper, fóliaházra lenne szükség, amelyben akár hat hónapon át termő speciális fajtákat ültetnének. Egy ilyen fóliaház azonban rendkívül drága, csak a felépítése mintegy 5 euróba kerül négyzetméterenként. Erre jönne még a palánták beszerzése. A legnagyobb gond azonban az, hogy nincs biztos piac, ilyen körülmények között pedig senki nem kockáztat meg egy ekkora befektetést. Nyáron, palántáláskor a gazdák még nem tudhatják, milyen lesz a termés, és, főleg, milyen ára lesz a következő évben az epernek” – ecseteli a helyzetet Fazekas József, aki a háromhektáros eperföldjével az egyik legnagyobb gazdának számít Halmiban. Szerinte fóliaház építésére csak pályázati úton lenne lehetőség, amihez viszont a gazdák összefogására lenne szükség.

Az eper maga az élet

Két éve felvásárló-központok is voltak a megyében, amelyek feldolgozás céljából alacsonyabb áron átvették a gyenge minőségű és apróbb szemű gyümölcsöt is. Igaz, ebből profit egyáltalán nem származott, de legalább nem maradt az eper a földeken – mondják a gazdák. Ezzel együtt a mezőgazdaságban jelenleg az eper termesztését tartják a legkifizetődőbbnek, miközben ma is az öregek által hajdanán megfogalmazott számítás vezérli: amíg egy kiló eperből lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni.

Az eper időközben Halmi ismertetőjegyévé vált, minden évben fesztivált és versenyt is szervez az önkormányzat, amelyen a helyi termelők bemutathatják a legfrissebb és legzamatosabb eperfajtákat. A fesztivál hamar nemzetközivé nőtte ki magát, a szomszédos magyarországi településekről is átjönnek, és innen viszik a lekvárnak valót. Idén rekordszámban neveztek be a gazdák, 36-an állítottak ki. Számukra az eper azonban korántsem fesztivált jelent. Számukra az eper maga az élet.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.