Az újító és befektető gazda lehet sikeres

Makkay József 2016. december 02., 18:02 utolsó módosítás: 2016. december 02., 20:46

Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének Szövetsége (EMGESZ) 22 tagegyesülete számára rendszeresen szervez szakmai fórumokat, erdélyi és Kárpát-medencei (elsősorban magyarországi) tapasztalatcseréket. Az EMGESZ székelyföldi alelnökével, Tiboldi Lászlóval a rendezvényeikről beszélgettünk.

Az újító és befektető gazda lehet sikeres
galéria
Fotó: EMGESZ


– Legutóbbi, november végi tapasztalatcseréjükre csíki gazdákat vittek Felvidékre. Miért fontosak ezek a találkozók?

– Ezeket a programokat rendszerint Kárpát-medencei partnereinkkel szervezzük. Gazdáink legtöbbet abból tanulhatnak, ha más vidékek gazdaegyesületeivel, azok eredményeivel, az ottani gazdák sikereivel ismerkednek meg. A Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesületének gazdáival november 24–27. között a Felvidékre utaztunk, ahol egy mintagazdaságot, egy mezőgazdasági szövetkezetet, gyümölcsfeldolgozót, borászatot és falusi turizmussal is foglalkozó farmot látogattunk meg. Partnereinkkel közösen úgy szerveztük meg a programot, hogy a különböző érdeklődésű gazdák számára is érdekes tapasztalatcsere legyen a kirándulás.

– Év végén megsokasodnak a programok, hiszen alig térnek haza, egy másik csapat újabb rendezvényre megy...

– A téli időszak hagyományosan több időt enged a gazdáknak tanulásra, tapasztalatszerzésre, így ezt az időszakot próbáljuk hatékonyabban kihasználni. December 5-én az V. Kárpát-medencei Összefogás Fórum jubileumi rendezvényén veszünk részt, amelyet a budapesti Földművelésügyi Minisztérium szervez Délvidéken a Kárpát-medencei gazdaszervezetek számára. Ezt követően idehaza, a Székelyföldön várjuk a méhészet iránt érdeklődő erdélyi magyar gazdákat: december közepén rendezzük meg a Székelyföldi Mezőgazdasági Konferenciát. A jövő esztendő szintén sok gazdarendezvényt ígér, de valamennyi közül kiemelkedik a kétévente szerveződő budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK), amelyen egyesületeink kiállítóként is részt fognak venni, remélhetőleg olyan sikerrel, mint legutóbb 2015-ben.

– Mennyire gyakoriak az erdélyi gazdakonferenciák?

– Erdélyben több helyen is próbálunk konferenciákat szervezni a helyi és a környékbeli gazdaegyesületek bevonásával, ezúttal azonban a máramarosi Koltón megtartott első EMGESZ agrárkonferenciát emelném ki. Ebben a román falvaktól elszigetelt településen résztvevő mintegy 35 gazda jó hangulatú és tartalmas tapasztalatcserén, kiváló szakmai előadásokon vehetett részt. A rendezvény a géntechnológiával előállított növények veszélyességétől kezdve a bogyós gyümölcsűek termesztéséig több témát ölelt fel jeles egyetemi tanárok, kutatók előadásában. A rendezvény megszervezésében oroszlánrészt vállalt Hupka Félix, a Közép- és Észak-Erdély régióért felelős EMGESZ-alelnök.

– Említette a bogyós gyümölcsűek termesztéséről szóló előadásokat. Ma egyre többet beszélnek Erdély-szerte erről a kertészeti ágról. Mennyire járható út ez a gazdák számára?

– A koltói konferencián dr. Bandi Attila, a Sapientia EMTE Kertészmérnöki karának tanára tartott igen érdekes előadást a termesztési technológiákról és arról, hogy valóban megnőtt az érdeklődés a fekete áfonya, a fekete és piros ribiszke, illetve a málna termesztése iránt. Az a jó ezekben a konferenciákban, hogy egy-egy téma mentén lehetősége van a gazdáknak környékbeli termelőket is meglátogatni, és „élőben” látni azt, amiről előadásaikban beszélnek a szakemberek. Ladányi Sándor helyi gazdálkodó – aki öt hektáron termel fekete áfonyát – az érdeklődő gazdák gyűrűjében például arról mesélt, hogy melyek ennek a nagyon munkaigényes kertészeti ágazatnak a hátulütői. Nem nehéz kitalálni: nincs elegendő munkaerő. A tapasztalatcserén részt vevő gazdákat arra bíztatták a szakemberek, hogy ne csak piacra menjenek a friss termékkel, hanem dolgozzák fel szörpnek és lekvárnak is. A konferencián Fazakas Miklós nyárádkarácsonfalvi zöldségtermesztő is elmondta tapasztalatait. Ő új, korszerű technológiával termel paprikát, paradicsomot, és termékeit hipermarketekben is tudja értékesíteni. Fazakas nem véletlenül a társulás, a szövetkezés fontosságát hangsúlyozta. Mint fogalmazott, bármit is termeljen az erdélyi gazda, ha nem sikerül összefogni a beszerzésben és értékesítésben, illetve a közös géphasználatban, egyre nehezebb lesz a talpon maradás.

– Sok gazda szerint igazából Magyarországon lehet jó tapasztalatokat szerezni, hiszen az ottani mezőgazdaság lépéselőnyben van az erdélyihez képest. Milyen rendszeresen járnak ki az anyaországba?

– Valóban szívesen mennek gazdáink magyarországi tanulmányútra, és mi minden olyan lehetőséget igyekszünk kihasználni, amit ottani partnereink kínálnak nekünk. Így jutottunk ki legutóbb október végén az EMGESZ 21 tagszervezetével Hajdúnánásra. Ennek a tanulmányútnak az volt a célja, hogy megmutassa az erdélyi gazdáknak: igenis megéri befektetni, mert kitartással, bátorsággal, újítással egy kisgazdaság is kinőheti magát, és egy farm folyamatosan fejlődhet, anyagi biztonságot teremtve nemcsak az azt fenntartó gazdacsaládnak, hanem alkalmazottainak is. Jó látni, hogy Magyarországon az önkormányzatok mennyire komolyan veszik a helyik gazdák támogatását, bátorítását.

– Mi fér bele egy ilyen többnapos magyarországi programba?

– Hajdunánás esetében nagyon bőséges programot kínáltak vendéglátóink, amiben voltak hagyományőrző műsorok – a mezővárosiak ilyenkor rendezik meg a behajtási ünnepet, azaz a jószágot behajtják a pusztáról –, tanyalátogatás, szürkemarha-gulyásos estebéd, piaclátogatás, családi vállalkozások, kis feldolgozó üzemek, de nagyobb farmok megtekintése is. Mint tudjuk, a magyarok jó szervezésükről híresek, nincsenek üresjáratok, úgy van felépítve egy-egy ilyen tanulmányút, hogy a gazda nagyon sok tapasztalattal és élménnyel tér haza.

– Mennyire különböznek a magyarországi termelői piacok az erdélyiektől?

– Magyarországon is többféle piac van, de sok függ az önkormányzati elképzeléstől, hogy helyi szinten milyen piacokat szeretnének kialakítani. A hajdúnánási piac sajátossága, hogy az ott áruló termelőnek két kritériumnak kell megfelelnie: a gazda helybélinek kell lennie, illetve árujának alapanyaga legalább 50 százalékban Hajdúnánásról származónak. A piacon a kereskedelmi és hatósági ügyintéző, Pásztor Valéria vezetett körbe. Érdekes volt a piaclátogatás, hiszen hasonló szabályozásokat itthon is be tudnánk vezetni előnybe hozva ezzel a helyi termelőket. Ezeknek a termelői piacoknak az is sajátossága, hogy a gazdák nemcsak az általuk megtermelt zöldséget, gyümölcsöt kínálják, hanem számos házilag feldolgozott élelmiszert is. Láttunk sárgarépa- és zöldparadicsom lekvárt, hidegsajtolással kinyert menta-, kakukkfű- és levendulaszörpöket, a méz különböző ízesítéseit, padlizsános és paszulyos zakuszkát, de bőséges felhozatal volt házikolbászokból is. Magyarországon már jelentős az a vásárlói réteg, amely előnyben részesíti a kisgazdák kínálatát, azaz rendszeresen a termelői piacokról szerzi be a friss élelmiszert.

– Erdélyi állattartó gazdák számára a legnagyobb gond a tejtermelés kilátástalansága: az alacsony felvásárlói árak miatt egyre több gazda válik meg tehenétől. Milyenek a magyarországi tapasztalatok?

– Tehéntartó gazdákhoz is ellátogattunk októberben éppen olyan meggondolásból, hogy lássuk, hogyan működik a magyarországi tejpiac. Ami szembetűnő volt: csak azok a gazdák tudnak érdemben reagálni a tejválságra, akik kisebb-nagyobb farmokon termelnek. Martinek Imre családi vállalkozása, az 1996-ban alapított Martinek farm tehenészeti telep, modern gépekkel. 600 hektáron gazdálkodnak és jelenleg 220 tejhasznosítású szarvasmarhát tartanak. A farm kiépítésében fontos szerepe volt a pályázatoknak, amit önrészből egészítettek ki. Vendéglátóink elmondták: a válság azért érinti őket kevésbé, mert saját feldolgozóüzemük van, ahol különböző ízesítésű sajtokat, krémtúrót, joghurtot, karamellás- és kakaós tejet készítenek adalékanyagok nélkül. De meglátogattunk egy ennél sokkal nagyobb tehénfarmot is, a Nyakas család vállalkozását, amely 1700 hektár mezőgazdasági területtel és 3981 szarvasmarhával rendelkezik. Ez már természetesen egy más kategória, de jól jelzi az irányt: aki a tejágazatban talpon akar maradni, csak nagyobb tehénállománnyal teheti meg.

– Hogyan látja, milyen irányba mozdultak el a magyarországi gazdák?

– Legtöbb helyen azt tapasztaltuk, hogy az egészséges életmód és termék ma a fő kihívás. Egyre több gazda jön rá arra, hogy csak akkor tud piacon maradni, ha egészséges élelmiszereket kínál a tej-, a hús-, a zöldség- és a gyümölcsfeldolgozói iparban. Ehhez a trendhez szaktudás és modern gépek kellenek, de az a tapasztalatom, hogy aki bátor és van kitartása, annak bejönnek a számításai. Meglátogattunk biokertészeteket is, ahol a többletráfordítás is megtérül a jobb áron értékesíthető termékekből. A magyarországi tapasztalatcseréknek az a legnagyobb eredménye, hogy ötleteket ad az erdélyi gazdáknak: helyi hagyományaikat megőrizve, újítani, bővíteni kell, és természetesen nem kell félni a befektetésektől.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.