Szent István keresztény állama

Garda Dezső 2016. október 22., 15:19

Géza fejedelem fia, Vajk, a későbbi István király a kereszténységgel, illetve a nyugati, német orientációval szembeszegülő, törzsi villongásoktól átszőtt országot vett át apja halála után. Előbb a trónkövetelő Koppánnyal számolt le, majd minden területen megszilárdította hatalmát.

Szent István keresztény állama
galéria


(folytatás 40. lapszámunkból)

István születésének időpontjáról nem rendelkezünk pontos adattal. A történészek egy része azt feltételezi, hogy a 970 és 980 közötti időszakban születhetett. A 14. században írt Képes Krónika 969-et jelölte meg a király születési időpontjának. A Hartvik-féle legenda szerint István Esztergomban született. A mai esztergomi székesegyház északi lépcsőtornya mellett létezett a Szent István protomártír-templom. Erről a templomról állította egy 1397-es canonica visitatio, hogy Vajk a mellette fekvő, kápolnává átalakított szobában született. Más források szerint Géza fejedelem fia Székesfehérváron, apja palotájában látta meg a napvilágot. Születésekor azért kapta a türk eredetű Vajk nevet, mert a mainzi érsek által a magyarok számára küldött térítő, Brunó püspök ekkor már nem tartózkodott a Kárpát-medencében.

István ifjúsága

István keresztény szellemű taníttatásáról Szent Adalbert prágai püspök gondoskodott. Ő keresztelte meg valószínűleg 994 és 996 között. A Német-Római Szent Birodalomban azonban Istvánról évtizedekkel később is Vajkként beszéltek. Névadója az első keresztény vértanú, István volt, vagy éppen apja, Géza keresztségben kapott nevét örökölte. Ifjúkorában Istvánt atyja a nyitrai hercegség élére nevezte ki. Azért, hogy fia számára biztosítsa a trónt, 997-ben bekövetkezett halála előtt Géza fejedelem megeskette a főurakat, hogy az utódlásban a fiát támogassák.

Harc a fejedelemségért

Géza fejedelem halála után Koppány bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Koppány az apja, Tar Szerénd és a Géza által kötött szerződés értelmében a Balatontól délre eső területeknek volt az ura. A trónra való igényét a szeniorátus és a levirátus jogára hivatkozva juttatta a főurak tudomására. Ennek szellemében István megözvegyült édesanyját, Saroltot akarta feleségül venni. Hatalmi törekvéseiben Koppányt főleg a régi rend és a törzsi szabadság hívei támogatták. A trónra bejelentett kettős igény óhatatlanul belső harcokhoz vezetett.

István hadait főleg Hont (Hunt), Paznan (Pazman), Vencellin és Orci német hadvezérek irányították. István serege a legjobban képzett magyar fegyveresekből állt. A Gizellával az országba érkező német lovagok és az azok kíséretéből felállított, modernnek számító nehézlovas elithaderő tagjai is kiváló katonák voltak. A döntő ütközetre valahol Veszprém közelében került sor, ahol István megsemmisítette Koppány elavultnak számító könnyűlovas seregét. A csatában Koppány életét vesztette, Vencellin vezér ölte meg. Koppány testét István felnégyeltette, és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy várának – Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár – kapuja felett. István ezzel akarta jelezni, mi vár a királlyal ellenszegülőkre.

A Gyula elleni háború

Tényleges hatalmának megszilárdításáért Istvánnak le kellett győznie törzsi ellenfeleit. A küzdelmet elsőként Erdély ellen indította meg 1003-ban, ahol saját nagybátyja, az „Ifjabbik” Gyula ellen kellett harcolnia. Győzelme után Gyulát családjával együtt fogságba ejtette, sóbányáit elkobozta, és országát beolvasztotta a sajátjába. Ezt követően Erdélyben is megkezdte a keresztény hittérítést. Gyula nem sokáig volt fogoly, mert Vitéz Boleszló lengyel fejedelemhez szökött, aki egy elfoglalt felvidéki magyar erődítményt bízott rá. István idővel az elfoglalt erődítményből is kiverte nagybátyját.

Észak-Erdély elfoglalása után István király megalapította az erdélyi püspökséget, illetve létrehozta Doboka vármegyét és a várispánságot. Doboka ispánja Csanád apja volt és valószínűleg ő vezette István hadait az 1003. évi hadjárat során. Az erdélyi püspökség megalapításával négyre emelkedett a magyar egyházmegyék száma: a korabeli kánonjog szerint ennyi egyházmegye kellett egy önálló egyháztartomány létrehozásához.

Keán dél-erdélyi nagyúr volt, aki a 10. század vége óta magyar törzsfőként már Géza fejedelemmel is szembeszállt. Keánt alattvalói vajdának hívták. Miután István legyőzte és megölte, helyére ispánt (gyulát) helyezett. Az új ispánt a nép továbbra is vajdának hívta, ebből alakult ki az erdélyi vajdaság intézménye.

Hadviselés a fekete magyarok ellen

A belső ellenállás legyőzésének sorában István 1008-ban a fekete magyarok ellen viselt hadat. A fekete magyarok feltehetően a Délkelet-Dunántúlon élő idegen etnikumú katonai segédnépekkel, a kabarokkal voltak azonosak. Az ő területükön alapította meg a magyar király 1009-ben a pécsi püspökséget, és valószínűleg a kalocsai érsekség is ennek a győztes háborúnak köszönhette létrejöttét. István a fekete magyarok területén alakította ki Baranya, Tolna, Bodrog és Bács vármegyéket.

Keleti vagy nyugati orientáció?

István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép tényleges hatalommal felruházott vezetője, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése is eldöntésre várt. Koppánnyal – aki bizánci rítus szerint keresztelkedett meg – valószínűleg a bizánci politikai érdekek erősödtek volna, míg István győzelmével a német befolyás nyerhetett nagyobb teret. A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt kellett választani, hiszen az állam, illetve a magyarság léte múlhatott ezen. Koppány esetleges győzelmének hatásait nehéz lenne megítélni. A Koppány által vezetett magyar fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna, ahogyan az István vezette állam esetében is kialakult, csak nála az erős német befolyás miatt a nyugati mintára jobban hasonlító keresztény állammá alakult Magyarország.

(folytatjuk)

A Képes Krónika István harcairól
„Amikor Szent István király a népet keresztény hitre térítette, sok vezér ellene szegült, mert nem akarták elhagyni a pogány hitet. Ezért Szent István király hadat kiáltott a vezérek ellen. Először Koppány vezért támadta meg, akinek Somogyban volt birtoka. Koppány már Géza fejedelem idejében hatalmas vezér volt, és a fejedelem halála után Istvánt meg akarta öletni, hogy örökségét megszerezze. Ezért Szent István király összegyűjtötte seregét, és megtámadta Koppány vezért. István királyt a Garam folyó partján övezték fel először karddal, itt állítottak testének őrizetére két főembert, Hontot és Pázmányt. Az egész sereg vezetését a király egy német úrra, Vencellinre bízta. Megkezdődött az ütközet, mindkét részről nagy bátorsággal harcoltak, végül hosszú és véres küzdelem után Szent István király győzelmet aratott. Ebben a harcban Vencellin ispán levágta Koppány vezért, ezért Szent István nagy birtokkal ajándékozta meg. Szent István király Koppány testét négyfelé vágatta. Testének egyik darabját elküldte az Esztergomi-, másikat a Veszprémi-, harmadikat a Győri-kapuhoz, és a negyediket Erdélybe. A csata előtt a király fogadalmat tett Istennek, és fogadását híven be is váltotta. Azt fogadta, hogy a Koppány vezér birtokán élő nép gyermekeiből, terméséből és barmaiból örök időkre tizedet adjon Szent Márton klastromának. Ezután Szent István király híres és eredményes hadat indított nagybátyja ellen, akit Gyulának hívtak. Gyula ebben az időben az erdélyi tartományt kormányozta. Szent István király Gyula vezér seregét legyőzte, a vezért, annak feleségét és két fiát elfogta és Magyarországra küldte őket. Gyula vezért élete fogytáig tömlöcben tartotta, mivelhogy hitében megátalkodott és a kereszténységre nem hajlott. Ezután Szent István egész Erdélyt, ezt a hatalmas és gazdag tartományt minden kincsével együtt Magyarországhoz kapcsolta. Márpedig Erdélyt sok folyó öntözi, ezeknek a fövényében aranyat találnak, s annak a földnek az aranya igen jó.
Hadat viselt Szent István a híres Tonuzóba ellen is, aki Taksony fejedelem idejében telepedett le az országban. A fejedelem sok földet adott Tonuzóbának, aki hercegi vérből származott. De amikor Szent István király szóval is biztatta, és a magyarokat mind megkeresztelte, Tonuzóba hitében megátalkodott, és a kereszténységre nem hajlott. Ezért a király elítélte, és feleségével együtt az Abádi-révnél elevenen eltemettette. Sem ő, sem a felesége nem élhet a Krisztusban örökké, de fiúk, Urkund megkeresztelkedett, ő már a Krisztussal él mindörökre.
Amikor a belső ellenséget legyőzte, Szent István hadat indított Keán ellen, aki a bolgárok és a szlávok vezére volt. Keán vezér népei a Balkánon laknak, ezért legyőzésüket a természet megnehezíti: a magyarok itt nehéz, súlyos harcokat vívtak. Végül mégis győzelmet arattak, és az utolsó csatában maga Keán vezér is elesett. Ebben a hadjáratban a király rengeteg kincset szerzett: sok aranyat, gyöngyöt és drágakövet zsákmányolt. Ebből a sok kincsből Szent István király erősen meggazdagodott, de gazdagságát, minden kincsét az egyházra áldozta. A székesfehérvári székesegyházat, amelyet ő maga alapított, ellátta aranyoltárokkal, kelyhekkel, keresztekkel és színarannyal bevont, drágakövekkel kirakott főpapi öltözetekkel.” 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.