Útravaló

Imbolygó hajó a viharos tengeren. Mindenki keresi a kapaszkodót, a biztos pontot, ahol átvészelheti a hirtelen támadt nagyidőt. Életünk viharai alatt ugyanez a reakciónk. Kétségbeesetten keressük azt a pontot, ami biztonságot nyújt. Ahol kivárhatjuk az újrakezdés lehetőségét. Sokszor azonban úgy építjük fel az életünket, hogy nem gondolunk a mentőcsónakra. Biztonságban hisszük magunkat, mert van lakás, jó fizetés és rendezett élet. Aztán egy hirtelen támadt vihar mindent elsodor. Egy szervezet önkéntesével beszélgettem nemrég arról, mennyi csalódott emberrel találkozik. Mennyi szitkozódást kell meghallgatnia és elhordoznia, a címzettek helyett is. Mennyi biztonságban hitt élet, amelyekben egyszer csak kitör a vihar, és a becsapó hullámok rövid idő alatt meg is töltik vízzel.

A Genezáreti-tó a Föld legalacsonyabban fekvő édes vizű tava. Gyakran hirtelen érkező viharok korbácsolják fel a vizét. Egy ilyen gyorsan támadó heves viharnak vagyunk tanúi ebben az evangéliumban is. Lehet, nagy viharok dúlnak az én életemben is. Talán nem is mindig kívülről fúj ez a nagy szél, hanem belülről, a lélek mélységéből. Jézust látjuk valóságos emberként és valóságos istenként megnyilvánulni. Elfárad, ereje végére ér, pihenésre, alvásra van szüksége. Szava nyomán azonban elalszik a vihar. Életünk viharjelenetei arról beszélnek, hogy nem vesszük komolyan az Istent. Olyan könnyen összeomlik hitünk egy-egy vihar során. Az Istenről megfeledkező ember egyvalamit soha nem felejt el: utólag szemrehányással illetni, kérdőre vonni Istent. Bizonyára velünk is megtörtént már, hogy ki-kicsúszott a szánkon egy-egy számonkérő kérdés. A „miért engedte meg Isten?” örök kérdése. Az is lehet, hogy tele vagyunk kérdésekkel, kérdőjelekkel és folyton kérdezzük az Istent. Talán nem az emberiség katasztrófáival, tragédiáival kapcsolatban, hanem saját életünk hullámvölgyei, kilátástalan viharai kapcsán és idején. A félelem és a hitetlenség csírái, a pillanatok tört része alatt szárba szökkennek. A tanítványok elbuknak a viharjelenet során. Győz felettük a félelem és a hitetlenség. Annyira megrémülnek az elemek dúlásán, a hullámok nagyságán, Jézus emberi megnyilvánulásán, hogy eszükbe sem jut: nem süllyedhet el az a csónak, amelyben az Úr is ott van. Pilinszky így emlékeztet erre az isteni jelenlétre: „A foszladó világ felett / te változó és mégis egy, / szelíd, örök vigasz vagy;” (Te győzz le). Jézus megdorgálja a szelet, elnémítja a tengert. Legyen a mi kapaszkodónk életünk és lelkünk viharaiban az a Krisztus, akitől békességet nyerhetünk.

Uram, oly sok háborúság gyötör. Parancsolj békességet életem viharai számára. Ámen.