HIRDETÉS
„A ti mesteretek nem fizeti-é a két drakmát?” (Mt 17,24-27)
Minden huszadik évét betöltött zsidó férfinak évente két drachmával, a templomadóval kötelessége volt hozzájárulni a templom fenntartásához. Jézus idejében ez az összeg egy napszámos kétnapi munkabérének felelt meg. Eredete a vándorlás időszakára nyúlik vissza (2Móz 30), amikor még templom sincs, csak sátor. Az istenfélő ember ezzel gondoskodhatott a templomi szolgálatról, az istentisztelet folyamatosságáról. Péter, az adószedőknek mondott gyors válaszával ki akarja segíteni a Mestert a provokatív helyzetből. A mindenkori eklézsia nagy kísértése ez.
A történelem során számos alkalommal látjuk az egyházat szolgálat helyett kiszolgálni vagy hatalmi harcokba bonyolódni, és Krisztus fősége helyett önmaga elsőségét bizonygatni, azt módszeresen felépíteni. Jézus megelőzi a tüsténkedő, fontoskodó Pétert. A Mester olyan példát használ, amely arról szól, hogy a királyok, akik elrendelik az adó beszedését, felmentést nyernek alóla, miként a fiaik is. Ha a templom Isten háza, akkor Isten Fia voltaképpen önmagának fizet adót, ha maga is kifizeti. Messiási kijelentés rejlik ebben. Jézus Úrként mutatkozik meg, aki nem adófizető, hanem az adó elrendelője. De rögtön hozzá is teszi: szükségtelen megbotránkozást kelteni, inkább befizetik mindketten az adót. Mi van emögött? Nem valami öncélú kompromisszumkeresés vagy a vallási vezetőktől való félelem. Nemcsak itt, hanem több más alkalommal azt látjuk, hogy Jézus mindaddig, amíg nincs itt az Ő szenvedésének ideje, elhárítja az összeütközést, a nyílt konfrontációt. A vallási vezetők kitartóan keresik a vádakat, amelyeket felhozhatnak Jézus ellen, s ha nem fizet, akkor ez is az lehet ellene. De még nincs itt az Ő szenvedésének ideje. Péter maga is részese lesz az adófizetést megelőző csodának.
Czakó Gábor szerint az Úr csodái arról szólnak, hogy a világ biceg, magasabb segítség kell a működtetéséhez, csoda, ha úgy tetszik. A hívő ember számtalanszor tapasztalhatja, hogy az Isten szava nem súlytalan, elillanó emberi szó, hanem a lélek tápláléka. Kimondott szava valósággá lesz életében. Mint ebben a csodában is. Egy pénzdarabbá, egy státerré. S ugyanígy valósággá lesz csodája az én életemben is.
Uram, számtalan módon és alkalommal kinyilvánítod, hogy hatalomvágy helyett szolgálatot vársz tőlem. Ámen.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
