Tuberkulózis papagájoknál: emberi felelősség is

Madaras Péter 2014. szeptember 19., 19:50
Tuberkulózis papagájoknál: emberi felelősség is
galéria

A tuberkulózist már számos madárfaj esetében leírták, jelenlegi tudásunk szerint valamennyi madárfaj fogékony a megbetegedésre. A gyakorló állatorvosok a madárgümőkorral elsősorban a baromfipraxisban találkoznak. Leggyakrabban az állatkerti állományokban számíthatunk rá, de a hazai madártartásban egyre inkább megjelenő egzotikus fajok révén a kisállatpraxisokban is előfordul. Számíthatunk a gümőkorra a ragadozó madarak, a futómadarak és a lúdalkatúak között is. Az utóbbiak közül néhány faj, például a dzsungelréce különösen fogékony, mert nem rendelkezik természetes immunitással a korokozóval – a Mycobacterium avium nevű baktériummal, amely elsősorban a talajban és a vízben található meg – szemben. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy zoonózisról van szó, tehát állatról emberre terjedő betegségről. A kórokozó fakultatív patogén, amely elsősorban immunszupresszált emberek esetében okozhat megbetegedést.

A papagájoknál a betegséget a fertőzött gazdától vagy gondozótól való fertőződés következményeként figyelték meg. A betegség különösen gyakran fordul elő vízi környezetben élő fajoknál, illetve a fácánfélék között. Madarak esetében a fertőződés főleg perorális úton következik be. A vékonybélbe kerülő kórokozók a véráramba jutnak, elsősorban a májban, a csontokban, a lépben és a tüdőben okoznak apró gümők képében megjelenő elváltozásokat. A fertőzött állatok a kórokozót az ürülékkel és vizelettel ürítik, így elsősorban a környezetüket fertőzik. A kórokozó rendkívül ellenálló, hét évig képes megőrizni fertőzőképességét a környezetben, az ízeltlábúak pedig mechanikai vektorként szolgálhatnak.

Ebben a betegségben hiányoznak a patognomonikus tünetek. Nagyfokú kondícióvesztés, általános gyengeség és levertség a vezető tünetek, gyakoriak a hasmenéses tünetek és a gyakori vizeletvesztés. Étvágycsökkenés csak ritkán fordul elő. Mutatkozhatnak idegrendszeri tünetek és mozgászavar, sántaság, duzzadt végtagok, vérszegénység. A betegség kései fázisában a hasterime megnagyobbodásával és sárgasággal is találkozunk. Gyakori, hogy a látszólag egészséges, de fertőzött madár a tojásrakás, illetve a kotlás vagy a fiókanevelés alatt mutatja az első tüneteket. Ennek az az oka, hogy a szaporodási szezon előtt a madár szervezete még megfelelő módon képes leküzdeni a kórokozók generalizálódását, a szaporodási folyamatok azonban az ellenállóképességet megtörhetik, ami már kedvez a kórokozó szétterjedésének a szervezetben. A gümőkór következtében elhullott madarak tápláltsági állapota igen gyenge, amit a mellcsonti izmok sorvadt állapota jelez, ezenkívül elváltozásokat a májban, a lépben, a tüdőben és egyéb szervekben.

Klinikai szempontból a betegségre hajlamosító tényezők (életkor, magas állatsűrűség stb.), valamint egyes tünetek (jó étvágy melletti testtömegvesztés, senyvesség, stb.) alapján a gümőkor gyanúja felvethető. A betegség kórjóslata kedvezőtlen, még a látszólagos gyógyulás esetén is fennáll a reaktiváció lehetősége. Elsősorban a megelőzésre kell fektetnünk hangsúlyt. Nem javasolt a madárgümőkór gyógykezelése, főleg zoónózis miatt. Természetesen a tulajdonos beleegyezése alapján tuberkulosztatikumokkal megkísérelhetjük a kezelést.

Nem maradt más hátra, kedves hullámospapagájokkal egy konyhán élők, csupán annyi, hogy ne csak papagájunk jó körülményeire vigyázzunk, de saját egészségünkre is, hiszen a környezetünk iránt is felelősök vagyunk.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.