Vészjelzéseket küld a szervezet

Makkay József 2015. március 22., 14:16

Sok betegség tünetei hasonlítanak az allergiáéra vagy azonosak vele, ezért nehéz pontosan meghatározni a kiváltó okokat. Korunk egyik népbetegségévé vált allergia világszerte riadóztatja az orvostársadalmat. A hazai valóságról dr. Sánta Dóra háziorvos-dietetikussal (portrénkon) beszélgettünk.

Vészjelzéseket küld a szervezet
galéria

A közelmúltban még csak a légúti allergiákra figyelő orvostudomány néhány éve szembesült azzal a ténnyel, hogy 23 százalékig nőtt az allergiás betegek aránya. Ebből a gyerekek 6-10, és a felnőttek 1-4 százaléka szenved ételallergiás tünetek miatt. A globalizáció révén gyökeresen átalakult élelmiszeripar világtermékei ma már minden földrajzi zónában fellelhetőek, így a fogyasztó számos olyan élelemmel szembesül, amelyet nem szokott meg. Az emberi szervezet nem csak az új ízekre reagál más és más módon, hanem az élelmiszerekben található adalékanyagokkal és élelmiszer-kiegészítőkkel szembeni toleranciája is változó képet mutat. Allergiás tünetek esetében a diagnosztizálási munka nehéz, mert gyakorta az orvos sem tudja, mit kell keresnie. Míg Nyugat-Európában és Amerikában az élelmiszer-intolerancia és az élelmiszer-allergia felismerése és kezelése többféle szakorvos együttműködését, csapatmunkáját feltételezi, nálunk az allergia kezelése még gyerekcipőben jár. A betegség hazai megítéléséről, a diagnosztizálás és a gyógyítás lehetőségeiről dr. Sánta Dóra marosvásárhelyi háziorvossal és dietetikussal beszélgettünk.

Tüneti kezelések

„Hogy mennyire nincsenek a háziorvosok ezen a szakterületen felkészítve, magam döbbentem rá, amikor háziorvosi praxisom során – a dietetikai egyetemi képzés után – szembesültem azzal, mennyi mindent nem ismertem az allergiás megbetegedésekről” – magyarázza Sánta doktornő. Noha az orvosi egyetemeken évtizedek óta létezik allergológus szakorvosképzés, igazából 2009 óta jött létre szemléletváltás az orvostudománynak ezen a területén. Az újabb és újabb allergiás betegségek gyors térnyerésével szembesülő egyesült államokbeli közegészségügy 2009-ben, a bostoni egyetemen orvos-kutatókból, gyakorló szakorvosokból és közegészségügyi szakemberekből álló, magasan kvalifikált szakmai grémiumot bízott meg egy széleskörű egészségügyi program kidolgozásával. A megbízók fontos szempontnak tartották az orvosok függetlenségét, hogy a csoport tagjait ne befolyásolhassák élelmiszeripari vagy más típusú nagycégek. A cél az volt, hogy az allergiás betegségek pontos felderítésére és kezelésére klinikai gyakorlatot honosítsanak meg. Az Amerikában megszületett egészségügyi direktívák rögzítették, hogy melyik szakorvosnak milyen szerepe lehet a diagnózis meghatározásában és a kezelésben. A csapatmunkát igénylő együttműködésben az allergológus egy láncszem csupán: a háziorvos mellett szükség lehet belgyógyász-gasztroentrológusra, dietetikusra, allergológusra, bőrgyógyászra, illetve fül-orr-gégész szakorvosra is. A meghonosított klinikai módszer Európában is elterjedt. De nem csak az új klinikai gyakorlat, hanem a szakterület kutatásainak eredményei is sok hasonlóságot mutatnak Amerika, Európa és Ausztrália között.

Ettől a trendtől alaposan elmarad a román közegészségügy. Az okokat keresve, Sánta Dóra a hazai orvosi rendelők túlzsúfoltságáról beszél: „Az orvosoknak nagyon kevés idejük marad egy-egy betegre. A romániai háziorvos legnagyobb gondja az, hogy ellepik a krónikus betegek: munkaidejének legnagyobb részében receptet és küldőpapírokat ír. Átlagban egy betegre 5-7 perc jut: ennyi idő nem elegendő a beteg rendes kikérdezésére sem” – szűri le a végkövetkeztetést a szakorvos. Márpedig az alapos kikérdezés, az okok és a következmények kiderítése nélkül az allergiás tünetekre választ kereső orvos a sötétben tapogatózik. Ha allergiára gyanakszik, sok háziorvos tüneti kezelésként antihisztaminikum tablettát ír fel, és mivel ez a baj okát rendszerint nem oldja meg, elkezd tovább kutatni. Orvosi szempontból az ételallergiával nálunk a senki földjén foglalkoznak, így hosszú időbe telhet, amíg a különböző szakorvosokhoz küldözgetés nyomán kialakul a megbízható kórkép, és a beteg is megbizonyosodhat róla, hogy mit szabad ennie, és mit nem ahhoz, hogy tünetei enyhüljenek, majd megszűnjenek.

A parlagfűtől a tehénszőrig

Az allergiáról általában annyit tud a közvélemény, hogy Magyarországon a parlagfű, Erdélyben pedig a nyírfa-, a rozs- és a különböző fűpollenek okozzák. Ebben sok igazság van. Mivel a gyerekeknél gyakori a szervezet túlérzékenysége bizonyos külső hatásokkal szemben, nem véletlen, hogy a városi környezetben, tömbházban nevelkedett gyerekeknél jelentkeznek allergiás tünetek hosszas falun tartózkodás vagy falura költözés esetén. Nálunk a fűpollen okozta allergia elterjedtebb: leggyakoribb tünete a szénanátha, a folyamatos orrfolyás, ami állandó meghűlésre, náthára enged következtetni, holott allergiás tünetről van szó. A helyzetet súlyosbítja, hogy a különböző pollenszemcsékben található fehérjék szerkezete hasonló, vagy megegyezik a kalászosokban – búza, árpa, rozs, zab –, a burgonyában, sárgarépában, ánizsban vagy az almában található fehérjékével. Mindez keresztreakciót válthat ki az arra hajlamos emberekben, ami tovább bonyolítja a baj okának, okainak pontos feltárását. Az úgynevezett atópiás családokban – ahol a veleszületett hajlam szülőkre és gyerekekre egyaránt jellemző – még veszélyesebb az allergia. Körükben a légszomjjal, fulladás-érzéssel, vérnyomáscsökkenéssel, sápadtsággal, verejtékezéssel, szapora pulzussal és eszméletvesztéssel is járó anafilaxiás sokk halálos kimenetelű lehet, megelőzése és kezelése tehát elsőrendű feladat orvos és páciens számára egyaránt.

Az allergén növények pollenfertőzöttsége az erre érzékeny emberek számára éppen olyan veszélyes lehet, mint az állati eredetű szőrök, és tollak okozta allergia.

Rosszevő gyerek és mohó felnőtt

Szülők szembesülnek azzal a gyakori jelenséggel, hogy a gyerek bizonyos ételeket nem szeret. A levesből kiveszi a murkot, a petrezselymet, mert még látni sem szereti. Van, aki válogatós gyerekével erőszakoskodik – márpedig az asztalra kerülő ételt meg kell enni! –, de Sánta Dóra orvosnő szerint ezt nagyon rosszul teszi a szülő. Az elutasítás a gyerek tudatalattiijából jön, és rendszerint valamilyen genetikai háttere van: így tiltakozik a szervezet bizonyos élelmiszerek ellen. Ilyenkor még nem beszélhetünk ételallergiáról, de könnyen azzá válik, ha a szülő minden áron keresztül akarja vinni akaratát. Ez lehet az ételintolerancia, majd a kialakuló ételallergia melegágya, amihez a gyerek fokozódó szorongása is társul. Azaz nem csak allergiát okozhatunk, hanem lelki hátterű tüneteket is.

Gyereket, felnőttet egyaránt veszélyeztetnek azok az élelmiszerek, amelynek fogyasztását a szervezet nem tolerálja. Ennek tünetei sokban hasonlítanak a már kialakult allergia tüneteire – csalánkiütés, viszketős bőr, bőrpír – ami intő jel arra, hogy a szervezet bizonyos élelemmel szemben tiltakozik. Az allergia kialakulásának második fázisában megdagad a szemhéj, a száj vagy a nyelv, míg a harmadik fázisban megduzzad a légutak nyálkahártyája, és asztmás típusú, sípoló légzés jelentkezik. Mindez a tápcsatorna kóros tüneteivel – hasfájás, hányinger, hasmenés, kólika, hasgörcs – társulhat. Fontos tehát beazonosítani a „bűnös” élelmiszert.

A táplálékallergiáktól számos kórképet kell elkülönítenünk, amelyek hasonló tünetekkel járnak, de lényegileg nem az immunrendszer kórosan erős reakciója váltja ki őket. A gabonafélékben található glutén egyik fehérjecsoportja, a gliadin-intolerancia tünetegyüttes csak egy a sok közül. Van, aki a tejtermékekben és több más élelmiszerben található tejcukorra érzékeny. Sok gondot okozhatnak a különböző adalékanyagok és élelmiszer-kiegészítők az ipari feldolgozáson átesett élelmiszerekben. Sokan nem bírják a konzerváló anyagként használt szalicilátokat, a szeszes és az üdítő italok gyártási folyamatában felhasznált szulfitokat és kéndioxidot. Ismert a kínai vendéglő-szindróma: az ételeket nátrium-glutamátokkal ízesítik, amiből még egy molekula is okozhat anafilaxiás sokkot. Az orvosnő arra figyelmeztet, hogy figyelmesen olvassuk el az élelmiszerek összetételéről szóló címkét, és kerüljük a különböző ízfokozókat és tartósítószereket tartalmazó élelmiszerek fogyasztását. Ezek használata ellen az Európai Unió még nem tudott átfogó törvénykezést elfogadni, az viszont nem kérdés, hogy fogyasztásuk plusz rizikófaktort jelent az emberi szervezet számára. Támogatást igényelne a helyi termelők erőfeszítése, valamit a bio és ökotermékek fogyasztása, a rendszerint ismeretlen helyekről származó globalizációs termékekkel szemben.

Megelőzés a gyógyítás

„Az allergiás tüneteket és a már kialakult allergia-betegségeket legbiztonságosabban azzal lehet kezelni, ha a kiváltó okokat – az allergiát okozó élelmiszereket – kerüljük, kiiktatjuk az étrendünkből” – magyarázza dr. Sánta Dóra. A tüneti kezelés nem hoz megnyugtató eredményt, ezért mindig a kiváltó okot kell megtalálni. A legfontosabb az allergiát okozó allergén beazonosítása. Az orvosnő szerint ma már többféle allergiateszt létezik – a bőr megkarcolt részére bizonyos allergén anyagokat csepegtetnek. Az utóbbi években számos modern immunológia laborteszt jelent meg. Ezek helyes értelmezése segítséget nyújt az allergének beazonosításában. Ezért fontos a minél alaposabb kórkép összeállítása: orvosnak és betegnek egyaránt legyen türelme, hogy a lehetséges kiváltó okok körét biztonsággal lehessen beazonosítani. Sánta doktornő saját tapasztalatát osztja meg: a marosvásárhelyi Santa poliklinikán –ahol az orvosi rendelője működik –, allergiás tünettel jelentkező páciensek esetében több szakorvost is megkeres, így felgyorsítható a pontos diagnózis meghatározása.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.