Temesvári szégyenszobor: vissza az időben

Nánó Csaba 2013. augusztus 29., 21:37

Idejét múlt eszméket, a magyarság számára sértő üzenetet közvetít Temesvár egyik forgalmas terére tervezett osztrák emlékmű felállítása. Legalábbis így vélekednek a bánsági nagyváros magyarságának képviselői. Miközben a megyei RMDSZ aláírásokat gyűjt a szoborállítás ellen, a polgármester két hónappal előbbre hozta az avatást.

Temesvári szégyenszobor: vissza az időben
galéria

A többnyelvű Temesvárról, a Magyar Királyság egykori székhelyéről írta 1890-ben Tábori Róbert: „Temesvár, a Hunyadiak hajdani városa, Losonczy hősies önfeláldozásának színhelye jelenleg átalakulóban van. Megmagyarosodik. Hogy erre nagy szüksége van, egy baleset okozta, amely negyven év előtt érte. Akkor nevezték ki ugyanis a »Temeser Banat« fővárosának. A kinevezési áldás tette tönkre hosszú időre. Intéző köreit megszállotta a nagyravágyás ördöge, s mint a bábeli torony építői – soknyelvűség dolgában is megáll a hasonlat – körülbelül így szólottak: építsünk egy várost, amely egyfelől Romániát, másfelől Szerbiát érintse, keletről bolgárok határolják, nyugaton pedig örmények lakják: közepén legyen a németség mentsvára.”

Temesvár a mai napig megőrizte multikulturális jellegét, noha az évek során a német ajkú lakosok nagy része eltávozott, a magyarok száma alig hét százalék körül van, szerbek, svábok, bolgárok és egyéb nemzetiségek képviselőire pedig ma már elvétve találunk. A város szellemisége mégis sok mindent megőrzött az egykori nyelvi és kulturális sokszínűségéből, emiatt aztán Temesváron etnikai feszültségekről sem igen beszélhettünk az utóbbi években, évtizedekben. 1989. decemberében együtt lázadt fel a diktatúra ellen minden itt élő nemzetiség.

 A vitatott emlékmű

Emlékműveket mindig is valamilyen jelentősnek ítélt esemény örök mementójaként állították, ami – elsősorban harcok, csaták, háborúk esetében – akár sértő is lehet a másik félre nézve. Nem történt ez másként a Ferenc József császár által Temesvárnak ajándékozott szoborcsoport esetében sem. Az eredetileg Rukavina (Hűség) nevet viselő osztrák emlékmű azoknak a császári csapatoknak állít emléket, akik 1849-ben Georg von Rukovina táborszernaggyal az élükön 107 napig ellenálltak a magyar szabadságharcosok ostromának. Murádin Jenő művészettörténész a következőket írja az alkotásról: „A 18 méter magas, homokkőből készült emlékművet 1853. január 17-én avatták fel az akkori Jenő herceg téren. Az emlékművet a híres építész, Joseph A. Kranner, a prágai Szent Vitus-dóm restaurálója tervezte, szobrait pedig az a Joseph Max készítette, akinek egyik alkotása a prágai Károly hídon látható. Az oszlop négy oldalán négy allegorikus alak, a Becsület, az Engedelmesség, az Éberség és az Önfeláldozás szimbolizálta az osztrák katona fő jellemvonásait. A gótikus stílusú emlékoszlop építményében egy, a Hűséget ábrázoló fiatal nő alakja látható a vár féltve őrzött kulcsaival. Egyes vélemények szerint a fiatal nő Ausztriát, más vélemények szerint az ifjú Mária Teréziát ábrázolja. A talapzatról szörnyalakok acsarkodtak felfelé, melyek a magyar honvédeket szimbolizálták. A magyar lakosság többször megrongálta az általuk csak szégyenszobornak nevezett alkotást, ezért az emlékmű szörnyalakjait 1885-ben eltávolították.

Az 1918-as impériumváltás után az emlékmű Hűséget ábrázoló központi szobrát lefejezték, a többi négy allegorikus alakot pedig eltávolították. 1936-ban politikai okokból a Szabadság térről a Lippai úti temetőbe száműzték az emlékművet. A csonka főalak a temesvári Bánáti Múzeumba került, és jelenleg is ott áll a múzeum udvarán.”

 Egy ötlet szárnyra kap

Ez év júliusában Nicolae Robu, Temesvár polgármestere bejelentette: a volt Lahováry, jelenlegi Bălcescu tér korszerűsítésének keretében itt állítják fel a vitatott üzenetű osztrák katonai emlékművet. Az ötlet azonban nem új keletű, és újabb felbukkanása sem köthető kizárólag a polgármesterhez. 2010-ben a belvárosi temetőben lévő emlékművet miniszteri döntéssel felvették a védetté nyilvánított emlékművek országos jegyzékére. Elsőként civil szervezetek képviselői szólaltak meg, közülük a jelentősebbek az Ariergarda, illetve a Temesvár Társaság. Szerintük egy olyan értéknek, mint az osztrák katonai emlékmű, nem temetőben, sírhantok között a helye. A kérdésben megszólalt a város polgármestere is, Nicolae Robu akkor csodálkozásának adott hangot, hogy egy értékes emlékmű a temetőben áll, elrejtve a városlakók és a turisták elől. Azontúl, hogy a város az emlékművet egy nagy császártól kapta ajándékba, a történelem tisztelete is megköveteli, hogy az emlékmű a temetőből megfelelő helyre, köztérre kerüljön, nyilatkozta akkoriban a polgármester.

Lényegében ezt az álláspontot képviseli a Temesvár Társaság és az Ariergarda vezetősége is. „Szerintünk a szobor nagyon szép, jelentős művész munkája, amely a mostani helyén pusztulásra van ítélve. Semmiféle történelmi szerepe nincs már, a magyarságra nézve sértőnek ítélt alakokat régen eltávolították róla. Egy neogótikus obeliszknek kell tekinteni, amely megérdemli, hogy Temesvár egyik közterén álljon. A szoborállítás elleni kampány egy sajnálatos félreértésből fakad” – nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke.

 Tiltakoznak a magyarok

A temesvári magyarság képviselői nem osztják Florin Mihalcea véleményét. Az sem mellékes,hogy a Temesvár Társaságot kizárólag román nemzetiségűek alkotják, akik az ügyben közvetlenül érdekelt magyarok megkérdezése nélkül javasolták az emlékmű köztéren való elhelyezését.

„1936-ban az akkori városvezetés azért költöztette a szobrot a temetőbe, hogy elkerülje Temesváron az etnikai konfliktust” – tájékoztatta lapunkat Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ Temes megyei szervezetének művelődési alelnöke. Már a szobor megközelíthetősége is problémákat vet fel, hiszen az elmúlt évtizedek alatt kripták, sírok épültek körülötte. A Temesvár Társaság képviselőivel ellentétben Fazakas Csaba úgy véli, a szobor minden darabja ugyanazt – a magyarokra nézve megalázó – üzenetet hordozza, mint annak idején, amikor Ferenc József császár a városnak adományozta. Az RMDSZ megyei szervezete nyílt levélben szólította fel a polgármestert, álljon el a tervtől, és aláírásokat is gyűjtenek a szobor köztéren való elhelyezése ellen. „Meglepőnek tartjuk, hogy a magyarság iránt eddig toleranciát mutató Temesvár Társaság az emlékmű felállítását szorgalmazza. Temesváron eddig nem volt etnikai botrány, a szoborállítás pedig a sírjából hajától fogva előráncigált ügynek tűnik” – mondta Fazakas.

A Bălcescu tér  felújítási tervében egyébként nem szerepel az emlékmű elhelyezése, ezért is érte váratlanul a temesvári magyarságot Nicolae Robu polgármester bejelentése, miszerint ide helyezik a vitatott Hűség- vagy szégyenszobrot. Mi több, a polgármester sürgetésére a tér átadásának határidejét is előbbre hozták, így fennáll a veszély, hogy az emlékmű már szeptember végén ott díszelegjen a téren. A tiltakozók művészek, történészek és építészek véleményét is kikérték az ügyben, a véleményezéseket a tiltakozó aláírásokkal együtt eljuttatják a polgármesternek.

Molnár Zsolt parlamenti képviselő szavait idézve Temesvár polgármestere kétszáz évvel pörgetné vissza a város szellemiségét az emlékmű visszaállítása által. „Ez a lépés rossz fényt vethet a város európai kulturális fővárosi pályázatára is, a változatosság mellett elkötelezett Európai Unióban ugyanis egy ilyen lépés régmúlt időket és főleg idejét múlt eszméket elevenítene fel” – fogalmazott az RMDSZ-politikus.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.