Medveuralom a Kárpátokban

Makkay József 2014. november 22., 10:47 utolsó módosítás: 2014. november 22., 13:25

Híradók elengedhetetlen tudósításává vált a vadkár. A túlszaporodott és törvényi háttérrel védett barnamedve már nemcsak háziállatokat, hanem embereket is megtámad a Kárpátok lejtőin. A probléma lehetséges megoldásáról a környezetvédelmi minisztert és vadgazdálkodási szakembert is megkérdeztünk. 

Medveuralom a Kárpátokban
galéria

Rekordot döntött az idei esztendő a romániai vadkárok terén. A vaddisznók és a medvék okozta legtöbb kárt a polgármesteri hivatalok Székelyföldön jegyzőkönyvezték. Hargita megyében mintegy kétszáz alkalommal riasztották a hatóságokat: a medvék falusi porták gyümölcsöseibe vagy méhésztelepekre is behatoltak, de hegyi legelőn tartózkodó birkákat és teheneket is öltek. Háromszéken 166 esetben jelentettek medve- és 56 esetben vaddisznókárt. Székelyföldön idén legalább tíz embert támadtak meg a medvék: többen életveszélyes sérülésekkel kerültek kórházba. Erdély más részein elsősorban a vaddisznókár a jelentős: Szilágy és Kolozs megye falvaiban vannak olyan határrészek, ahol egyáltalán nem éri meg a földet megdolgozni, hiszen az elszaporodott vaddisznóállomány a friss kukoricavetést kitúrja, betakarításig rendszerint semmi nem marad.

Részleges kártérítés

A 2006-ban megjelent 407-es számú törvénnyel a politikum a rendszerváltás óta tartó, zavaros hátterű vadgazdálkodást próbálta rendezni. 1989 után mintegy két évtizedig ismét teljes állami monopólium alatt álló romániai vadgazdálkodás helyzete az új törvénnyel ugyan javult – a magánerdő-tulajdonosok és közbirtokosság immár dönthetnek a vadászati jog felől, azaz a vadállományból az erdő tulajdonosainak is bevétele származhat –, azonban az állami bürokrácia nem lazult. Megkeresésünkre Korodi Attila környezetvédelmi miniszter úgy fogalmazott: nem a vadászati és vadgazdálkodási törvénnyel van baj, hanem annak alkalmazási előírásaival. Az általa vezetett szakminisztérium november folyamán szeretné ezt módosítani, hogy a vadkár felértékelését és kifizetését meggyorsítsák: „A jelenlegi gyakorlat szerint a védett vadak okozta vadkár felértékelése túl bürokratikus és hierarchikus. A helyi bizottság által jegyzőkönyvezett vadkárt láttamoznia kell a regionális erdőfelügyelőségnek, ezt követően Bukarestben a Környezetvédelmi Minisztérium biodiverzitás osztálya dönt a normatóív kifizetésről. A hosszú utat szeretnénk lerövidíteni azzal, hogy a megyei környezetvédelmi felügyelőségek fizessenek”.  Az új rendelkezés bővíteni fogja a védett vadállatok által okozott károk körét és nagyobb lesz a kifizethető összeg is, hiszen nem logikus megoldás az, hogy a kárt szenvedett gazda csak a vetésbe befektetett pénzét kapja vissza, amikor eleve a haszon reményében műveli földjét. A vadászati törvény új alkalmazási eljárása szerint a vadkárt szenvedett mezőgazdasági terület után járó kifizetés megegyezik a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökségek (APIA) mezőgazdasági kultúránként meghatározott normatív támogatásával.

A szakminisztérium idén 407 ezer lej értékben (kevesebb, mint 100 ezer euró) fizetett ki kártérítést gazdáknak medve és farkas okozta vadkárok után. A minisztériumi kártérítési lista szerint a legkisebb összeget, 50 lejt a nagyajtai Sebestyén Lászlónak fizették ki a medvék által tönkretett 2 árnyi kukoricásért, a legnagyobb arányú támogatást szintén székelyföldi gazda kapta: a nagybaconi Simon Andrásnak 24 850 lejt fizetett a minisztérium 71, farkasok által szétmarcangolt juhért. Korodi Attila minisztériuma azonban csak a védett állatok – medve, farkas, vadmacska és hiúz – kártételéért fizet, az igen jelentős vaddisznókárok megtérítése jelenleg is várat magára.

Kié a vaddisznó?

A törvény szerint a nem védett vadak okozta károkért a területileg illetékes vadásztársaságok felelnek. Az eddigi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ők ritkán vagy egyáltalán nem fizetnek. Ha a vadásztársaság megtagadja a kártérítést, a pórul járt gazda perelhet, az ezzel járó nyűgöt azonban kevesen vállalják. A szilágysági Kárásztelkén, 700 hektáron gazdálkodó Szabó Zoltán agrárvállalkozó arról mesélt, hogy tavaly hatszor jelentett vadkárt: mindannyiszor kiszállt a bizottság, és a polgármesteri hivatal láttamozásával jelentést készítettek, de kártérítést soha nem kapott. A vaddisznók és a dámvadak által okozott idei kára már legalább 150 ezer lej, és ezzel be is telt a pohár. A több tíz-, vagy akár százhektáros parcellákat tetemes áron kerítette körbe, egy-egy határrészbe mégis bejut a vad, és széttúrja a kukorica- és a szójatáblákat. Szabó Zoltán története sok száz erdélyi gazda története is egyben, akiknek ráadásul nincs anyagi lehetőségük körbekeríteni földjeiket.

Székelyföld egyik legnagyobb, 53 ezer hektáron vadgazdálkodást folytató Zetelaka és Társai Vadász- és Horgászegyesületének elnöke, dr. Benke József erdészmérnök lapunknak elmondta: elsősorban a helyi vadásztársaságok a felelősek egy-egy vidék vadgazdálkodásáért. Mivel a vaddisznó nem védett vad, a vadászterületen becsült vadállomány mintegy harminc százalékára igényelhető kilövési engedély. Ha ezt nem lövik ki minden évben, a vadásztársaságot terheli a felelősség és a vadkár megtérítésének kötelezettsége. „A vadállomány mozgása évről évre változik: ha van elegendő makk és erdei gyümölcs, akkor kevesebb a kártétel a termőföldeken. Ha nincs makktermés, és kevés az erdei gyümölcs – mint idén –, akkor nagy a baj, a vadakat nehéz megállítani” – magyarázza a szakember.

A medve nem játék

A környezetvédelmi miniszter és a vadgazdálkodási szakember véleménye eltér medveügyben. Kérdésünkre, hogy nem jelent-e növekvő veszélyt a mezőgazdaságra és az emberekre a féktelenül elszaporodott romániai medveállomány, Korodi Attila úgy fogalmazott: az új vadgazdálkodási csomag arra is figyel, hogy megbízható felmérés készüljön a Romániában élő védett medveállományról. „Egyes vadásztársaságok szerint az ország medveállománya a duplája annak, amit erdeink elbírnak, mások szerint az állomány megfelelő nagyságú. Mi azt mondjuk: aprólékos genetikai vizsgálat dönthet a reális medveállományról” – fogalmazott a miniszter. Korodi Attila változatlanul annak a híve, hogy csak a kárt okozó medvéket kell kilőni, illetve más vidékre elszállítani, a károkat pedig idén ősztől gyorsított eljárással téríti meg a szakminisztérium.

Ezzel szemben Benke József úgy látja, sürgősen újra kell tárgyalni az Európai Unióval a medvére kötött védettségi jogot. „Mi, szakemberek naponta szembesülünk azzal, hogy sokkal több medvénk van, mint amennyit a természetes környezet elbír. Románia erdeinek medveeltartó képessége kb. négyezer állat, ezzel szemben van legalább nyolc-kilencezer. Csak a mi, 54 ezer hektáros vadászterületünkön legalább háromszáz él”. A szakember szerint az nem vadgazdálkodás, hogy egy ekkora medveállományra évente hat kilövési engedélyt kapnak, plusz súlyos vadkárt okozó esetekben még megtoldják egy-két kilövéssel. A kétszázalékos kilövési rátának a duplája is kevés, ha azt akarják, hogy a medveállomány száma szabályozható legyen. Benke a medvék által okozott, évről évre növekvő vadkárra figyelmeztet, amivel szemben a vadásztársaságok tehetetlenek, hiszen az engedély nélkül kilőtt védett vad bűncselekménynek számít. Idén fordult elő először, hogy székelyföldi települések gyümölcsöseibe is bemerészkedtek a medvék, ahol mindent összetörtek. Erre gyakran az a válasz, hogy a kárt okozó vadat el kell altatni, és el kell szállítani távolabbi erdőségekbe. Akik ezt a parancsot kiadják, nem ismerik a vadállatok viselkedését. A medve előbb-utóbb mindig visszatér megszokott életteréhez: a Brassó környékéről Vrancea megyébe elszállított medvékkel odahaza találkoznak, a Cenk oldalain.

A szakminisztérium irányvonala és a helyi elvárások között nagy az eltérés. A minisztérium Európa legnagyobb barnamedve-állományát védi, miközben természetes élettere felől nem tud gondoskodni. Ha az emberek egyre nagyobb mennyiségben gyűjtik be az erdei gyümölcsöket – a medve egyik természetes táplálékát –, akkor az éhes vad arra kényszerül, hogy az erdőből kilépve, az ember közelében keressen táplálékot, és ebből származnak a tragédiák. Benke szerint közös asztalnál kellene az elvárásokat egyeztetni, hogy olyan döntés születhessen, amivel mindenki elégedett. A vadgazdálkodás hálójából kikerült romániai medveállomány ugyanis egyre több tragédiát fog okozni a jövőben.

Ursus arctos
Az európai barnamedve (tudományos nevén Ursus arctos) az érintetlen hegyvidékek lakója, és élőhelyét az ember számára nehezen elérhető, zavartalan erdőségek képezik. Erdélyben a legnagyobb állományok a következő megyékben találhatóak: Kovászna (1045), Hargita (1256), Maros (501), Beszterce (384), Brassó (914), Szeben (380), Máramaros (255), természetesen a Kárpátok rengetegeiben. A medvevadászatot szabályozó 1954-es törvény szerint a barnamedvére március 1. és január 15. között lehetett vadászni. A Ceauşescu-rendszerben általános tilalmat rendeltek el: medvére csak Nicolae Cauşescu és szűk köre vadászhatott. A kommunista diktátor vadmészárlással felérő vadászatain a helyi apparatcsik egymással versengve küzdött azért, hogy egy-egy megye területén lőjön le több medvét a kondukátor, hiszen ez előléptetést jelentett.
1989 után újra lehetett medvére vadászni. Az uniós csatlakozással azonban a végletekig megszigorították a kilövési engedélyek kiadását. Benke József szerint ebben szerepe van atermészetvédő civil szervezeteknek is, amelyek Romániában vagy „méregzöldek”, szélsőségesek vagy amatőrök, nincs kivel érdemi párbeszédet folytatni. „Vallom, hogy a tartalmas vadgazdálkodás keretén belül meg lehet óvni az erdők pompás vadját, a barnamedvét, és párhuzamosan értékesíteni is lehet a túlszaporulatot olyan vadászokkal, akik hajlandók magas árat adni e becses vadért” – állítja a szakember.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.