Keverék ebek kutyavilága

Ahhoz, hogy megértsük, miért hozhattak hazánkban olyan szigorú törvényt, amely a keverék kutyák kötelező ivartalanítását írja elő, kicsit vissza kell pillantanunk az időben. Tavaly szeptember másodikán szörnyű eset rázta meg a hazai közvéleményt: egy négyéves kisfiút kutyák martak halálra Bukarestben. A fővárosban egyébként is akkut problémát jelentő kóborkutya-helyzet megoldásaként mindenki gyors és hatékony intézkedést követelt, így már 2013. szeptember 10-én elfogadta a parlament a 2001/155-ös sürgősségi kormányrendeletet módosító és kiegészítő 2013/258-as törvényt. Ez utóbbi többek közt tartalmazta azt az előírást, hogy ha 14 napon belül a befogott kóbor kutyát nem viszik haza vagy fogadják örökbe, akkor el kell altatni. A jogszabály módszertanában szerepelnek a kóborkutya-problémát orvosolni igyekvő különböző előírások (köztük a mikrocsipezés, ivartalanítás, kóbor ebek elaltatása), és az esetleges kihágásokra érvényes bírságok is. Ám 2014. június 20-án – legalábbis elviekben – felfüggesztették a törvényt, miután az osztrák székhelyű nemzetközi állatvédő szervezet a Vier Pfoten (Négy Mancs) előbb a kormánytól kérte a rendelet felfüggesztését, majd miután ez nem történt meg, az állatvédők a fellebbviteli bírósághoz fordultak. Időközben a nyilvánosságra került ügyészségi iratok szerint a bukaresti kisfiút nem kóbor ebek, hanem egy cég őrkutyái ölték meg.

Akárhogy is, a „kóborkutya-törvény” létezik, és állítólag hatékony is: a bukaresti kutyákat felügyelő és védő hatóság, az ASPA szerint hétszer kevesebb bejelentést kapnak a fővárosban. Tavaly 34 ezer ebet fogtak be a főváros utcáin, közülük 16 ezret örökbe adtak, másik 16 ezret pedig elaltattak. A „kutyaütő” intézményt vezető Răzvan Băncescu szerint viszont még így is 20 ezer törvényen kívüli kutya kóborol Bukarest utcáin.

Talán nem mindenütt épp akkora azonban a kóborkutya-veszély, hogy a gazdátlan ebek elfogásán, sterilizálásán vagy esetleges elaltatásán túl a gazdával rendelkező, de keverék állatokat is herélni vagy miskárolni kelljen. A törvény viszont nem válogat, s 2-5 ezer lejes büntetés szabható ki, ha a kutyatulajdonos tíz napon belül nem jelenti be az új szaporulatot, annak egyedszámát. De akkor is, ha közterületen nem tudja felmutatni az érvényes állategészségügyi könyvecskét. A módszertan viszont nem rendelkezik arról, hogy milyen büntetésre számíthatnak, akik az előírtakkal ellentétben 2015. január elsejéig nem mikrocsipeztetik ebüket, és – ha a kutya nem fajtatiszta – nem ivartalanítják. A kötelező ivartalanítás valamennyi magán- vagy jogi személyre, egyesületre vagy alapítványra vonatkozik, amelyik korcsot vagy métiszt (fajtatiszta kutyák keveréke) tart. Ez alól csak az jelenthet kivételt, ha az állat egészségügyi állapota nem teszi lehetővé a beavatkozást, vagy valamilyen konkrét célra betanított kutyáról – például rendőr-, terápiás, mentő- vagy vakvezető kutyáról – van szó.

Fajta fajta ellen

Mi számít azonban fajtatiszta kutyának, és mindenáron ivartalaníttatni kell-e minden korcsot? Milyen lesz egy sterilizált állat? Lassan, de biztosan eltűnnek a kóbor kutyák és a korcs kutyák is? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg dr. Madaras Péter kolozsvári állatorvost, lapunk Állat-világ rovatának állandó szerzőjét. „Számomra is kérdés, hogy mit nevezhetünk fajtatisztának. Mert akik ezt a törvényt be akarják tartatni, azt mondják, hogy az a fajtatiszta, de törzskönyvvel nem rendelkező kutyákra is vonatkozik. Fajkutyából ugyanis kétféle van: először is a törzskönyvezett, kennelből, ellenőrzött tenyésztésből származó. Ezek, mondhatni, »sportkutyák«. Aztán vannak a törzskönyvvel nem rendelkező fajtatiszta kutyák. Több állatvédő egyesülettel tartjuk a kapcsolatot, ivartalanítási maratonokon dolgozunk a kolléganőmmel, csak Bánffyhunyadon közel háromszáz kutyát műtöttünk egyetlen hétvégén, a Nuca egyesület pedig például azt az álláspontot képviseli, hogy a fajkutyát nem kell ivartalanítani. Annál is inkább, mert egy fajkutya tenyészszemle alapján még bármikor lehet B törzskönyves” – érvelt Madaras Péter.

Egy fajtatiszta, de törzskönyvvel nem rendelkező eb is szerezhet tehát törzskönyvet, csak nem A típusút, amelyik a tenyésztőtől származik. De hét generáció után elvileg a B törzskönyv is A-vá válhat. „Ne váljunk feltétlenül a törvény vak betartóivá. Ha nem akarod ivartalaníttatni, ne ivartalaníttasd a csúnya korcs kutyádat sem – bár szerintem nincs csúnya korcs kutya. Ha meg becsenget egy csendőr és felelősségre von, akkor is lesz lehetőség arra, hogy határidőt adjon, vagy kifizeted a büntetést. Mert meg kellene adni a lehetőséget az egyénnek, hogy valamilyen úton-módon ki tudjon sétálni ebből a törvénykeretből. Például fizessen. Nem bírságot, hanem adót. Miért? Mert ha valaki Romániában egy fajtát szeretne létrehozni – teszem azt erdélyi sárga hosszú kutyát, vagy bozótban vaddisznót kergető törpekopót –, erre nem lesz lehetősége – tartja az állatorvos. – Ha száz éve ilyen törvényeket hoztak volna, ma nem lenne négyszáz kutyafaj a világon. Szerintem minden kutyafajjal gazdagabbá válunk, még akkor is, hogy ha épp egy egészségtelen gént fixálnak, mint az angol bulldog vagy a basset hound esetében a törpeséget és a túllógó bőrt.”

Madaras Péter szerint egyértelművé kéne tenni a fajtatisztaság kérdését. „A romániai kutyaegyesület bizonyos kinológusainak álma, hogy létrehozzanak még egy román fajtát, amit úgy hívnának, hogy micul spaniel românesc. Ez az egykori palotapincsikből és tibeti spánielekből származott, a monarchia alatt Erdélybe és Bukarestbe került egyedekből kialakult populáció: egységes, homogén, ezért lehetne kihozni belőle egy fajtát. A kutyabírák közül az egyik pechiromnak nevezte (románul a kínai palotapincsit pechineznek hívják, ennek analógiája a pechirom – szerk. megj.). Ezzel a törvénnyel az állományt, amelyből tényleg ki lehetne hozni a pechiromot, végleg sterillé teszik.” Az új fajta kanonizálásának vágyához egyébként hozzájárul, hogy csak négy juhászkutya – a mioritic, a carpatin, a bukovinai és a corb – számít román fajtának, és szeretnének egy „nemesebb” fajtát is.

Az ivartalanítás önmagában véve hasznos, hiszen megakadályozza a nem kívánt szaporulatot. Ez utóbbiból lesznek aztán a kóbor kutyák – a törvényhozók ezt tartották szem előtt, csak épp a különböző helyzetek között nem tettek különbséget. „A kutya végül szabad lény, de az ember tulajdona. Nem úgy, mint a gyerek, aki vendég a háznál. A kutya a tiéd, a fölött is dönthetsz, hogy esetében eutanáziához folyamodsz-e. Az embernek pedig legyen fontos, hogy egy ilyen törvény okán ne veszítse el a saját vágyait éstartását. Az ivartalanítás amúgy egészséges, és ha nem akarsz kölyköt, ivartalaníts minél korábban. Az új bibliográfia azt mondja, hogy már az első tüzelés megjelenése előtt ivartalanítani kell, mert akkor a hormonok nem lesznek hatással az emlőszövetekre, elkerülhető az emlődaganat. Agresszív beavatkozás a szervezetbe, de szükséges rossz” – mondja Madaras Péter.

Megunt szeretet

Nem lenne elegendő csak a kóbor egyedek ivartalanítása? – merül fel az automatikus kérdés. A teljes képhez az állatorvos szerint is azt kell figyelembe venni, hogy honnan származnak az utcák kutyái. „Többnyire azokból a kutyákból származnak, amelyeket a gazda éjszakára elenged, hogy »járja meg magát«, vagy nincs is visszatartó kerítés. A sok gazdátlan kutya a szegénységből származik, s onnan, hogy rengetegen elhagyják a kutyájukat. Mert már nem jó, nem ugat, nem szeretem, ezért elviszem, elengedem valahol. Fajkutyát is elengednek, mert nem tetszik neki valamiért. Elviszik egy autóval valahová, és elengedik. Láttam olyat is, hogy futott a kutya a kocsi után, a vezető meg gázolt, és otthagyta” – mondja Madaras doktor. Az elcsatangolt, vagy szándékosan elhagyott ebek ügyére lehet megoldás a mikrocsip, hisz a kutya bőre alá ültetett eszköz alapján azonosítani lehet a gazdát. A becsipezett kutya szerepel a hivatalos nyilvántartásban, a RECS-ben (Registrul de evidenţă a câinilor cu stăpân).

Az ivartalanítás Kolozsváron egyébként 300 lej körüli összegbe kerül szukák esetében. A kankutyák sterilizálása olcsóbb, mert kevésbé kockázatos és könnyebb a beavatkozás is. „Kevésbé gyakorlott állatorvos egy órát is dolgozik ezen, mi évtizedek után már 10-15 perc alatt megcsináljuk, de ha további húsz évig csináljuk, akkor sem lesz különösebb látszata. De Kolozsvár és általában Erdély jó helyzetben van kóbor kutya tekintetében a Regáthoz képest” – tartja az állatorvos.

Ily módon lehetséges, hogy 20 év múlva már nem lesznek kóbor kutyák? Madaras Péter szerint lassan odavezet az út. Nyugaton nagy keletje van a mi befogott kóbor ebeinknek, arrafelé már nem nagyon vannak ilyenek, de még a korcs kutya is ritkaság számba megy. „Egy doberman és egy golden retriver »házasságából« is születhet fura kutya, de az belőhető, hogy mi az. Itt meg olyan kutyák vannak...” – állítja a doktor. Állatorvosként amúgy az a dolguk, hogy kezeljék, beoltsák és mikrocsippelés után nyilvántartásba vegyék a kutyákat, feltüntetve, hogy az egyed sterilizált-e vagy sem. Ők azonban nem bírságolhatnak. „2006-ban egy kóbor kutya Bukarestben úgy harapott meg egy japán diplomatát, hogy az elvérzett. Ezután hoztak egy törvényt, amely veszélyesség szerint kategóriákra osztja az ebeket. Az elsőbe tartozók – mint a pitbull – ivartalanítása kötelező, a másodikba tartozókat – mint az argentin dog – nem kötelező sterilizálni, de tilos a reprodukálásuk. Szinte tízéves törvény ez, és soha senki nem vette komolyan. A kolozsvári Vágóhíd téren vasárnaponként csomagtartóból árulják a pitbullkölyköket. A fontos az, hogy mégis létezik egy törvényes keret, amely lehetőséget ad a gazdátlan kutyák számának csökkentésére. A szászfenesi Szamos utcába csendőr be nem teszi a lábát, de ott is ivartalanítottunk. Az ott élőket senki nem vonja majd felelősségre, de ha egy néni a 15 éves tacskójával kimegy, biztos, hogy lecsapnak rá. Ne ezek megbüntetéséből szedjék össze a pénzt, hanem azoktól, akik tényleg törvényt szegnek, és rottweilereket tenyésztenek törvénytelenül” – hangsúlyozza az állatorvos.

Olyan hangok is vannak, amelyek szerint a kötelező csipezés mögött a tervezett kutyaadó állhat. Tőlünk nyugatabbra így tudják szinten tartani a kutyák számát, egy eb után viszonylag alacsony az adó, kettő után viszont már jóval magasabb, és így tovább. Madaras Péter a felelőtlen politikusi réteget és a gyenge hagyományokkal rendelkező társadalmat tartja bűnösnek a kóbor kutyák ügyében – no meg a sok felszámolt gyártelepet, építkezést. „Azért mondják az állatvédő egyesületek, hogy nem megfogni és megölni kell a kóbor kutyát, hanem megfogni, ivartalanítani és visszaengedni, mert ő elfoglalja saját helyét a városban, és őrzi azt. Amíg nem az ivartalanításon, azaz a megelőzésen alapszik az egész, hanem a gyilkoláson, addig nincs előrelépés.”

Kiszámítható jövő

„Szerintem az ivartalanítás nagyon hasznos, magam sem látom értelmét, hogy nem fajtatiszta állatokat tenyésszünk – kezdte beszélgetésünket a kutyák viselkedési zavaraival is foglalkozó dr. Dósa Gerő kolozsvári állatorvos. – Az ivartalanítás az embereket is kordában tartaná kicsit, mert ha a tíz kicsi kutyámra nem találok gazdát, kidobom őket az utcára, s már meg is van a kóborkutya-társadalom. Etológiai szempontból is hasznos, mert a kanok aggresszivitása ötven százalékkal csökken, nem futnak el olyan gyakran otthonról, mert nincs késztetésük. Ha nincsenek hormonok, nem lesz csajozás. Szukagazda szempontból pedig nincs meg a huszonegyszer két nap egy évben, amikor a kutyával bujkálni kell a kanok elől, s természetesen a nem várt almokat is megelőzzük. Azért egy kiskaput hagynék azoknak a tulajdonosoknak, akik nem szeretnék kiheréltetni vagy miskároltatni a kutyájukat: fizessenek ezért a lehetőségért. A vágáson kívül azonban van más opció is. Hormonális kezelést lehet a kutyának adni, ami két évig tart és az állategészségügyi hatóság is elismeri. Kétévenként alkalmazzák a kannál, a szukánál hathavonta” – tájékoztatott az állatorvos.

Dósa Gerő egyetért a kötelező mikrocsipezéssel, hisz így nagyon gyorsan meg lehet találni az elveszett állatokat, vagy azokat a gazdákat, akik szándékosan űzték el egykori kedvencüket. S hogy miként tesznek különbséget a jó és rossz szándékú kutyatulajdonosok között? Ha elveszett az eb, 48 órán belül kötelesek vagyunk jelenteni. A szakember szerint tévhit, hogy a keverékek ellenállóbbak, mint a fajtatiszták. „Tíz év múlva már sokan fogják sterilizáltatni a fajtatiszta kutyáikat is, és odajutunk, hogy csak a kinológiai szempontból értékes kutyák fognak szaporodni” – tartja Dósa Gerő. Ilyen körülmények között hogyan lesz a nyugdíjas néninek kutyája? „A felelős tenyésztő azokat a kölyökkutyákat törzskönyvezi, amelyek megérik a pénzüket. A többieket sterilizálva továbbadja. Ezek fognak a nénihez kerülni” – véli az állatorvos, aki szerint kóbor kutyák is mindig lesznek, úgyhogy a gyepmester is megbízható forrás marad.

Szimpátia és kiállás
Zörgő Noémi, a Nőileg magazin főszerkesztője, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója ugyan nem tart kutyát, de szívén viseli a sorsukat, és tesz is értük, jótékonysági eseményen futott például egy alapítvány javára a kóbor kutyák ellátásáért. „Az állatok mindig az életem részét képezték, belenevelődtem az állatszeretetbe. Bátyám gyakorló állatorvos, öcsém hatodéves az állatorvosin. Ha ezt az állapotot normalizálni akarják, szükséges a kóbor kutyák ivartalanítása, de az otthoni keverékebekkel kapcsolatban más a véleményem. Egy fajtatiszta kutya nem feltétlenül jobb, értékesebb, szebb, jobb házőrző, mint egy keverék. Ez a törvény is általánosít, nem a valós problémával foglalkozik, hanem olyan szegmenset emel be, amellyel nem most kellene foglalkozni. Egyszer a kóbor kutyák helyzetét kellene megoldani. Összefüggés persze van, a plusz szaporulatból lesz a kóbor kutya, de én azt fontosabbnak tartom, hogy futás közben ne rontson rám három nagytestű kutya. Inkább szabályoznák, hogy hány négyzetméteres területen lehet kutyát tartani, és mekkora testű kutyát engednek tömbházlakásban” – mondja Zörgő Noémi

Nyugodt, de mozgékony

„Állatorvosként csak annyit tudok mondani a kutyatulajdonosnak, hogy a törvény értelmében kötelező a kutyát sterilizálni, ha nem fajkutya, s mikrocsipezni mindegyik kutyát, másként nem tudom beoltani veszettség ellen, annak elmulasztása esetén pedig a gazda büntethető. A kutyákat sétáltatni kell, ott biztos lesznek ellenőrzések, és lesznek jó szomszédok is, akik kihívják majd a szerveket, amelyek hiányosság esetén büntethetnek” – vázolja a helyzetet az állatorvos.

Dr. Dósa Gerő állatorvos szerint is meg kellene különböztetni a törzskönyvezett kutyáktól a feltehetően fajtatiszta állatokat, ez utóbbiakról pedig szakembernek vagy szakszervnek kellene eldöntenie, hogy fajtatiszta-e vagy sem. „Megmondhatná egy állatorvos és egy kinológiai szakember, hogy ez magyar vizsla vagy sem. Lepecsételjük, nem vágjuk. Ha nem magyar vizsla, lepecsételjük, vágjuk. Egyszerű. Ha megáll mellettem egy Trabant és ránézek, nem fogom azt mondani, hogy Dacia” – érzékeltette az eljárást az állatorvos.

Az ivartalanított kankutya 50 százalékkal nyugodtabb lesz, ám egy agresszív eb esetében ne várjunk csodás változást. Ha a szukakutya agresszív más egyedekkel, sterilizálás után talán még erőszakosabb lesz. Az anyai ösztöne viszont megmarad. „A macskákról állítják, hogy ellustulnak, mert a macskának nem lesz már késztetése, hogy menjen. De a kutyát mi visszük sétálni, a kutya mozgékony kapcsolatot jelent. Kicsit ők is lelassulnak, kevésbé lesznek aktívak. Ám a gazda határozza meg, hogy meghízik a kutya vagy sem. És sajnos rengeteg rossz kutyagazda van, akit nem érdekel, hogy a kutyának mozgásra van szüksége. Nem viszlek sétálni, de ezért kapsz három nagy csirkecombot. Márpedig a kutya lényege a mozgás, nem pedig az evés. Az udvaron tartott kutyázás is félreértett: a kutya emberrel együtt mozog. Magában háromszor-négyszer körbeszaladja az udvart, megugatja, akit meg kell, és ha sok ételt kap, elhízik. Magában nem fog játszani, szaladgálni. A kutyának munkát kell adni, és akkor otthon nyugodt, alszik” – összegezte az ivartalanított ebekkel kapcsolatos viselkedésbeli tudnivalókat Dósa Gerő. Gazdaszemmel

Gazdaszemmel


Fejér Márta nyugdíjas fizika-kémia szakos kolozsvári tanár (képünkön) lakótársa Buksi, a nyolcéves keverék. „Egy dolog, hogy pénzbe kerül, de miért csak őket kell ivartalanítani? Miért nem döntheti el a gazda, hogy akarja vagy sem, mert ezek is éppen olyan kutyák, mint a fajkutyák, ha egyszer gondozzák őket? Az állatorvos azt mondta, hogy ivartalanítás után biztosan nem lesz prosztatadaganata, de még nem döntöttem. A csip valóban nem árt” – mondja beszélgetőtársunk. Buksija szó szerint a tömbház szülötte: az apa a harmadikon lakó fehér foxterrier volt, az anyuka a másodikon élő keverék fekete miniuszkár. Ebből a „frigyből” született hat kölyök, s ha a törvényt betartják, hasonló esetek nem lesznek. Buksi még nem ismerkedett meg közelről szukával, mert pórázon sétáltatják naponta háromszor. Bár vannak „kutyabarátnői”, mire történhetne valami, a gazdik közbelépnek „Buksi is milyen jópofa kis kutya, úgyhogy neki lehetnének fiai, ha kapnék egy lányt hozzá” – mondja a gazda.
Serestély Zalán és András Adél két örökbefogadott keverék kóbor kutya gazdája. „Évekig terveztük, hogy milyen fajta kutyánk lesz. Adél az erőteljesebb kutyák irányába vonzódott, én egy ír szettert vagy német juhászt képzeltem el. Végül a kutya választott ki minket, Soma szenvedő pofája fogott meg. Az ember életében a fontos dolgok nem mindig döntés kérdései” – vallja Serestély Zalán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem hungarológiai doktori iskolájának hallgatója. Somát egy kisállatexpón találták, ahová csincsillát kereső ismerősüket kísérték el, de az öthónapos kutyával tértek haza. „Ivartalanított volt, de az oltásai még nem voltak rendben, a fogzománca teljesen hiányzott, mert kölyökként megtámadta egy lázas betegség. Rühös volt, annak is több fajtáját hordozza és nagyon súlyosan traumatizált. Így kaptuk, ebből a helyzetből próbáltuk valahogy kiemelni. Rengeteg pénzt és időt jelentett, de megérte.”
Idén is kilátogattak a vásárra, ahol Dorka lett a favorit. „Az örökbefogadással kapcsolatos honlapokat nézve a gazdának az az illúziója támadhat, hogy a kutya majd nagyon hálás lesz az örökbefogadásért. Otthon viszont épp az ellenkezőjét tapasztalod: óriási a környezetváltozás, egy időn után szinte idegbajosan tekint körbe, hogy hol van. Túl kell élni azt az időszakot. Nekem nagyon furcsának tűnik, hogy az állam kötelez a csipeztetésre, de semmilyen támogatást nem nyújt hozzá. Ugyanezt gondolom az ivartalanításról. Szoktak persze szervezni akciókat az állatvédő egyesületek, de inkább falun, és miközben nagyon szép a projekt, a látványa nem kelt bennem nagy bizalmat” – mondja Serestély Zalán. Szerinte nem látjuk át az élővilággal kapcsolatos előítéleteink szerkezetét. „Az ivartalanítást nem tartom rossznak, mi például végrehajtatjuk, és nem szeretném, hogy még több olyan korcs kutya szülessen, amelyik nem kell senkinek. Az élővilághoz való kapcsolatunk viszont nagyon emberjogi, ami sokat ront a kutyák megítélésén. A kutyaellenesség részben abból fakad, amit mi humanizmusnak hiszünk, és pozitív előjellel emlegetjük, pedig közben át kellene ezt gondolni” – véli a kutyatulajdonos, aki szerint nemcsak az állam nem veszi számításba erőfeszítéseiket, de a társadalom sem segít.