Erdélyi ízek zöldségben, gyümölcsben

Makkay József 2015. április 25., 11:04

Milyen vetőmagot vagy gyümölcsfaoltványt vásároljunk? A hagyományos erdélyi zöldségek és gyümölcsök ízeit kereső vásárló nehéz döntés előtt áll, hiszen üzleteinket elárasztotta a külföldi felhozatal. Szakemberek segítségével igyekszünk eligazodni a labirintusban.

Erdélyi ízek zöldségben, gyümölcsben
galéria

Egyre többen foglalkoznak hobbikertészkedéssel, a kertészeti kultúrák után járó, magasabb területalapú- és más uniós támogatás pedig az üzletszerű zöldség- és gyümölcstermesztést is fellendíti. Fokozatosan nő az itthon megtermelt kis- és nagyüzemi zöldség iránti kereslet: a fogyasztó a hagyományos ízeket keresi, miközben gyakran csalódnia kell. Függetlenül attól, hogy az áruházak polcain spanyol, török, holland vagy hazai fólia- és üvegházakban termelt primőröket vásárol, az ízük igen hasonló. Azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos erdélyi vagy oltyán paradicsomtól eltérő ízű vagy inkább ízetlen, csökkent C-vitamin-tartalmú, inkább fehéres, mint piros húsú zöldség külsőre jól mutat, de ízben nem hasonlít arra, amit 15-20 évvel ezelőtt még megvásárolhattunk piacainkon. A rendszerváltás előtt a hazai üvegházakban megtermelt, kiváló zamatú és beltartalmú primőrök 90 százaléka került külföldre, a régi szocialista nagyüzemi rendszer összeomlásával azonban teljesen átalakult a hazai zöldség- és gyümölcspiac: a szükséges terménymennyiség mintegy kétharmadát importáljuk, így nem véletlen, hogy a hazai termelvények iránti igény folyamatosan nő. A hagyományos ízű paradicsomot, uborkát vagy a kiváló leveszöldségként ismert aranyosszéki murkot, petrezselymet, hagymát kereső vásárló azonban ezekre nem fog rálelni a nagyáruházak standjain.

Összefogással visszahozni a múlt ízeit

Sok jóval nem biztat Ádám István kertészmérnök sem, aki a rendszerváltás után Kolozs megye legnagyobb zöldségtermesztő magánvállalkozója volt. 1995-ben közel száz hektáron termesztett káposztát, hagymát, gyökérzöldséget, azaz minden olyan aranyosszéki veteményt, amely már a Ceauşescu-érában messze földön híres volt: Bukaresttől Temesvárig és Nagybányáig mindenhol szívesen vásároltak a piacoló aranyosszékiektől. Ez a rendszer ért véget 1996 tájékán, amikor a hazai piacokat ellenőrizetlen mennyiségben árasztották el az olcsó és gyenge beltartalmú külföldi zöldségek. A ma ötszáz hektáron gazdálkodó Ádám István akkor hagyott fel a zöldségtermesztéssel, és tért át a biztosabb megélhetést jelentő szántóföldi növények – szalmásgabona, kukorica, napraforgó, szója, repce és cukorrépa – termesztésére.

„A vásárlói szokások átalakulásával ma már megoldhatatlan, hogy nagyáruházak polcain találkozzunk az egykor híres aranyosszéki vagy más erdélyi tájegységek zöldség- és gyümölcsfelhozatalával. Ezt a minőséget nem tudjuk megtermelni az agyontámogatott nyugati gazdákkal azonos vagy olcsóbb áron, innen kezdve a nagyáruházak számára versenyképtelenek vagyunk”. Ádám a kivezető utat olyanszerű összefogásban látja, amely helyi zöldséges boltok hálózatában kínálná az Erdélyben termelt minőségi zöldséget és gyümölcsöt. Volt már ilyenszerű, sikerrel kecsegtető próbálkozás székelyföldi élelmiszerek – hús- és tejtermékek – forgalmazására, és ugyanezt kellene meglépni egyéb mezőgazdasági terményekkel Erdély más részeiből. Az aranyosszéki szakember az újrakezdés elmaradásának másik okát a hagyományos genetikai állomány leépülésében látja. Ma már az aranyosszéki falvakban is szinte mindenki import magokkal termel, a régi, zamatos fajták az évek során elkorcsosodtak. „Nagyon utána kéne járni, hogy a hagyományosan piros, zamatos, nem csípős hagymát például hol találja meg az ember, és erre kellene rászaporodni, vetőmagot fogni belőle. Bonyolult, de nem lehetetlen kivitelezni” – fogalmaz a szakember.

Előnyben a hazai zöldségfajták

Ilyenkor tavasszal, a vetések főszezonjában nem kis gond a megfelelő minőségű vetőmag beszerzése. Ha nem szeretjük a mi ízlésünktől merőben eltérő zöldségfajták külföldi magjait, kérdés, miért van akkora sikere az áruházak importból származó vetőmag-felhozatalának? Sokan úgy tudják, hogy minőségi hazai vetőmag már nem is létezik, miután a mezőgazdasági kísérleti állomások országszerte felbomoltak, vagy jó esetben vegetálnak. Dr. Victor Lăcătuş, a vidrai zöldségtermesztési kutatóállomás főkutatója szerint intézetük bákói, buzăui és radnóti telephelyein továbbra is nagy mennyiségű zöldségmagot tudnak előállítani itthoni éghajlati és talajviszonyok között jól teljesítő fajtákból és hibridekből. A szakember szerint bizalommal használhatjuk a Romániában előállított és szakhatósági rendszerben ellenőrzött vetőmagot. Ennek a vetőmagnak az alapját azok a hazai fajtapopulációk képezik, amelyekkel a vásárló szokva volt, azaz a mi ízvilágunkból való. A kutatóállomás vidrai farmja például nagy teljesítményű hibrideket is előállít üveg- és fóliaházi termesztésre paradicsomból, padlizsánból, káposztából és uborkából. Lăcătuº szerint a romániai paradicsomfajták és hibridek azért jobbak a külföldieknél, mert nem tartalmaznak annyi vizet, mint a holland paradicsom, és nincsenek annyira vegyszerrel tele, mint a spanyol zöldségek. A nemzetközi trendekhez alkalmazkodva, a hazai kutatók a hazai zöldségfajták hagyományos populációnak megőrzésével tenyésztettek ki „nyugatias” fajtákat, mint például a Carisma nevű cseresznyeparadicsomot, amely apró gyümölcsei ellenére is éppoly ízletes, mint a „nagyobb testű” változata.

Kérdezzük meg, mit mond a szakember?

A hagyományos vetőmag és hibridvetőmag között nagy különbségek vannak. Kiskertbe hagyományos fajtákat ajánlanak a szakemberek, a hibridmagok inkább profi kertészek felségterülete: jóval drágábbak, emellett több odafigyelést és hozzáértést igényelnek.

A gazdaboltok vagy nagyáruházak kertészeti részlegén nehéz eligazodni a felhozatalban, hiszen a viszonylag szűk hazai kínálat mellett nagyon sok az Olaszországból, Hollandiából vagy Magyarországról érkező vetőmag. Szakemberek szerint vetőmagot csak hivatalos forgalmazási engedéllyel rendelkező üzletből, áruházból érdemes venni, és olyan tasakokban, amelyeken jól láthatóan feltüntetik a szavatossági időt. Általában két-három év a garancia (egyedül a tökfélék csíráznak akár 5-6 év múlva is): ha ez az időszak lejár, kár a szerencsében bízni, mert a gazda marad a kárral. Sokan próbálkoznak otthon szedett maggal is, de az általános tapasztalat az, hogy a megtermelt zöldség hozama kisebb, mint a bevizsgált, csomagolt vetőmagvak hozama. Ez még inkább érvényes a hibridvetőmagból nevelt zöldségfélék esetében: az otthoni körülmények között nyert vetőmagból a következő évben a termés harmadára vagy felére számíthatunk.

Keszegh Tibor kertészmérnök, egy marosvásárhelyi gazdabolt vezetője szerint az elmúlt években folyamatosan nőtt az érdeklődés a vetőmagok iránt. Lapcsaládunk tagjának, a Marosvásárhelyi Hírlapnak nyilatkozó szakember úgy véli, olyan helyen érdemes vetőmagot vásárolni, ahol szakembertől lehet érdeklődni, tanácsot kérni. „A vetésforgó használatát is ajánlom, vagyis évente, kétévente változtassuk meg az ágyások helyét. Nem szégyen kérdezni, érdeklődni, bármilyen kérdést fel lehet tenni. Azt tanácsolom a vevőknek, hogy inkább háromszor kérdezzenek rá valamire, mint egyszer elrontsák, s egész évre kárba vesszen a termés. Mindig vannak újdonságok, s egymás tapasztalatait is felhasználhatjuk a kertészkedés során” – fogalmaz Keszegh Tibor.

Új gyümölcsfajták a menők
Wagner István, a kolozsvári gyümölcstermesztési kísérleti állomás (volt Palocsay-kert) nyugalmazott főkutatója egy életen át gyümölcsfajok és rózsák nemesítésével foglalkozott. Azt mondja, tetten érhető egyféle múltba fordulás, a hagyományos erdélyi alma, körte vagy szilvafajták iránt nő az érdeklődés. „A hobbiból kertészkedő kisgazda megteheti, hogy kertjébe batul vagy sóvári almát oltasson, de tudnia kell, hogy ezek hozama, piacossága nem veheti fel a versenyt a modern fajtákkal”. Wagner arról is beszélt, hogy hosszú évekig a hagyományos erdélyi fajták felkarolásának híve volt. Sok éve ment rá az egykor közkedvelt batul és ponyik intenzíven termeszthető változatának a megalkotására. Egy idő után rá kellett jönnie, hogy ez az út nem járható: gyümölcsei túl későn fordulnak termőre, másrészt olyan almával nem lehet piacra menni, amelyből legalább 7 darab nem tesz ki egy kilót. Alma és körte esetében a gyümölcs nagysága az egyik legfontosabb minőségi kívánalom. „A hagyományos erdélyi gyümölcsfajták iránti kereslet nem több nosztalgiánál, piaci indítéka nem lehet. Én ma is szeretem a ponyikot, mert ízvilága régies, parasztos, rafinéria nélküli, de semmilyen szempontból nem veheti fel a versenyt egy modern almafajtával. Van, aki az aranypármenre esküszik. Ilyenkor azt szoktam mondani: olyan ez, mintha egy jó nyugati kocsi helyett a Trabantot dicsérnénk.”
A felvinci származású kutató arról mesélt, hogy igény függvényében a hagyományos erdélyi almafajtákból évente néhány száz csemetét szemzett szülőfalujában, de a gazdák többsége már rég ráharapott a modern, piacos erdélyi fajtákra, amelyek ízben is verhetetlenek.
A nagyáruházakban és kertészeti szakboltokban ma már óriási a választék zömében erdélyi (elsősorban csombordi, nagyenyedi) faiskolák felhozatalából. Minden olyan alma-, körte-, szilva-, barack-, birs-, cseresznye-, meggy- és diócsemete, valamint gyümölcscserje megtalálható itt, amelyek beváltak erdélyi körülmények között. Ha településén az éghajlati viszonyok erre kedvezőek, a gazda jó eséllyel foghat gyümölcstermesztésbe. A szuperintenzív gyümölcsösben gondolkodó gazdák is hozzájuthatnak megfelelő csemeteállományhoz, de ezek jórészt külföldről importált fajták.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.