Versengő kultúrfőváros-jelöltek

Dénes Ida 2015. július 09., 17:09 utolsó módosítás: 2015. július 09., 17:24

Miután Nagyszeben nem keveset profitált abból, hogy 2007-ben Európa kulturális fővárosa lehetett, a 2021-es évre több romániai város is szeretné megszerezné a címet és rangot – annak előzetes befektetéseivel és utólagos hasznával együtt.

Versengő kultúrfőváros-jelöltek
galéria

Az Európa kulturális városa programot harminc éve indította útjára az Európai Unió Tanácsa Melina Mercouri görög kulturális miniszter javaslatára. Azóta a kezdeményezés egyre sikeresebb, 1999-ben át is keresztelték Európa kulturális fővárosa névre. Romániai város először 2007-ben szerezhette meg a címet, két esztendeje pedig az is tudható, hogy 2021-ben ismét országunk egyik városa lehet európai kulturális főváros egy görögországi társával, illetve egy uniós címre pályázó, vagy lehetséges pályázó állam városával közösen. Idén egyébként amúgy a belgiumi Mons és a csehországi Plzeň (németül: Pilsen) az unió kultúrfővárosai, Magyarország pedig a 2010-es pécsi debüt után 2023-ban büszkélkedhet majd egyik városával egy Egyesült Királyságbeli településsel közösen.

A 2021-es romániai címre a hírek szerint összesen 13 város pályázik: Bukarest, Temesvár, Craiova, Iaşi, Kolozsvár, Brassó, Arad, Gyulafehérvár, Nagybánya, Brăila, Suceava és Sepsiszentgyörgy. Marosvásárhely kandidálásáról az utóbbi időben már nem hallani, de semmi sem kizárt, lévén, hogy Suceava is csak bő két hete jelentette be indulási szándékát.

A ragadós jó példa

Nagyszebenben járva még 2015-ben is nyilvánvalóan érzékelhetők a nyolc évvel ezelőtti jelentős befektetések: a történelmi belváros épületeinek jó része tetszetős képet mutat, nem omladozik a vakolat, nem foghíjasak a tetőszerkezetek. Sok a sétálóutca és a kikövezett tér, viszonylag kevés autót kell kerülgetnie a járókelőnek. Éttermek, bisztrók, kávézók sokasága várja a látogatókat, a Nagypiac, a Kispiac és a Huet tér is igényesen felújított állapotban ad otthont a polgármesteri hivatalnak, a valóságos hálózatot képező Brukenthal Múzeumnak, a lábas házaknak, a havas csúcsokkal csodálatos panorámát kínáló várostoronynak, a hazugok hídjának és az egykor gótikus székesegyháznak épült evangélikus templomnak.

Guttmann Szabolcs 2000 és 2008 között volt Nagyszeben főépítésze, épp abban az időszakban, amikor a kulturális fővárosi címre való felkészülés is zajlott. „Egyértelműen nem lehetett volna 2007-re Nagyszeben olyan, amilyen, ha nem lettek volna már előkészítve stratégiák és tervek a belváros rehabilitálására – mondja a szakember. – 2007 azért volt nagyon jó, mert záros határidőbe kellett ezt »belegyűrni«, ráadásul a város lakossága is megérthette, miért van minderre szükség.” Guttmann szerint lényeges, hogy a dél-erdélyi városban folytonosan szépítették és védték a történelmi városrészt. Otto Czekelius – Nagyszeben főépítésze 1950 és 1970 között – például nagyon tudatosan védte az épített értékeket. Szó szerint megmentett épületeket a kommunizmusbeli bontási láz elől, igyekezett rehabilitálni a köztereket. A mai fő sétálóutcán már a hetvenes évek óta tiltott az autós forgalom, de csak 2006-ban kövezték ki. „Ezek csak jelzésértékű beavatkozások voltak egy felújított infrastruktúra szempontjából, de nagyon fontosak. Össze lehet hasonlítani bármelyik romániai várossal, ahol még előnyben vannak a négykerekűek, és nehezen értik meg a lakosok és politikusok, mennyire fontos a forgalomcsillapítás és infrastrukturális szövet kialakítása egy belváros-rehabilitációs koncepció érdekében” – vázolja az előzményeket a szakember. Azt állítja, hogy 1990 és 2000 közt is voltak már meg nem valósult rehabilitációs tervek, amelyek később szerencsésen párosultak a politikai akarattal, majd 2004-től a kulturális fővárost jelentő záros határidővel is, mivel 2007-ben a városnak olyan infrastruktúrával kellett rendelkeznie, ami méltó színpada lehet a kiemelt város státusának.

A nagyszebeni felújítási munkálatok tehát 2004 és 2007 közé koncentrálódtak. „A város 80 hektáros védett övezettel rendelkezik, amelynek egyharmadát teszi ki az úgynevezett felsőváros, ahol egyedi városértéket képvisel a Huet tér, a Kispiac, a Nagypiac megannyi apró kereszteződéssel. Ezek felújítása teljes rehabilitációs egységként kezelve megindult, a belvárosi piactéregységet az új főtérrel összekötő sétálóutcával együtt. 2006-ban a kulturális minisztérium magára vállalt 33 homlokzat-felújítást, ami azért volt fontos, mert így tudtuk biztosítani a közterek egységét és biztonságát” – idézi fel Guttmann. További tíz udvartér is megújult homlokzati szinten restaurációs alapossággal.

Akadtak azonban épületek, amelyek nem a kulturális fővárosi cím miatt újultak meg, hanem a város kulturális magatartásának köszönhetően. A nagytornyot – a városfal rondelláját, amelyet lőporraktárnak, majd színháznak használtak, ma a filharmóniának ad otthont – például már 2004-ben átadták restaurált állapotban. De ez is sétálóövezet, a város fogadóterének kialakításával párosult, mellette alakítottak ki turistaparkolót. A felújított városházát 2006-ban adták át, így az adminisztráció egy egykori banképületbe költözhetett a Nagypiac és a Kispiac közé, és a város jelképévé válhatott. Négy múzeum is jelentős felújításon esett át.

Folytatása következik?

„Ahhoz viszonyítva, hogy más európai kultúrfővárosok koncerttermeket építenek több milliós beruházással, kiállítóközpontokkal és új infrastruktúrákkal gazdagodnak, Nagyszeben az egyik legszerényebb befektetője volt a kultúrfővárosoknak. Épp ennek köszönheti azonban a sikerét, mert mindaz, amit befektetett, nem produkált új költségeket a jövőnek, nem kell új intézményeket működtetni, hanem azok a terek, amelyeket mindenféleképpen karban kellett tartania a városnak, plusz értékhez jutottak, és hála Istennek mai napig »bírják a gyűrődést«” – mondja Guttman Szabolcs.

Persze bőven maradt még tennivaló Nagyszebenben. „Egy belváros rehabilitálása olyan, mint egy komolyabb középkori katedrális karbantartása: soha nem ér véget. Ha egy katedrálist állvány nélkül látunk, az azt jelenti, hogy ott baj van. A városnak folyamatosan kéne megújulnia, ezt a folyamatosságot pedig egy szakmai csoportnak kellene biztosítania, felügyelnie” – nehezményezi Guttmann, hozzátéve, hogy a több tulajdonossal rendelkező történelmi épületek felújítása is bonyolult. A német érdekeltségű GTZ- (GesellschaftTechnische Zusammenarbeit) iroda, Nagyszeben erődített városnegyedének ingyenes tanácsadójaként 2000 és 2007 között segítette ennek menedzselését, így sikerült 180 kaput felújítani. A folytonosság viszont itt is hiányzik. Vannak olyan típusú munkálatok, amelyek még reflexszerűen folytatódtak, de sajnos már vannak jelei – például az alsóvárosban –, hogy hiányzik a szakmai csapat felügyelete. Ha például nincs, aki ellenőrizze azokat a rendelkezéseket, amelyek fa nyílászárókat írtak elő, biztosították a reklámok visszaszorítását és a reprezentatív megjelenést, a helyzet könnyen visszaállhat egy nem kívánt állapotba.

Miután Nagyszeben számára Európa kulturális fővárosának lenni csak a kulturális minisztérium részéről 50 millió eurós beruházást jelentett, és egymillió turistát vonzott, nem csoda, ha más romániai városok is vágynak a gazdaságilag és kulturálisan egyaránt élénkítő hatású címre. Az Európai Bizottság által rendelt tanulmány szerint az Európa kulturális fővárosa címet viselő települések esetében az akció idején befektetett, fejlesztésre szánt összeg hatszorosa térült meg. A dél-erdélyi város egyébként Luxembourg várossal osztozott a kultúrfővárosi pozíción 2007-ben, ám míg a nyugat-európai városban 2006 december elejétől 2007 december végéig – vagyis 13 hónapig – tartott az „év”, Nagyszebenben ugyanez 2007. január 1. és december 1. közé szorult.

Erdély és az ifjúság fővárosa

Európa 2015-ös ifjúsági fővárosa, Kolozsvár már „melegít” a 2021-es kulturális címre, de Erdély fővárosaként is az esélyes versenyzők közt tartják számon. Az utóbbi években amúgy jelentősen megváltozott a kulturális fővárosi cím odaítélési rendszere. „Számtalan példa bizonyítja: ma már nem annak a városnak ítélik a címet, amelyik leginkább megérdemli, hanem amelyik a leginkább be tudja bizonyítani, hogy szüksége van rá, ahol egy konkrét, létező problémára kínálhatnak megoldást a kulturális főváros pályázat elképzelései. Hatalmas változás ez a pályázatelbírálási logikában. Ennek jegyében igyekeztünk a Kolozsvár – Európa Kulturális Fővárosa Egyesületben dolgozó szakértői csapattal közösen véglegesíteni a pályázatot” – vázolta Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere. Az alapkoncepció lényege, hogy Kolozsváron a multikulturalitás jelenleg leginkább egymással békésen, de párhuzamosan létező kultúrák, közösségek együttéléséről szól, kevés átjárási, kommunikációs, egymásból építkezési lehetőséggel. Ez az állapot jelenthetné az „alapproblémát”. „Ha Kolozsvár el akarja nyerni a címet, akkor a városvezetésnek fel kell vállalnia ezt az állapotot problémaként, annak a célkitűzésnek adva hangot, hogy ez a város akkor válik igazán saját multikulturalizmusának nyertesévé, ha megtanul aváros sokszínűségéből, többnyelvűségből, a többféle kultúra egymásból építkező, de mégisönálló szerves fejlődéséből hozzáadott értéket csiholni” – tartja Horváth Anna, aki szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház által évek óta bevezetett román nyelvű feliratozás is pozitív példa ebben a tekintetben. Hasonló lépésekkel lehetne elérni, hogy természetessé és pozitív élménnyé váljon a magyar nyelv Kolozsváron, ahol nem is oly régen még atrocitás érhette a járókelőt, mert magyarul beszélt. A kommunizmus évtizedeit, a funari évek ártalmait az utóbbi tizenegy még nem törölte el teljesen. „Valószínűleg ezért óvakodik Emil Boc polgármester és pártja a frontális döntésektől, azoktól a megnyilvánulásoktól, amelyek szerintük konfliktusokat generálhatnának. Meggyőződésem, hogy persze a magyar közösség türelmével sem visszaélve, de meg kell fordítani a kolozsvári többségi román társadalom viszonyulását ezekben a kérdésekben” – hangoztatja az alpolgármester.

Horváth Anna szerint a pályázatjavaslatban szereplő problémakörrel kapcsolatosan a kérdés csak az, hogy az elbíráló bizottság előtti bemutatásakor hová kerülnek majd a fő hangsúlyok. A terv írott változata egyébként épp közvita tárgya. Az alpolgármester álláspontja, hogy Kolozsvár mindenképpen komolyan gondolja a kandidálását, hiszen olyan költségvetési tervet fogadott el a városi tanács, amely sikeres pályázás esetén a helyi költségvetésből 35 millió eurónyi befektetést irányoz elő 2016-tól 2021 végéig. A várost vezető pártok ugyanakkor közös nyilatkozatban vállalták, hogy a politikai csatározásokon felülemelkedve elkötelezik magukat a projektmellett. Sem hasonló pénzügyi vállalásról, sem hasonló összpárti megegyezésről nem hallhattunk más pályázó város esetében.

„Kolozsvár rég készül erre a szerepre, esélyes rá, de az előttünk álló néhány hónap a döntő. Az utolsó szó a polgármesteré, neki kell felvállalnia a pályázat problémaközpontúságát. Azt a szükségletet, amire a felkészülés évei és a kulturális főváros időszaka megoldást jelenthetne, amiből új Kolozsvár születhetne” – összegzett Horváth Anna. Összehasonlításképp: a dániai Aarhus városa, amely 2017-ben lesz kulturális főváros, 66,7 millió eurót irányzott elő, míg a bulgáriai Plovdiv (régi magyar nevén: Filippopoly) 22,3 millió eurót szándékszik költeni 2019-es titulusára.

Menetrend szerint
Az Európa kulturális fővárosa címet a 445/2014-es uniós határozat értelmében minden évben két tagország egy-egy államának városa viselheti. A 2021-es Európa kulturális fővárosa címért szervezett versenyt Romániában a kulturális minisztérium bonyolítja le. Tavaly decemberben hirdették meg hivatalosan is a kiírást, de már 2013-ban tudni lehetett, hogy romániai város is kiemelt lesz 2021-ben. A kandidáló városoknak 2015. október 10-ig kell benyújtaniuk a megfelelő dokumentációt. Ezt egy előválogatási (november–december), majd egy válogatási szakasz (2016 szeptembere) követi. A második procedúra lejárta után a zsűri tagjai helyszíni látogatásokat tesznek, a nyertes város nevének nyilvánosságra hozatala 2016 végére várható. A zsűri 12 tagú lesz, tízen közülük európai szakértők, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság hármat-hármat, a Régiók Bizottsága pedig egy főt delegál. Két további tagot a román művelődési tárca nevez ki, ők nem lehetnek a minisztérium alkalmazottai. A zsűri tanácskozásai angol nyelven zajlanak és titkosak. Az egyes szakaszokat követő eredményeket nyilvánosságra hozzák.

Fejlődésben, ugrásra készen

Már 2013 tavaszán bejelentették, hogy Sepsiszentgyörgy is harcba száll majd az európai kulturális főváros címért. Antal Árpád polgármester és munkatársai azóta nyilvánvalóvá tették: konkrét elképzelésekkel versenyeznek, és valóban komolyan gondolják a kandidálást. A háromszéki város Székelyföld nevében pályázik a címre Kézdivásárhellyel, Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel és Gyergyószentmiklóssal közösen, partnerségben Hargita és Kovászna megye önkormányzatával.

„A régióban meglehetősen dinamikus fejlődés tapasztalható, ez különösen igaz a kulturális életre. Az Európa kulturális fővárosa cím arra ad lehetőséget, hogy ezt a fejlődést felerősítse, megmentse az esetleges plafonálódástól a régiót. Ugyanis nemcsak a 2021-es évről, hanem egy felkészülési folyamatról van szó, amelynek segítségével nagyot tudna »ugrani« a térség” – vázolta Veres Nagy Tímea kulturális menedzser az identitás kérdéskörére alapozó pályázatot.

A sepsiszentgyörgyi projekt eddig a kommunikációs kampányról és a konzultációról szólt. Külön szempont ugyanis a pályázati kiírásban, hogy valódi közösségi elképzelések álljanak a dokumentáció mögött. A sepsiszentgyörgyi pályázat kezelői több helyszínen találkoztak már a városok lakosaival, online is gyűjtik az ötleteket. A székelyföldi projekt központi témája az identitás, innen a terv honlapcíme is (i2021.ro), ami a többi pályázó várossal ellentétben nem a település nevére épít.

„Az a kiindulási pont, hogy a pályázó városnak vagy régiónak legyen hosszú távú elképzelése, amelynek elérésében eszköz a kulturális fővárosi cím. 2021 tehát nemcsak cél önmagában, be kell bizonyítanunk, hogy a titulussal járó figyelmet a tervek beváltására fordítjuk. A nyertes pályázatok egyetlen nagy központi témára épülnek, olyanra, ami sajátságos az illető városban, de európai relevanciája is van. Mi az identitás témakörét választottuk. A kiindulási pont az a sajátságos székelyföldi helyzet, hogy az egyébként országos magyar kisebbség a régióban többségben van, míg az amúgy többségi románság kisebbségben. Kérdés tehát, hogyan változnak a szerepek többségben vagy kisebbségben. De nemcsak az etnikai vonalat szeretnénk behozni: az identitás kérdéséhez bármilyen egyéni belső- vagy közösségi szintű történet társulhat. A pályázat legfőbb célja, hogy a művészetek és a tágabb értelemben vett kultúra segítségével tematizáljuk a lehetséges feszültségeket, illetve csökkentsük azokat” – összegezte az alaptémát a kulturális menedzser. Szerinte Sepsiszentgyörgynek nemcsak az álmodozás jut, hanem valós esélyei vannak a cím elnyerésére, már csak azért is, mert a szakmai zsűri döntő hányada uniós küldött. Veres Nagy Tímea álláspontja értelmében mítosz, hogy Kolozsvárt vagy Temesvárt kellene legyőzniük: minden pályázatnak önmagában kell erősnek lennie, valamennyi egyforma esélyekkel indul. „Sőt, olyan nem hivatalos feltételezések is léteznek, miszerint gyakran ítélték fejlődésbeli problémákkal küszködő városoknak a címet. Több bánya- és ipari vidéki város nyert, mert be tudták bizonyítani, hogy számukra ez kitörési lehetőség” – tartja Veres Nagy Tímea.

Eredményhirdetés helyett

Az esélylatolgatás fölösleges, miután a döntést 12 szakemberből álló testület hozza meg. Iaşi-ban, Craiován és Temesváron mindenesetre máris pénzügyi panamák zavarják a városok lobbiját, pedig a szabályzat szerint végső esetben még az is előfordulhat, hogy a zsűri egyetlen versenyzőt sem ítél majd méltónak Európa 2021-es kulturális fővárosi címére.

Multikulti, regionalizmus és helyi értékek
A kulturális főváros címért versengő városok indoklásait olvasva a legtöbbször visszatérő motívum a multikulturalitás. Erre apellál többek közt Temesvár, Arad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Brassó, de Suceava is 12 különböző, egymással harmóniában élő etnikumra hivatkozik. A példaértékű történelmi múltat és a továbbra is sokszínű jelent ecsetelő leírások azt az érzést kelthetik, hogy Romániában nagyon büszkék a nemzetiségekre, és példás azok együttélése. Bukarest ezzel szemben inkább a helyi értékekre alapoz, a város közösségét emlékezet, felfedezés és képzelet témakörökben akarja megmozgatni. A lokális kultúrkincs természetesen más városok pályázataiban is hangsúlyos. Harmadik motívumként a regionalizmus érhető tetten: az egyes városok nemcsak önmaguk képviseletére törekednek, hanem tágabb összefüggésben értelmezik szerepüket. A legjellemzőbb példa erre Sepsiszentgyörgy pályázata, de Kolozsvár, Temesvár és Iaşi is hivatkozik a területiségre.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.