Kis-Homoród: nagy kár

Széchely István 2015. június 12., 21:17
Kis-Homoród: nagy kár
galéria
Fotó: Thomas Campean

Tájrombolásnak beillő árvízvédelmi mederszabályozást végzett az Olt Vízügyi Igazgatóság a Kis-Homoród patak Homoródkarácsonyfalva közelében található szakaszán. A patakmedert mélyen legyalulva geometriailag teljesen szabályos, kopár csatornává alakították. A szabályozási munkálatok során 15 méter szélesre és legalább 4 méter mélyre szélesítették a keskeny patakágyat, a kijelölt területen belül nem kímélve a derékvastagságú fákat, de a legkisebb bokrokat sem, gyökerestől kitermelték a növényzetet több száz méteres szakaszon. A terület egy 40 ezer hektáros Natura 2000-es madárvédelmi zóna közepén fekszik, noha éppen egy védettségmentes zónában. Mivel azonban a munkálatok 14 kilométeres helyszíne belenyúlik a védett övezetbe, csak a Natura 2000-es terület kezelője és a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség jóváhagyásával végezhették volna el a munkálatokat, ám elmulasztottak engedélyt kérni.

A megyei környezetőrség magánszemélyek és civil szervezetek bejelentése nyomán áprilisban indított kivizsgálást, amelynek végén 30 ezer lejre megbírságolta a vízügyi igazgatóságot. A munkálatokat azonban nem állíthatta le, sőt, egy sürgősségi, illetve a katasztrófavédelmi munkálatok helyszínére vonatkozó törvény miatt még a keletkezett környezeti károk mértékét sem mérhette fel a hatóság. A megyei környezetvédelmi ügynökség döntése értelmében a mederszabályozási munkálatok folytatásához szükséges környezetvédelmi engedély feltételeként a vízügynek a Karácsonyfalva mellett elvégzett durva medergyalulás helyszínére vonatkozóan is helyreállítási tervet kell készítenie. A mederszélesítés során kitermelt több évtizedes part menti fákat azonban már lehetetlen pótolni, így a munkálatok helyszíne természetvédelmi szempontból menthetetlennek tűnik.

Égeres ligeterdők: part menti kincsek

Pedig mesébe illően gazdag a Nagy-Homoród menti Ilona-völgy élővilága, egy igazi tündérkert a meredek dombok és szelíd lankák közt kígyózó patakvölgy. A Homoród hűs vizében Petényi-márnák, kőfúró csíkok és ördöghalak élnek, hódok és vidrák osztoznak az égeres ligeterdők árnyékolta vizes élettéren, a part mentén pedig a jégkorszakból fennmaradt virágfaj nő. Az már-már teljesen hétköznapi, hogy a fenyvesek és lomberdők fái közt barnamedvék és farkasok járnak, a levegőben pedig védett ragadozómadár-fajok vadásznak. A patak azonban egyre több civilizációs sebből vérzik.

A viszonylag rövid, alig több, mint tíz kilométeres szakaszon élő védett állat- és növényfaj okán a szakértők egész Székelyföldön kiemelkedő gazdagságú és minőségű élőhelynek tekintik az Ilona völgyét. A völgy azonban nemhogy európai, de országos szintű védettséget sem élvez. A lenyűgözően gazdag biodiverzitású terület így nagyon sérülékeny, a patak mentén egyre több helyen láthatóak a civilizációs beavatkozások nyomai.

Imecs István biológus tanulmányt készített a Homoród Ilona-völgyi szakaszának élővilágáról, amelyből egyebek mellett az is kiderül, hogy a hód és a vidra is állandó lakójává vált a keskeny völgyben csobogó vizeknek. A kutató szerint kiemelkedő az élőhely minősége. „Talán egész Hargita megyében nincs még egy ilyen, a halpopuláció és a parti növényzet szempontjából érintetlen állapotban megmaradt patakvölgy, tízes skálán elérné a nyolc-kilenc pontot” – állítja a biológus. A patakba valószínűleg sok helyen belefolyik a szennyvíz, így értékelése a víz minőségére nem is terjed ki.

Meglepő, ám a völgy egyik legnagyobb természeti értékét a part mentén foltokban, de helyenként hosszabb összefüggő szakaszokban is fellelhető égeres ligeterdők képezik. Imecs elmondása szerint ezek Natura 2000 prioritású élőhelyek Európa-szerte nagyon ritkának számítanak, ezért az unió annyira kiemelt figyelemmel kezeli a védelmüket, hogy egy égerfás ligeterdő kivágásának ügye az Európai Bizottságig is eljuthat. Ha most zajlana Romániában a Natura 2000-es területek kijelölése, az Ilona völgye is gond nélkül védelem alá kerülhetne, hiszen sok olyan Natura 2000-es terület van, amelyen negyedannyi védett állat- vagy növényfaj sem él. Az elsősorban a patak élővilágára koncentráló kutatás nyomán a bő tíz kilométeres szakaszon tíz halfaj jelenlétét dokumentálták, ezekből három védett: az ördöghalnak is nevezett botos kölönte, a Petényi-márna és a kőfúró csík. Ezek mellett megtalálható két keszegféle – a sujtásos, valamint a szélhajtó küsz –, a fejes domolykó, a kövi csík, a paduc, a fürge cselle és a fenékjáró küllő is fellelhető a patakban.

Hódok és ragadozók

Állandó lakók immár a hódok és a vidrák is, a megfigyelések alkalmával a kutatók mindkét faj jelenlétéről egyértelmű nyomokat találtak. Valószínűleg egyetlen hódcsalád él az Ilona völgyében, ami átlagban hat egyedet jelent: az életük végéig egy párt alkotó szülőket, valamint első és másodéves utódaikat. A völgy alsó szakaszán telepedtek meg, de életterüket egyre inkább kiterjesztik a felsőbb szakasz irányába. Vidrát egyelőre még a hódnál is ritkábban látni a vízmosta kövek közt alázúgó patak medrében, a nyomok alapján mindössze egy-két példány élhet belőlük az Ilona völgyében. Pontos számukat nehéz felbecsülni, mert a vidra egyetlen éjszaka alatt is nagy távolságokat képes megtenni.

A bővizű borvízforrásokat rejtő, erdőkkel borított, meredek dombok közt kígyózó szűk völgy egy ökológiai folyosót képez, amit a szigorúan védett nagyvadak, barnamedvék és farkasok egyaránt használnak, egyelőre viszonylag zavartalanul, mivel a völgyben nincs aszfaltút, a patakkal párhuzamosan futó erdei úton pedig gyér a forgalom. A terepszemlék során több védett madarat is feljegyeztek a kutatók, a völgy titokzatos erdeiben uráli baglyok is élnek. A méltóságteljes ragadozó a legnagyobb baglyok egyike, hossza a fél métert is meghaladhatja, szárnyfesztávolsága pedig az egy métert. A biológus két másik védett madár, a hegyi billegető és a fehértorkú vízirigó jelenlétét is feljegyezte a tanulmányban, de a Natura 2000-es madárvédelmi terület közelsége miatt valószínűleg más védett madárfajok is feltűnnek időnként a patakparti fák ágain.

Nem kevésbé izgalmas a völgy növényvilága sem. Ki gondolná például, hogy a patakparti virágok némelyike a jégkorszak óta itt él. Ilyen a szibériai hamuvirág, egy jégkorszaki maradványnövény. „Az is nagyon érdekes, hogy van egy olyan folt a patak mentén, ami a megfelelő mikroklímája révén egy jégkorszakbeli ritka növénynek biztosít élőhelyet” – magyarázta a biológus, aki szerint valószínűleg több helyen is megtalálható a védett növényfaj a patak mentén.

Felhők a völgy fölött

Az emberi tevékenység, a civilizációs beavatkozások azonban szinte pillanatok alatt véget vethetnek a természet által ősidők óta dajkált paradicsomi állapotnak: a tanulmány készítője több veszélyforrást is azonosított, ezek némelyike eltűnéssel fenyeget egyes halfajokat, a patakot pedig kiszáradással. A patakba engedett szennyvíz mellett a nyaralótulajdonosok által elvégzett mederátalakítások jelentik a legnagyobb veszélyt a vízi élővilágra. Mederlépcsőket építenek, kibetonozzák, kikövezik a patakpart falait, ez felgyorsítja a víz folyását, eltűnnek a kövek, megszakad a kapcsolat az egyes patakszakaszok között, emiatt pedig a halak nem tudnak felúszni a felsőbb szakaszokra – vázolta az összefüggések láncolatát a szakember. Ő ugyan nem lát bele a patakparti építkezések engedélyezési folyamatába, de jogi háttér biztosan nincsen hozzá.

A völgy alsó szakaszán elvégzett medermunkálatok miatt már most tapasztalható az Ilona völgyében a patak felgyorsulása, aminek következtében tavaly ősszel és idén kora tavasszal végzett terepszemléken is azt tapasztalták, hogy a víz szintje csökkent, mintha szárazság lenne. Ha ebből a vízhozamból a homoródfürdői törpe vízi erőművel még kivennének 70–80 százalékot, teljesen eltűnne a patak – állítja Imecs. A korábban nagy civil felháborodást keltő vízi erőmű ötlete azonban még akkor is gondot okoz, ha be sem indítják: az oldalába épített hallépcső ugyanis a rendeltetése szerinti használatra alkalmatlan, így a biológus szerint számolni kell azzal, hogy egy-két éven belül a gát fölött a patak vizéből eltűnhetnek egyes halfajok, mert ha lesodródnak a vízzel, többé már nem tudnak felúszni. Ugyanakkor az erőmű jobb oldalán fogják be a patak vizét, az a gát alatt ugyanazon az oldalon folyik tovább, a hallépcső viszont a bal oldalon van, így a sodrást követő halak meg sem találják az amúgy is használhatatlan vízlépcsőt – ecseteli a szakember.

A szaporodó veszélyforrások miatt a vizes élőhelyek megőrzése egyre nagyobb kihívást jelent Hargita megyében is: a patakok szemét- és szennyvízcsatornaként való használata, gátakkal történő felfogása, betonmedrekbe való terelése, az illegális kőkitermelések, kotrások miatti károk egyre csak halmozódnak, hatásuk néha nemcsak összeadódik, de egyenesen többszöröződik. A szabálytalan mederszabályozások, néha még a szakhatóság által hivatalosan végzett árvízvédelmi munkák során is súlyos környezeti károk keletkeznek, a környezetvédelmi szervek pedig gyakran már csak szembesülnek a romlással, megakadályozni képtelenek.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.