Kastélynap Bonyhán: együtt lenni jó

Somogyi Botond 2016. július 27., 22:36 utolsó módosítás: 2016. július 28., 07:09

Rekkenő hőségben érkezünk meg július második hétvégéjén az erdélyi református nőszövetség által szervezett bonyhai kastélynapra. Messze még a dél, de a hőmérő higanyszála már erősen felfelé kúszott. A falu határában a kiszáradt mezőn rengeteg autóbusz áll sorjában – ezek jelzik, hogy idén sem lesznek kevesen a rendezvényen.

Kastélynap Bonyhán: együtt lenni jó
galéria
Fotó: Somogyi Botond

A román rendőrök és a falu utcáin álldogáló presbiterek készségesen terelnek minket a központ felé, ahol az iskola udvarán találunk parkolóhelyet – egy sarokban. Még szerencse, hogy korábban érkezünk – gondolom, mert az utánunk következőknek már kemény fejtörést okozhat, hova álljanak személygépkocsijukkal.

A délelőtt 11-re meghirdetett kezdési időpont előtt már sokan gyülekeznek a felállított nagyszínpad elé elfoglalva a fák által biztosított kövér árnyékos helyeket. Mások figyelik a bográcsban rotyogó gulyást, vagy fagylalttal hűsítik magukat. Vannak pedig olyanok is, akiket nem érdekel a tűző nap, és a már felállított sátrak kínálatát veszik szemügyre. Egyesek a könyvstandok kínálatát veszik szemügyre, mások a varrottasokat, kézimunkákat és más kézműves termékeket áruló nőszövetségi tagok portékáit nézegetik.

Ha körülnéz az ember, úgy tűnik, mintha minden rendezettebb lenne, mint az elmúlt években. Nem csoda, hiszen sokat készültek e napra. A szervezők elmondása szerint az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek, a férfiak füvet nyírtak és bokrot vágtak, sátrakat építettek. De még a gyerekek is besegítettek: asztalokat, székeket cipeltek, kellékeket szereltek. – Kár, hogy a helyiek lelkesedése a kezdetekhez képest igencsak apadt – válaszolja kérdésemre Fehérvári Bálint helybeli lelkipásztor. – Az első évben nagy volt az ellenkezés a románok részéről, nem tudták, mit akarunk, ezért dacból a helyi református közösség annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a szervezésbe. Azóta változott a helyzet – mondja Fehérvári. Pedig elsősorban a helyieknek lenne óriási lehetőség, hogy Bethlen Kata kastélya régi fényében pompázzon, hiszen az számos turistát csalogatna a környékre, és akár néhány család megélhetését is szolgálhatná – vélik a körülöttünk állók. Ezt támasztja alá az ünnepi istentisztelet után felszólaló helyi román polgármester is, aki beszédében hangsúlyozza, ő is szeretné, ha a több száz éves kastély minél hamarabb megújulna. Kérdés azonban, ezt valóban így is gondolja-e.

Mikor újulhat meg a kastély?

A részvevők között bóklászva akadok össze Borsos Melindával, az egyházkerület nőszövetségének elnökével, akit azonnal mikrofonvégre kapok. – Minden otthon lehet kastély. Nekünk pedig az álmunk az, hogy e kastély az otthonunk legyen: nőszövetségnek, képzéseknek, és lelki töltetű alkalmaknak, szórakozásnak, felüdülésnek, pihenésnek. Ám három év után a helyzet sajnos nem javult, sőt mintha romlott volna. A felújításból még semmi sem sikerült, a külső falak omladoznak, az eső miatt a plafonok beszakadtak. Rosszakaratú emberek az éj leple alatt még „segítenek” is, hogy egy-egy csempekályha ledőljön, összetörjön a padló vagy kitörjön egy ablak, ajtó – panaszkodik Borsos Melinda. A nőszövetség azonban nem ült karba tett kézzel, hiszen visszaszerelték a telekre a villanyt, másfél évnyi munka után rendezték a telekhatárokat és újratelekelték az ingatlanokat. Két évig dolgoztak a terveken, mire kiderült, az Európai Unió az újabb ciklusban nem engedélyezi, hogy a visszaszerzett kastélyokat úgy modernizálják, ahogy eddig más kastélyok esetében történt. „Át kell alakítanunk a terveket. Nem szabad személyfelvonót használni, a tetőtérnek és a pincehelyiségnek is más rendeltetést kell kitalálnunk, mert sem vendégszobákat, sem konferenciaközpontot nem alakíthatunk ki” – sorolja a tényeket az elnöknő. Ráadásul a kinyomtatott 20 ezer téglajegy sem fogyott el, a kastélynapokon begyűlt néhány ezer lej pedig még a szervezési költségeket sem fedezi (csupán a sátrak bérlése és a programfüzet nyomtatása mintegy 10 ezer lejes költséget jelent), nemhogy a mintegy kétmillió eurós összeget – ennyibe kerülne ugyanis a kastély és a hozzá tartozó terület felújítása. Sajnos sem a román, sem a magyar kormány, sem pedig a megyei önkormányzat nem támogatja a kezdeményezést, a helyi polgármesteri hivataltól pedig nem lehet sokat remélni.

A nőszövetségnek rengeteg ötlete lenne, hogy mit lehetne szervezni a kastélyban: csendes napokat, továbbképzőket, ifjúsági és családközpontú programokat, gyerektáborokat. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség.

Erősíteni a református öntudatot

„De nem csüggedünk. Igaz ugyan, hogy a bonyhai kastélynap megszervezésével nem fogjuk összegyűjteni a kívánt összeget, de nem is ez a célunk. A közösségi élményt szeretnénk erősíteni, a református öntudatot és a családi értékeket – hogy ezek által református hitünk is erősödjék” – mondja bizakodva Borsos Melinda.

Az elnöknő szavait támasztja alá Kelemen Kati néni is, akivel a Szakácsné P. Tóth Zita magyarországi lelkipásztornő által tartott ünnepi istentisztelet után elegyedem szóba. A Kolozsvár melletti Kajántóról érkezett, a Kolozsvári Egyházmegye is buszt indított a jeles eseményre. – Nagyon tetszenek a programok, mintha gazdagabb programkínálat lenne, mint tavaly – mondja Kati néni, majd hozzáteszi: elsősorban azért jövök, hogy feltöltekezzem.

Minden bizonnyal nem ő az egyetlen, aki így gondolkodik, hiszen vannak olyan egyházmegyék, ahonnan nem is egy buszt indítottak. Közben megérkezik a háromszéki küldöttség is. A késés oka az, hogy a Sepsiszentgyörgyről indult busz a Bogáti erdőnél elromlott, s meg kellett várni a pótlást. A nőszövetségi tagok, ha későn is, de szerettek volna részt venni az eseményen. Nem voltak ilyen pechesek a Kézdi-Orbai Egyházmegyéből indult személyek, ők is egy busszal érkeztek a Bethlen-kastély udvarára – mondja Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor. A kalotaszegiek buszát Barabás Berta mákófalvi lelkésznő szervezte, ebből az egyházmegyéből ő az egyetlen lelkipásztor, aki jelen van. És mégsem, hiszen kisvártatva találkozom Lukács Endre kalotaszentkirályi lelkipásztorral, aki családjával együtt érkezett az eseményre.

De nem csak ötven személyes autóbusszal vagy kiskocsikkal érkeztek Bonyhára az emberek: egyes gyülekezetekből mikrobusszal jöttek a kastélynapra, például a nem is olyan messze fekvő Mezőgalambodról. – Mi heten érkeztünk az egyházközségből. Én harmadszorra vagyok itt, nagyon szeretem az ilyen rendezvényeket – meséli Kardos Mária. – Voltam Debrecenben is az Egység Napján, Sepsiszentgyörgyön is. Azért jövök, mert ismerkedni lehet, új barátokra szert tenni, régi ismerősökkel találkozni.

Ez utóbbi mondatot nem is nagyon kell ecsetelni, hiszen az emberek között sétálva lépten-nyomon lehet hallani: hát te is itt vagy? …milyen régen találkoztunk… jaj, de jó, hogy látlak…nem tudtam eddig semmit felőletek…

A szervezők szerint mintegy 1300 karszalag került kiosztásra, de sokan nem regisztráltak, mások késtek, úgyhogy ismét többen gyűltek össze, mintegy ezerötszázan. Ráadásul idén a magyarországi karcsai gyülekezet tagjai és a Tiszáninneni Egyházkerület Nőszövetségének képviselői is megtisztelték jelenlétükkel a kastélynapot, a Zempléni Egyházmegye pedig adományával segítette a szervezést. – A várakozásokon felüli létszám ez tekintettel arra, hogy ezen a hétvégén több más rendezvényre is sor került az egyházkerületben – fogalmaz Borsos Melinda.

Gazdag programkínálat, központban a család

Az ünnepi istentiszteletet követően több helyszínen zajlanak a programok. A kastélyparkban felállított baba-mama sátorban a kismamák pihennek, míg a nagyobb gyerekek kézműves tevékenységekkel foglalják el magukat. Az ifjúsággal Müller Lóránd és Bartos Károly foglalkozik – nemcsak az ifjúsági sátor, hanem az egész kastélypark területén. A szülők sátrában Vitus-Bulbuk Emese pszichológus és Sógor Árpád lelkipásztor-családterapeuta segítségével a gyereknevelés különböző kérdéseiről beszélgetnek, míg a nagyszülők ugyanebben az időben sajátos szerepükről tudhatnak meg többet. A presbiterek sátrában dr. Békefy Lajos előadására gyűlnek be az érdeklődők, eközben a lelkészsátorban kerekasztal-beszélgetés zajlik arról, milyen értékeket hoztak magukkal otthonról a lelkipásztorok. Ahogy a tavalyi és tavalyelőtt esztendőben, idén is nagy sikere van az éneklésnek: a fák árnyékába húzódva több tucat ember énekli a zsoltárokat – nem egy esetben több szólamba szerveződve. Aki pedig elcsendesedésre vágyik, az a református templom kertjében talál csendre az imaösvényen. A korábbi évekhez hasonlóan idén is sokan látogatják meg a kastélyt, a kora délutáni órákra már mindenki siet, ugyanis az egész napos programot záró Mészáros János Elek koncertjét senki sem akarja lekésni.

Bethlen-kastély a nőszövetség szolgálatában
Az Erdélyi Református Egyházkerület 2013 tavaszán adta a nőszövetségnek hosszú távú használatba az épületet a hozzá tartozó birtokkal együtt. A nőszövetség olyan intézményeket szeretne létrehozni a kastélyban, amelyek a köz és az erdélyi magyarság javát szolgálják. Az épület táborok, rendezvények, csendes napok helyszínéül is szolgálhat a jövőben. Hitépítő, hagyományőrző, kulturális programjaival igyekezne minden generációt megszólítani. Célja a keresztyén értékek továbbadása a jövő nemzedékeinek.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.